Kimutatható kapcsolat van egy adott magyarországi járás fejlettségi szintje és a között, hogy az adott országrészben mennyi és milyen területen képeznek egyetemen és főiskolán diplomásokat.
2010 óta felerősödtek azok a nézetek, hogy több szakmunkásra és kevesebb diplomásra van szükség, mivel Magyarország „újraiparosításra” szorul. Ennek ellentmond, hogy a modern, fejlett gazdaságok innováció vezéreltek, illetve gyorsan képesek adaptálni az új technikákat, technológiákat. Emiatt a felsőfokú képzettségű szakemberekre nagy igény mutatkozik. Emellett a szolgáltatásokban is nő a diplomások iránti kereslet (például egészségügy, oktatás) – írja elemzésében a GKI Gazdaságkutató.
A felsőoktatás különösen hatékonyan járul hozzá egy ország fejlődéséhez, a magas hozzáadott értékű termeléshez, szolgáltatáshoz. Ezen kívül, mivel jellemzően koncentráltan helyezkednek el a képző intézmények, jelentős hatást gyakorolnak a helyi gazdaságra. Ez kétirányú: részben keresletet generálnak az oktatók, diákok (különösen a külföldi hallgatók) a helyi termékekre, szolgáltatásokra (fogyasztási hatás), részben pedig a különféle együttműködések révén hozzájárulnak a helyi K+F+I potenciálhoz. Ez utóbbi gyorsabb növekedést eredményezhet a felsőfokú intézmény környezetében működő vállalkozásoknál.
A járások közül kiemelkednek azok, ahol olyan egyetem található (debreceni, győri, pécsi és szegedi), ahol legalább 10 ezer hallgató van. Négy járásban 5-10 ezer hallgató, míg 7 járásban 1500-5000 hallgató volt 2016-ban. Tíz járásnál volt még érzékelhető a hallgatói létszám (500-1500 között), s további 12 járásban voltak még kis létszámú felsőoktatási képzési helyek. A maradék 137 járásban nem volt felsőoktatási képzés. A következő térképeken a felsőoktatási hallgatók számát és a 2016-os járási fejlettséget ábrázoltuk. A járási fejlettség a GKI települési fejlettség adatainak népesség szerinti súlyozásából származik.
Szignifikáns, közepes kapcsolatot mutatott a járási fejlettséggel a gazdasági, műszaki, orvosi képzéseken résztvevő hallgatók létszáma, míg gyenge a kapcsolat a jogi, az agrár és a pedagógiai hallgatói létszámokkal. Ennek részben az lehet az oka, hogy az itt képzettek nagyobb arányba helyezkednek a képzés helyétől eltérő járásokban.
A GKI megnézte, hogy a 2008-2016 közötti járási hallgatói létszám változásnak milyen kapcsolata van a járási fejlettséggel. Ez közepesen erős kapcsolatot mutatott az orvosi egyetemek hallgatói létszámának változásával, míg közepes, de negatívat az agrárhallgatók létszámának változásával. Minden egyéb képzési terület hallgatói létszám változása gyenge kapcsolatban volt a járási fejlettséggel.
Tehát települési szinten nincs, de járási szinten már van kimutatható együttmozgás. A kapott kép nem meglepő. A gazdasági, a műszaki és az orvosi felsőoktatási képzések olyan járásokban találhatóak, melyekben fejlettebb városok vannak, tehát az ezeken a képzéseken végző diplomások az adott járásban is képesek munkát találni. Az agrárhallgatói létszámok negatív kapcsolatát pedig az magyarázza, hogy a végzettek az egész országban szétszóródnak, így ennek a képzéstípusnak nincs jelentős lokális hatása.
A GKI vizsgálata során az Oktatási Hivatal adatai alapján csoportosította a felsőoktatási hallgatók létszám adatait a képzés helyszíne és területe (orvos, agrár, műszaki, gazdasági, pedagógus és egyéb) alapján 2008-ra és 2016-ra. Megvizsgálta, hogy milyen kapcsolat van a települési fejlettség és a különböző felsőoktatási képzési területek között.
Települési szinten nem volt értelmezhető korreláció sem a hallgatók számának, sem a hallgatói szám változásnak. Ezért járási szinten is megvizsgálta a hatásokat. Budapestet (a főváros speciális helyzete miatt) kihagyta a vizsgált települések közül, mivel a fővárosban önmagában többen tanulnak a felsőoktatásban, mint a többi településen összesen.
