A Horváth Gáspár és Szabó Dávid által elindított Miutcánk célja, hogy minél szélesebb körben összehozzák a szomszédságot egy weboldalon keresztül. Horváth Gáspár a vállalkozás történetéről és céljairól is mesélt a KamaraOnline-nak.
– Hogy jött létre a Miutcánk?
– Három évvel ezelőtt kezdtünk el vele foglalkozni, akkor merült fel az ötlet az alapítótársam, Szabó Dávid fejében. Az oldal két évvel ezelőtt indult, és fél éve alapítottuk meg a céget. Az elsődleges cél az volt, hogy legyen az emberek között kapcsolat, mert annak a hiánya sok rétegben érzékelhető. Ezt én is tapasztaltam egyszer, amikor egy albérletben a kiköltöző bulin találkoztam először a szomszédommal. Ez az ország nagyon megosztott és a még nagyobb megosztottság felé halad. Amikor felmerül egy katasztrófahelyzet – például a vörösiszap-katasztrófa, egy árvíz vagy éppen egy március 15-i hóvihar –, akkor az emberek képesek közösen vagy egymásért cselekedni, de máskor nem. Természetesen vannak példák jól működő közösségekre is. Ha valakinek van nyaralója a Balatonon vagy vidéki városban él, az láthatja, hogy igenis léteznek lakóközösségek, van kapcsolat a szomszédok között, de a nagyvárosi közegben ez egyáltalán nincs meg.
– Csak a nagyvárosiak képezik a célcsoportot?
– Egyáltalán nem, csak ott könnyebb elindítani, mert akkor működik jól, ha sok ember van egy helyen. Budapesten hamar el lehetett érni, hogy működjön a Miutcánk. Ha sok ember lakik egy városban vagy egy városrészben, akkor sokkal könnyebben találhatok például futótársat, ha épp azt keresek. Nekünk ezzel hatalmas terveink vannak, az lenne a legjobb, ha európai szintre is ki tudnánk terjeszteni – ehhez persze először Magyarországon kell elérhetőnek lennie. A Miutcánk praktikusan mindenhol elérhető, de nem szerencsés ott használni, ahol nincsenek sokan.
– Hogy működik a weboldal?
– Amikor valaki regisztrál, megadja az adatait, a lakóhelyét, és személyesebb információkat is, például a hobbijairól. Az érdemi kommunikáció az üzenőfalon zajlik. Ha valaki kiírja, hogy vasalóra van szüksége, akkor a körülbelül 1 kilométeres körzetben található lakók ezt azonnal látják. A lényeg, hogy mindenki körülbelül 10 perc járótávolságon belül legyen egymástól. Ha valakinek van vasalója, reagál, hogy kölcsön tudja-e adni, közben meg kiderülhet, hogy a két embernek hasonlóak a hobbijai is.
– Hogyan látja a magyar startup-világot?
– Egyrészt abszolút benne vagyunk, másrészt viszont fenntartásokkal kezeljük. Nagyon jó startup-találkozókra járni, de sajnos ezekben eléggé el lehet veszni, számunkra pedig fontosabb, hogy az érdemi munkára koncentráljunk. Az egész Miutcánkat úgy kezdtük, hogy elmentünk egy ötletversenyre. Ezeken a versenyeken sok vállalkozó szellemű fiatal vesz részt, bemutatják az ötleteiket, és a győztes kap valamilyen nyereményt. Az ilyen csapatok többségéből általában nem lesz semmi, mi szerencsére ezt elkerültük.
Kezdetben fogalmunk sem volt arról, hogyan kell vállalkozást indítani, és ebben sok segítséget kaptunk. Nagyon sok tanácsadót, barátot és partnert találtunk a rendezvényeken, az irodát, ahol most dolgozunk, szintén így tudtuk kibérelni. (A Demola egy közösségi iroda, ahol 10 különböző csapat dolgozik.) Ha az ember benne van a körforgásban, akkor könnyebb előrelépni, de nagyon könnyen bele is lehet ragadni. Sokan vannak, akik csak a találkozókra járnak, kapcsolatokat építenek, de az ötletükkel sosem lépnek előre. Ezért azt gondolom, hogy bár az elindulásban a startup-közösség rengeteget segít, tudni kell, hol van a „határ”, mikor jön el az a pont, amikor már valóban a vállalkozáson dolgozni.
Én mindig is tudtam, hogy vállalkozó szeretnék lenni, csak nem tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a Miutcánkban megtaláltam azt, amit szeretnék, mert van benne felelősségem, hatásköröm, feladatom és közben kiélhetem a kreativitásomat is. Ha ügyesen tervezzük meg a honlapot, akkor lehet, hogy az embereknek jobb lesz. De visszakanyarodva a startup-világhoz: tény, hogy nagyon segítőkész közösségről van szó. Megtanultuk, hogy egy kávényi időt mindenkitől lehet kapni…
– Vannak hátulütői a „sharing economy” rendszernek? Régebben inkább arról volt szó, hogy ne álljunk szóba idegenekkel…
– Én nem látom hátrányát, sőt, azt gondolom, hogy kifejezetten hasznos. A Miutcánkkal célja éppen az, hogy az emberek ne idegenek legyenek, így csak pozitívan tudom értékelni.
– Honnan származik a bevételük?
– Jelenleg elsősorban befektetői pénzekből dolgozunk. Emellett helyi hirdetéseket tudunk kitenni az oldalra. Volt már mosoda, kávézó, bicikliszerelő stb. Bárki lehet a hirdetőnk, akinek helyben fontos az elérés. Akadt például kávézó, amelyik a Miutcánk-felhasználóknak minden második kávét ingyen adta. Még sok ilyen üzlettel kell beszélnünk. Azt szeretnénk elérni, hogy ők is a közösség részévé váljanak.
– Milyen céljaik vannak a vállalkozással?
– Elkezdtünk fejleszteni egy olyan projektet, ami kifejezetten a szomszédok közötti csereberéről szól. Az oldalon címkék között lehet keresgetni, hogy kinek mire van éppen szüksége, és kit tud neki segíteni. Eddig 31 000 különböző tárgyat ajánlottak fel az emberek az oldalon keresztül. Erre akarunk egy olyan rendszert létrehozni, ahol nagyon gyorsan kereshető, hogy ki mit ad kölcsön. Ez lehet az a funkció, amely segíthet kiterjeszteni a jelenlegi felhasználói kört. De ehhez természetesen kell egy kritikus tömeg.
Kovács Réka Fruzsina
