A KSH által 2016-ban végzett „kis népszámlálás” családokra, családtípusokra, gyermekvállalásra, háztartásokra, lakáskörülményekre vonatkozó adatai.
A Központi Statisztikai Hivatal 2016 október–novemberében a háztartások 10 százalékos mintáján mikrocenzust hajtott végre. A „kis népszámlálás” során az ország 2148 településén mintegy 440 ezer háztartást kerestünk meg, hogy információt gyűjtsünk társadalmunk aktuális jellemzőiről. A 2016. évi mikrocenzust papír kérdőívek nélkül, kizárólag elektronikus módon bonyolítottuk le – írja Vukovich Gabriella, a KSH elnöke a statisztikai hivatal „Mikrocenzus 2016 – 6. A háztartások és a családok adatai” című kiadványa előszavában. A kiadvány legfontosabb megállapításai a következők.
1. A személyek szerepe a családban, háztartásban
- 2016. október 1-jén a 9 millió 804 ezer fős lakónépesség 98 százaléka magánháztartásban élt, 217 ezren pedig intézeti háztartás tagjai voltak. Ezek az arányok az elmúlt évtizedekben lényegében nem változtak.
- A teljes népesség 36 százaléka házasságon alapuló párkapcsolatban, míg 10 százaléka élettársi kapcsolatban élt a mikrocenzus időpontjában. 1970 óta a párkapcsolatban élők népességen belüli aránya folyamatosan csökken. A férj, feleség családi állású személyek aránycsökkenését az élettársak növekvő gyakorisága sem tudta ellensúlyozni.
- Ugyanezen időszak alatt a gyermeküket egyedül nevelő szülők hányada közel kétszeresére, 5,1 százalékra nőtt, és megduplázódott az egyedülállók aránya is, ami 2016-ban meghaladta a 12 százalékot.
- A gyermekek aránya is egyre kisebb a népességben, az 1970. évi 31-ről, 2016-ra 28 százalékra csökkent.
2. Háztartások
- A 2016. évi mikrocenzus időpontjában a magánháztartások száma 4 millió 21 ezer volt, 84 ezerrel kevesebb, mint 2011-ben. Ezt elsősorban az egyedülállók számának közel százezres csökkenése okozta.
- A háztartások többsége 2016-ban is családon alapult, a 2 millió 673 ezer családháztartás a háztartások kétharmadát jelentette. Arányuk a legutóbbi népszámlálás óta kismértékben emelkedett, 2011 előtt a családháztartások részesedését folyamatos csökkenés jellemezte.
- 2011 óta kismértékben csökkent a család nélküli háztartások száma és aránya. Az ilyen háztartások zömét az egyedülállók alkotják.
- A háztartások korösszetétele a népesség demográfiai öregedésével összefüggésben változott a legutóbbi népszámlálás óta. 46 százalékra nőtt azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol legalább egy 60 éves vagy annál idősebb személy élt.
3. Egyszemélyes háztartások
- Az egyedülállók száma és aránya 1970-től folyamatosan emelkedett, 2011-re számuk megkétszereződött, majd 2016-ra (közel 100 ezer fővel) 1 millió 217 ezerre csökkent. A háztartások 30 százalékában tehát egyetlen személy élt.
- A 2016-os mikrocenzus idején az egyedülállók 62 százaléka nő, 38 százaléka férfi volt. A 2001. évi népszámlálást követően a nők aránya kicsit csökkent.
- A férfi és a nő egyedülállók korösszetétele jelentősen különbözik egymástól. A férfi egyedülállók közel fele 50 évesnél fiatalabb. A nőknél az egyedülálló státusz elsősorban az idősebb életkor sajátossága, ami – a férfiak kedvezőtlenebb halandósági viszonyaival összefüggésben – megözvegyüléssel alakul ki. Az egyedülálló nők közel 60 százaléka a 65 éves és annál idősebb korosztályba tartozik, míg a férfi egyedülállóknak csupán 24 százaléka.
- Az egyszemélyes háztartások aránya a település méretével párhuzamosan emelkedik: a legmagasabb a fővárosban (40 százalék), míg a városokban 32, a községekben pedig 25 százalék.
4. Lakáskörülmények
- Magyarországon a lakosság 90 százaléka saját tulajdonú lakásban él, míg a bérelt és egyéb lakhatási módok képviselik a maradék 10 százalékot.
- Az egy családból álló házaspáros, valamint a több családból álló háztartások szinte kizárólag saját tulajdonú lakásokban laknak (91 százalék, illetve 95 százalék). Ezzel szemben az élettársi kapcsolaton alapuló háztartások körében a legalacsonyabb a saját tulajdonú lakások aránya (80 százalék), és kimagasló a lakásbérlet (18 százalék), illetve a más jogcímű lakáshasználat, pl. a szívességi lakhatás.
- Az egy szülő gyermekkel és az egyszemélyes háztartások is az átlagnál nagyobb arányban laknak bérelt lakásban.
- A háztartások zöme összkomfortos, illetve komfortos (66 százalék és 29 százalék), 2,6 százaléka pedig félkomfortos lakásban élt. E mellett a háztartások 2,6 százaléka, 104 ezer háztartás komfort nélküli vagy szükség és egyéb lakásban lakott 2016-ban.
5. Családalapítás, család
- Az elmúlt évtizedekben csökkent a házasságkötések száma, egyre későbbi életkorra tolódik az első házasságkötés időpontja, ugyanakkor gyakoriak a válások, és emellett a válás, megözvegyülés után az újraházasodás is mérséklődik.
- 1980-tól csökkent a családok száma, 2011 óta azonban kismértékben emelkedett. 2016-ban, a mikrocenzus időpontjában 2 millió 743 ezer család élt Magyarországon, 30 ezerrel több, mint 5 évvel korábban.
- A családok növekvő száma ellenére folytatódott a családban élők számának csökkenése, így a családok mérete tovább zsugorodott. 2016-ban száz családra átlagosan 283 személy jutott, míg 2011-ben 287.
6. Családtípusok, gyermekszám
- A házaspárok számának a nyolcvanas évektől mért 200–300 ezres tízévenkénti csökkenése lelassult, a legutóbbi népszámlálást követő öt év alatt már csak 15 ezerrel lettek kevesebben. 2016-ban 1 millió 757 ezer családban házaspár élt együtt gyermekkel vagy gyermek nélkül.
- Az egyszülős családok száma öt év alatt 34 ezerrel, 503 ezerre mérséklődött.
- Az élettársi kapcsolatok térhódítása változatlan, számuk 2011 óta 79 ezerrel tovább nőtt, és 2016-ban meghaladta a 483 ezer családot.
- 1 millió 716 ezer családban, a családok közel kétharmadában élt gyermek. A gyermekes családok száma 62 ezerrel csökkent a legutóbbi népszámlálás óta.
- A száz családra jutó gyermekek száma 2016-ban a teljes népességen belül 101 volt, a gyermekes családok között 162. A legutóbbi népszámláláskor mindkét érték magasabb volt (107, illetve 163).
- A gyermekes családok 51 százalékában, 882 ezer családban élt 15 évesnél fiatalabb gyermek.