A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi azt, hogy a munkáltató egyszerűbben válhasson meg azon munkavállalójától, aki nyugdíjasnak minősül – hívják fel a figyelmet a Rátkai Ügyvédi Iroda munkatársai.
Mindenekelőtt szükséges azt tisztázni, hogy jogi értelemben ki minősül nyugdíjasnak – kezdik friss munkajogi bejegyzésüket a Rátkai Ügyvédi Iroda jogászai. A törvény ezt meghatározza, ennek megfelelően – munkajogilag – többek között az tekinthető nyugdíjasnak, aki a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (ez az úgynevezett öregségi nyugdíjra való jogosultság), valamint az, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül. Nyugdíjasnak tekinthető jogi értelemben az is, aki rokkantsági ellátásban részesül. (A felsorolás nem teljes.)
Az öregségi nyugdíjra való jogosultság kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az, mint láttuk, két feltételt fogalmaz meg: egyrészt szükséges az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése (ez 65 életév mindazok esetében, akik 1957-ben vagy azt követően születtek; a korábban születettek esetén a korhatár lépcsőzetesen alacsonyabb). Másrészt szükséges az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megléte, amely öregségi teljes nyugdíj esetében 20 évet jelent.
Fontos kiemelni, hogy a nyugdíj igénybevétele nem kötelező, tehát munkajogilag a munkavállaló akkor is nyugdíjasnak minősülhet, ha a korhatárt elérte, a szolgálati ideje megvan, de még dolgozni szeretne. Ugyanakkor ilyen esetben már élnek azok a munkáltatói jogok, amelyeket alább ismertetünk. Lássuk, melyek ezek.
A munkáltató egyrészt nem köteles a felmondás indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, amennyiben a munkaviszony határozatlan időre szólt. Másrészt a munkavállaló végkielégítésre nem jogosult, ha a felmondás közlésekor már nyugdíjasnak minősül a törvény alapján.
Kérdés, hogy lehet-e életkori diszkriminációnak tekinteni azt, ha a munkáltató egy nyugdíjas munkaviszonyát mondja fel? A joggyakorlat szerint nem: több bírósági döntés megerősítette már, hogy nem minősül életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek az, ha a munkáltató a nyugdíjas munkavállalóját indokolás nélkül elbocsáthatja. Ez abban az esetben is igaz, ha a munkáltató már eleve nyugdíjasként vette fel a munkavállalót, tehát tudatában volt a munkavállaló nyugdíjas státuszának.
