Adott volt a lehetőség és a kereslet, így kezdte el Gyöngyösi Gábor egy mobil lángossütő üzemeltetését Drezdában, Németországban. A vállalkozót arról kérdeztük, milyen a vendéglátós élete a határon túl, és milyen nehézségekkel kell szembenéznie, ha magyar lángosról van szó.
– Mióta él Németországban?
– 2012 márciusában jöttünk ki azzal a céllal, hogy lángosozót nyissunk. Egy család már ezzel foglalkozott, de befejezték, és itt maradt a büfékocsi, amit bérbeadtak. A tulajdonos, akit ismertem, keresett meg azzal, hogy büfékocsit lehetne üzemeltetni Németországban. Az öcsémmel kijöttünk, és mivel láttunk benne fantáziát, belevágtunk.
– Miért döntött úgy, hogy kiköltözik?
– Volt vendéglátós múltam, egy sörözőt üzemeltettem 8 éven keresztül. Mivel akkor tiltotta ki a törvény a játékgépeket és a dohányzást a vendéglátóhelyekről, úgy gondoltam, érdemes lenne külföldön szerencsét próbálni. A kedvesem közben otthon egy éven keresztül vezette a vállalkozásomat, de végül úgy láttam, nincs értelme a magyar vállalkozásba több pénzt fektetni.
– Miért Drezda volt az úti cél?
– Nagyon egyszerű, itt volt a büfékocsi. Bár nem fix helyen van, arra szolgál, hogy különböző rendezvényeken, piacokon, fesztiválokon megjelenjünk vele. Miután kiderült, hogy 1000 eurós költsége van annak, hogy a korábban megszokott rendezvényekre mi is kijuthassunk, elkezdtük mi magunk kutatni a piacot, és magunktól felépíteni az üzletet.
– Milyen eseményeken, rendezvényeken vesznek részt?
– Általában heti piacokon, városi fesztiválokon, a csütörtöktől vasárnapig terjedő nagy rendezvényeken. Miután sok időt töltöttünk a piackutatással, 4 év után már ismernek minket és 100–200 kilométeres körzetben meg tudunk jelenni a különböző helyeken. Ennek is megvoltak a nehézségei, hiszen előfordult olyan, hogy egy hétvégén két program is volt, de két helyen nem tudtunk lenni egyszerre. Szerencsére már két büfékocsit üzemeltetünk, így egyszerre több helyen is ott tudunk lenni. A drezdai karácsonyi vásáron, amely egész decemberben tart, mindig megjelenünk. Utána általában hazautazunk, hiszen a működésünk nagyon időjárásfüggő.
– Gondolkodtak már azon, hogy állandó lángosozót nyitnak?
– Sajnos erre nincs elég kapacitásunk. Ketten visszük az üzletet, a nagyobb rendezvényeken van két munkatársunk, akik besegítenek. Mivel egy nagyobb, négynapos rendezvény fizikailag is elég megterhelő, nem tudnánk mellette állandó jelleggel működtetni. Ezenkívül a tapasztalatok is azt mutatják, hogy nem érdemes egy helyen tartani, mert nincs visszatérő vendég, aki mindennap fogyasztaná a lángost. A piacokon, fesztiválokon különlegességnek számít, így ezeken sokkal nagyobb bevételre tudunk szert tenni.
– Mekkora a konkurencia?
– Itt Drezdában 3–4 magyar lángosozóról tudok. Van, aki időszakosan csinálja, évente egy-két rendezvényen. Nagyobb konkurenciát jelentenek a helyi lángosozók. Török éttermekben vagy utcai árusoknál sok helyen lehet lángost kapni, sokszor eladják török ételként. A németek teljesen máshoz vannak szokva, bármit rátesznek a lángosra, zöldséget éppúgy, mint húst. Itt a kínálatban az édes lángos is szerepel, porcukorral, almaszósszal is megeszik. Furcsának tűnik, de egy idő után nekünk is fel kellett tennünk az étlapra az édes lángost, mert nagy volt rá a kereslet.
– Alakult ki állandó fogyasztói bázis?
– Nem véletlenül vagyunk Németország keleti részén. Nyugatabbra felesleges lenne próbálkozni, hiszen nem ismerik a lángost. Itt azért sok embernek eszébe jut a Balaton, és sokszor megjegyzik: ez igazi magyar lángos. Sok visszatérő vendégünk van, mert az itteni lakosok nagyon szeretik Magyarországot. Mi folyamatosan ugyanazt a minőséget szeretnénk nyújtani, ezért mindig frissen, friss alapanyagból készítjük a lángost. De erre ki kellett fejlesztenünk egy technikát, hogy miként tudjuk minél gyorsabban megcsinálni az elég időigényes lángost. Természetesen folyamatosan kell igazodnunk a fogyasztói igényekhez is. Amikor elkezdtük csinálni, eleinte a rendes nagyméretű lángost adtuk, de láttuk, hogy gyakran a felét kidobják. Rá kellett jönnünk arra, hogy a német vendégek gyomra nem bír el annyit, mint a magyaroké. Teljesen más mentalitás jellemző az ételfogyasztásra is, alapvetően nem esznek sokat.
– Magyar vendégeik is vannak?
– Nem jellemző. Mivel nagy rendezvényeken jelenünk meg, ahol magasabbak az árak, mint a vendéglátóhelyeken, ezért inkább helyi fogyasztóink vannak. Persze találkozunk magyar turistacsoportokkal is, de itt német árakról van szó, jóval drágább egy lángos, mintha valaki Magyarországon venné meg…
– Mit terveznek a következő pár évre?
– Én akkor lennék elégedett, ha minden hétvégén lenne rendezvényünk. De sokszor nem tudunk kijutni a túljelentkezés miatt. Van egy jelentkezési lap, amit ki kell tölteni, ezt sokszor sajnos el se olvassák. Ahová kijutunk, ott tudunk maradni, mert látják, hogy nagyon sokan veszik a lángost. Előfordult az is, hogy azért nem jutottunk ki egy rendezvényre, mert azt mondta a szervező, hogy ha mi kint vagyunk, akkor a többi lángosozó nem tud eladni semmit. Természetesen jól esik a pozitív visszajelzés, de a bevételnek nem tesz jót. Jelenleg két büfékocsit tudunk üzemeltetni, nem hiszem, hogy ezt tovább fogjuk növelni.
Kovács Réka Fruzsina
