A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) 13 pontból álló javaslatcsomagot dolgozott ki a szakképzés jelenlegi rendszerének átalakítására.

Az MGYOSZ véleménye szerint a törvényi keretek adottak az eredményes szakképzéshez, de számos, jórészt örökölt, illetve hosszabb idő alatt kialakult komplex probléma terheli a rendszert. A szervezetnél úgy látják: a szakképzéssel foglalkozó intézményi struktúra az optimálisnál elaprózottabb, sok, jellemzőjében heterogén összetételű, alacsony hatékonyságú. Problémát jelent az is, hogy a végzettséget szerző diákok portfóliója jelentősen eltér a gazdaság valós igényeitől, mind minőségében, mind számszerűségében.

A munkáltatók szerint a szakképzés bemenetét jelentő, az alapképzésből kilépő tanulók alapvető készségei (szövegértés, számolás, önkifejezés) nem adnak kellő alapot a XXI. század kihívásainak megfelelni képes, a változásokra, átképzésekre, továbbtanulásra nyitott szakemberek képzéséhez. Az alapképzésből kilépők a „maradék elv” alapján kerülnek a szakképzésbe, emiatt nagyon magas a lemorzsolódás. Továbbá szakképzés minőségét maghatározó oktatói kar motiváltsága nem éri el a szükséges és kívánatos szintet. A szakmunkás image nagyon alacsony, nincs vonzási képessége a szakmunkának. Végül, de nem utolsó sorban a képzés költsége irreálisan magas a kibocsátás minőségéhez viszonyítva.

Annak érdekében, hogy a magyar gazdaság a kor követelményeinek megfelelő szakemberekkel rendelkezzen, olyan szakképzési rendszert kell az államnak működtetnie, melyben fejlődésre képes polgárokat oktatnak, együttműködéssel megvalósítható alkotó tevékenységre, értékteremtésre – hívja fel a figyelmet közleményében az MGYOSZ, amely ennek érdekében komplex javaslatcsomagot állított össze.

A szervezet szerint a jelenleginél hatékonyabb hazai szakképzési rendszer kialakításához rendszerszintű, hosszú távú megközelítésre van szükség az elmúlt évtizedek (sokszor az EU támogatási lehetőségekhez és ciklusokhoz illesztett) projekt-megközelítése helyett. A folyamat minden szereplőjének (szülő, diák, vállalat, kormányzat, oktatási intézmények, szakmai szövetségek) rövid- és hosszú távú érdekeit harmonizálni szükséges a stratégiai célok szem előtt tartásával. Szükség van az elaprózott, heterogén intézményrendszer minősítésére, racionalizálására.

Biztosítani kell az elméleti és gyakorlati oktatók folyamatos szakmai fejlődését, speciális szakképzési módszertani elemek bevezetést. A településszerkezeti adottságok helyett a munkaerőigény területi igényeit kell figyelembevenni (ezáltal kikerülhetővé válik a problémák konzerválása). Fontos az alapképzés hiányosságainak megszüntetése, illetve a szükséges felzárkóztatás megvalósítása bármi áron (alapozó év, közismereti óraszám növelése, belső vizsgakövetelmények).

Ki kell használni a szakmai szövetségek aktivitását a minőségi fejlődés érdekében. Jogszabályalkotásra van szükség a pályaorientációs rendszer teljessé tétele és alkalmazásának előírása, a szülői attitűdök befolyásolása (a stakeholderek bevonásával) érdekében. Be kell emelni a duális képzési struktúrába az üzemek feletti képzési modellt. Munkaerő piaci trendjelzéseket kell készíteni, valamint követő-figyelő rendszert kiépíteni, működtetni. Erősíteni kell a szakmaszerkezeti döntések megalapozottságát, fair bérpolitikát kell kialakítani, valamint újra pozicionálni a szakmunkát, figyelembe véve az érdemtelenül alacsony, elérhető jövedelmeket.