Egy egyedül élő felnőtt „létminimuma” tavaly 87 351 forint volt, egy kétgyermekes, két szülős családé 253 318 forint. Az adatok értelmezésével kapcsolatban túl sok a félreértés, a KSH ezért új szegénységi mutatót fejleszt majd ki.
Tavaly fordult elő első ízben – a fogyasztói árak 1,2 százalékos csökkenése miatt –, hogy a létminimum értéke is csökkent (igaz, 1,2 százaléknál kisebb mértékben). Egy két felnőttből és két gyermekből álló háztartás esetén a 2013-as 253 779 forintról 253 318 forintra, egy nyugdíjas házaspár esetén 135 641 forintról 135 394 forintra. A 2014-es az utolsó létminimum-adatsorát, a KSH új szegénységi mutató kidolgozását tervezi.
A számítás alapja: az élelmiszerfogyasztás
A létminimumértéket a KSH élelmiszerfogyasztás normatív értéke alapján számítja ki. Az élelmiszer-fogyasztás normatív értékének számításakor azokat az élelmiszer-mennyiségeket és azt a fogyasztási szerkezetet veszik figyelembe, amelyeket az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) dolgozott ki. Aktív korú személynél a normatív élelmiszer-mennyiség többek között napi 81 gramm fehérjét (ezen belül 32 gramm állati fehérjét), 83 gramm zsírt, 356 gramm szénhidrátot, 800 milligramm kalciumot, 3500 milligramm káliumot, 13 milligramm vasat, 60 milligramm C-vitamint tartalmaz. Ezeket az élelmiszer-mennyiségeket tartalmazza a létminimum-számítás élelmiszerkosara, mintegy száz konkrét termékre részletezve. Arról persze, hogy a teljes kosárnak milyen termékekből kell állnia, természetesen örökké lehetne vitatkozni, de a KSH-nak döntenie kellett. A statisztikai hivatal által figyelembe vett kosár mennyiségeit a 2014-es átlagárakkal szorozva egy aktív korú felnőtt „hivatalos” élelmiszer-normatívájára 23 954 forint adódott.
További szükségletek
A létminimumértéknek az élelmiszer-normatíván túl tartalmaznia kell az élelmiszereken kívüli szükségletekre fordítandó forintösszegeket is. A szükségletek széles köre miatt itt is statisztikai egyszerűsítésre van szükség, aminek alapja az Engel-törvény, amely szerint az élelmiszer-fogyasztás és az egyéb kiadások között meghatározott összefüggés áll fenn.
A 2014. évi létminimumérték meghatározásakor a KSH egy 1693 háztartásból álló mintát vizsgált, amely 609 ezer háztartást, ezekben 1 millió 478 ezer személyt, havi átlagban 104 milliárd 50 millió forint fogyasztási kiadást reprezentált. Az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimumérték 171 ezer forint/háztartás volt.
Ezek a háztartások személyes kiadásaik 31,8 százalékát költötték élelmiszerre. Lakásfenntartási kiadásokra 27,6 százalékot fordítottak, ennek 57,1 százalékát háztartási energia vásárlására, ami az összes személyes kiadás 15,8 százaléka volt, összege a 2013-as csökkenés után 2014-ben is mérséklődött. Egyéb fogyasztásukról elmondható, hogy kiadásaik 16,6 százalékát a közlekedés, hírközlés folyó költségei tették ki. Egészségügyre, testápolásra, ruházkodásra 9,5 százalék jutott, oktatásra, üdülésre, művelődésre 4,6 százalék.
Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban
A háztartásonként átlagosan 171, illetve a fejenkénti 70,4 ezer forint nem lehet egyaránt érvényes egy kis és egy nagy létszámú háztartásra. A differenciáláshoz a nemzetközi gyakorlatot szem előtt tartva a KSH is fogyasztásiegység-kulcsokat használ.
Ha a háztartás első (aktív) felnőtt személyét tekintjük fogyasztási egységnek, akkor a háztartás többi személye egynél kisebb egységet képvisel, hiszen a háztartásnak számos olyan kiadása van, ami nem függ a háztartástagok számától, vagy ha van is összefüggés, az nem lineáris. Fogyasztási szükségletének megfelelően az aktív korúnál valamivel kisebb egységet képvisel a kisgyermek és az idős személy. Ennek megfelelően aktív korúak esetén az első felnőtt családtag szorzója 1 egység, a többi felnőtt családtagé 0,75; az első (0 – 14 éves) gyermeké 0,65, a másodiké 0,5, a harmadiké és minden továbbié 0,4. Nyugdíjas korúak háztartásai esetében az első felnőtt családtag 0,9-es súllyal szerepel, a további személyek 0,75-os súllyal.
Az egy aktív korú személyből álló háztartás így 1,00, a két aktív korú személyből és két gyermekből álló négyszemélyes háztartás 1,00 + 0,75 +0,65 + 0,50 = 2,90, a két nyugdíjasból álló háztartás 0,9 + 0,75 = 1,65 fogyasztási egységnek felel meg.
2014-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 87 351 forint volt, ennek – és az ismertetett súlyoknak – a figyelembevételével meghatározható a különböző háztartásokra vonatkozó létminimumértékek, amelyek időbeli alakulását az alábbi táblázat szemlélteti (forrás: KSH):
Sok a félreértés, változtatni kell
A módszertani problémák mellett folyamatos nehézséget jelentett a média és a közvélemény felé annak a kommunikálása, hogy a létminimum háztartási és nem személyi mutató, illetve hogy maga az elnevezés sem tükrözi a mutató valódi tartalmát – olvashatjuk a KSH közleményében. A felhasználók ugyanis mást értenek az adaton, mint ami a módszertanból következik.
Problémát és értelmezési nehézséget jelent az is, hogy az eddig alkalmazott módszerrel az átlagos fogyasztási és kiadási szerkezettel rendelkező háztartásokhoz nagyon közel esnek azok, amelyek már a létminimum alatti csoportba tartoznak. (Az elmúlt években a háztartások 40 százaléka körül ingadozott a létminimum alatti jövedelemmel rendelkezők aránya.) Módszertanilag és értelmezés szempontjából is kifogásolható, ha az átlagtól kevéssel elmaradók egy csoportot képeznek a valóban legelesettebbekkel, másrészt a „létminimum alatt élők” címkével illetett csoport így kezelhetetlenül heterogén, ami nem járul hozzá a legtöbb gondoskodást igénylő rétegek problémáinak sem a megértéséhez, sem a kezeléséhez.
A KSH mindenezek miatt befejezi a jelenlegi módszeren alapuló létminimum publikálását, helyette új névvel és új tartalommal egy, a mai magyar társadalomra relevánsabb abszolút szegénységi mutató kifejlesztését tervezi. Szóba jöhet többek között
- az Egyesült Államokban alkalmazott módszer átvétele (létminimum alatt él, akinek jövedelme kevesebb, mint az élelmiszerre fordított kiadásainak háromszorosa.), „társadalmi minimum” elnevezéssel, az élelmiszerkosár tízévenkénti felülvizsgálata mellett.
- az Európai Unió szintjén harmonizált jövedelmi szegénységhez kötött abszolút szám, egy jövedelemalapú érték használata;
- a relatív szegénységi küszöb mintájára az átlagfogyasztás 60 százaléka mint küszöbszám alkalmazása;
- a 60 százalék analógiájára a jelenlegi módszertan szerint is számolható a minimumértéket az élelmiszerkosár összegének 60 százalékából kiindulva.
