Az Európai Parlament különbizottságot állított fel az adókijátszás és adóelkerülés vizsgálatára. Interjú a bizottság elnökével a Panama-iratok utóéletéről és az IT cégek adózásáról.
A különbizottság a pénzmosással és adókijátszással foglalkozó PANA különbizottság feladatait viszi tovább, de új területekkel, például a digitális vállalkozások adóztatásával is foglalkozik majd. A parlament sajtósai a különbizottság elnökét, Petr Ježeket (liberális, cseh; képünkön) kérdezték.
– Az új különbizottság a pénzügyi bűncselekményeket, adókijátszást és adóelkerülést fogja vizsgálni. Tudna mondani konkrét példákat?
– A különbizottság megbízása szélesebb körű, mint azelőtt. A TAX1 és TAX2 különbizottságok csak az adózással foglalkoztak, míg a PANA a Panama-iratokkal felszínre került pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyeket vizsgálta. Ez a negyedik különbizottságnak első sorban tovább viszi az előzőek munkáját és ellenőrzi, hogy a javaslatokat végrehajtották-e. Emellett a TAX3 a digitális területen működő cégek adóügyeivel, valamint az állampolgárságot árusító tagállamok problémájával is foglalkozik.
– Ön jelentéstevőként részt vett a PANA munkájában is. Milyen lépéseket kell még megtennie az EU-nak ebben az ügyben?
– Az ügy még folyamatban van. Az előző különbizottság előállt a javaslataival, ez a mostani bizottság pedig megnézi, alkalmazták-e ezeket. Emellett a digitális gazdaság adóztatásával is foglalkozni fogunk, jelenleg ugyanis nem adóztatjuk külön, pedig kéne. A jelenlegi törvények nem teszik lehetővé, hogy a digitális gazdaságot olyan mértékben adóztassuk, amilyenben az indokolt lenne. A digitális területen működő cégek által fizetett adó töredéke annak, amit más cégek fizetnek. Néhány ilyen amerikai cég a bevételei több mint felét az Egyesült Államokon kívül termeli, mégis csaknem kizárólag ott adóznak.
– Az elmúlt években közérdekű bejelentők és oknyomozó újságírók lepleztek le jelentős adócsalásokat és pénzügyi bűncselekményeket. Mit tehet az EU, hogy megvédje ezeket az embereket?
– Még nem jutottunk hivatalos álláspontra, de a bizottság nemrég adott ki egy irányelv-tervezetet a közérdekű bejelentők védelméről. Különböző lehetőségeket kell megfontolni a pénzügyi kompenzációtól kezdve a jogi garanciákig, például arra az esetre, ha valaki közérdekű bejelentőként szivárogtat, és emiatt elveszti az állását. Többet kell tennünk a probléma feltérképezésében, részben mivel tagállamonként nagy különbségek tapasztalhatók.
– Ha a pénzügyi- és az adórendszerünkbe vetett bizalmat nézzük, hol tartunk?
– Attól függ. Csehországban például, ahonnan én jövök, úgy látom, senkit sem érdekelnek ezek a kérdések, míg más tagállamokról azt olvasom, hogy az emberek számára fontos téma az adóelkerülés és adókijátszás. Ha az emberek úgy érzik, igazságtalanul bánnak velük, mert mások elkerülhetik az adózást, akkor ez természetesen aláássa az egész pénzügyi szektorba, sőt talán a kormányzás egészébe vetett hitet. Másfelől, ha javítunk az adózáson, igazságosabbá tesszük azt, az segíthet áthidalni a szakadékot azok felé is, akik a globalizáció miatt úgy érzik, hátra maradtak. Néhány példa a nagy multinacionális vállalatokkal szembetűnő. Nem szabadna, hogy a termékeiket, legyen az autó vagy adat, az egyik uniós tagállamban értékesítik, és egy másikban vagy akár az EU-n kívül adóznak. Ez nyilván nem igazságos. Nincs is értelme, de a globalizáció és az új technológiák lehetővé tették. Ezen változtatni kell. Mi letettük az erre irányuló jogszabály-javaslatokat a tagállamok és a tanács elé, rajtuk múlik, hogy létrejön-e a közös összevont társaságiadó-alap. Továbbra is vannak országok, akik bizarr adózási rendszereken profitálnak, ők általában útjába állnak az ilyen javaslatoknak, de remélem, hogy előbb vagy utóbb a többi tagállam, a parlament és főleg az emberek felől érkező nyomás hatására el tudjuk fogadni az új szabályokat.
