Az IFRS alkalmazására való áttérést fontolgatóknak Märtel Réka, az RSM Hungary acconting menedzsere ad gyakorlati tanácsokat.
Nagy lelkesedéssel fogadtam az IFRS magyarországi alkalmazásának lehetőségét. Megbízásaim során ugyanis számtalan alkalommal találkoztam olyan összetett vagy iparág-specifikus üzleti megoldásokkal, amelyek számviteli leképezése egészen egyszerűen meghaladta az innovatívnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető számviteli törvényünk kereteit – kezdi friss bejegyzését Märtel Réka, az RSM Hungary accounting menedzsere.
Tanácsadóként azonban azt is megszoktam már, hogy a „szép” számviteli megoldások iránti lelkesedésem sajnos nem fertőző. Üzleti szempontból ugyanis egyetlen kérdés lényeges egy IFRS-áttéréshez hasonló döntés meghozatala során: Megéri-e ez nekem, vagy sem? IFRS blogsorozatom bevezető bejegyzésében ehhez a döntéshez kínálok gyakorlati útmutatót.
IFRS jogszabályi alkalmasság
Az első alapvető kérdés, amelyet az IFRS-áttérés szempontjából tisztáznunk kell, az, hogy az adott vállalkozás számára a magyar számviteli törvény lehetővé teszi-e az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazását. Jelen pillanatban lényegében az EGT tőzsdéin jegyzett cégek, a koncessziós törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző társaságok, illetve azon magyarországi székhelyű leányvállalatok jogosultak egyedi IFRS beszámoló készítésére, amelyek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az IFRS-ek szerint készíti el konszolidált beszámolóját. 2017. január 1-jétől kezdve pedig az IFRS alkalmazásra jogosultak (illetve egyes esetekben kötelezettek) köre tovább bővül majd a könyvvizsgálatra kötelezett gazdasági társaságokkal, a külföldi székhelyű vállalkozások magyar fióktelepeivel, valamint a pénzügyi szektor szereplőivel.
Számviteli adminisztráció
Tapasztalatom szerint az IFRS-áttérést fontolgató cégek egy jelentős részének már eddig is kellett valamilyen formában az IFRS-ek szerint jelentenie a tőzsde, az anyavállalat vagy nemzetközi hitelezők felé. Ezen vállalkozások esetében az IFRS-ek elsődleges alkalmazására való áttérés egyértelmű előnye lehet, hogy a továbbiakban megszüntethető a számviteli rendszerek duplikációja. Az, hogy adminisztráció-csökkenést vagy –növekedést okoz-e az IFRS-re való átállás, nagyban függ attól is, hogy korábban mennyire komplex IFRS riportolási rendszert épített ki a vállalkozás. A magyarral párhuzamosan lényegében már eddig is teljes körű IFRS számviteli rendszert működtető társaságok esetében szinte garantálható a hatékonyság javulása. Ugyanakkor az IFRS-áttérés – legalábbis kezdetben – akár komoly adminisztrációs többletterhet is jelenthet azon vállalkozások számára, amelyek esetében tulajdonképpen az alapoktól kezdve kell újraépíteni a számviteli rendszert, összeállítani az IFRS-eknek megfelelő számviteli szabályzatokat, folyamatleírásokat, riportolási sémákat, megszervezni a számviteli munkatársak képzését, felkészíteni az üzleti szoftvereket az átállásra stb. Az átállás költségeit és időigényét tovább növelheti az a jogszabályi követelmény is, mely szerint az IFRS-ek szerint készített beszámolót IFRS mérlegképes könyvelői regisztrációval vagy IFRS könyvvizsgálói minősítéssel rendelkező számviteli szakembernek kell hitelesítenie.
Iparági és üzleti környezet
A magyar számviteli szabályozás szinte alig tartalmaz iparág-specifikus szabályokat. Ebből következően bizonyos, összetett vagy innovatív üzleti konstrukciókkal jellemezhető iparágak (ilyenek pl. tipikusan az olaj- és gázipar vagy az ingatlanszektor) sajátos tranzakcióinak ésszerű számviteli megjelenítése szinte megoldhatatlan feladatot jelent a jelenlegi magyar számviteli (és adózási) keretek között. Ezzel szemben az IFRS-ek számos kifejezetten iparág-specifikus sztenderdet és ajánlást tartalmaznak. Ezek kidolgozásában a szabályozó hatóságok képviselői mellett az adott iparág és a tanácsadói szakma meghatározó nemzetközi szereplői is részt vettek, így ezek alkalmazása jellemzően nagyban megkönnyíti az iparági sajátosságok számviteli leképezését.
Adózás
Lehet bármilyen kifinomult és adminisztratív értelemben hatékony egy IFRS-alapú számviteli rendszer, ha nagyobb adózási terhekkel jár a vállalkozás számára, mint a magyar számviteli szabályok alkalmazása, üzleti értelemben nehezen védhető az áttérés. Az IFRS-ek és a magyar adózási rendszer kapcsolatával blogsorozatom egy későbbi bejegyzésében részletesen foglalkozom majd. Elöljáróban csupán két alapvetés: Az IFRS-áttérésnek az adófizetési kötelezettségre gyakorolt hatásával kapcsolatban – nem meglepő módon – általánosan érvényes kijelentés nem tehető. Ugyanakkor az sajnos szinte garantálható, hogy az adózási részletszabályok, adóbevallási nyomtatványok stb. jellemzően megkésett igazolása, valamint az IFRS-áttérés társasági adózási kezelésére vonatkozó bonyolult átmeneti rendelkezések miatt – rövid távon legalábbis mindenképp – az adózási adminisztrációs terhek növekedése várható.
Kinek éri meg az IFRS-re áttérni, és kinek nem?
Némi egyszerűsítéssel élve az IFRS-re áttérni jelen pillanatban azoknak éri meg leginkább, akik lényegében már eddig is teljes körűen alkalmazták a nemzetközi számviteli sztenderdeket. Jól járhatnak még az IFRS-átállással azok a piaci szereplők is, akik számára iparáguk vagy üzleti környezetük összetettsége következtében a magyar számviteli szabályok korábban nem szolgáltattak megfelelő minőségű üzleti információs hátteret. Ezzel szemben a várható előnyökhöz képest túlzottan nagy kezdeti adminisztrációs befektetést kívánhat meg az IFRS-áttérés a hagyományos iparágakban és üzleti környezetben működő vállalkozásoktól. Ugyanakkor a helyi preferenciákat még ezen cégek esetében is felülírhatják nemzetközi, esetlegesen vállalatcsoport-szintű hatékonysági szempontok.
