A NAV áfaügyben tett megállapításainak döntő hányadát az adólevonási jog elvitatása adja. Dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM Hungary adómenedzsere a tapasztalatok alapján néhány tipikus helyzetet mutat be, amely iránymutatást nyújthat az áfalevonási jog megítélésének kérdésében.
Sok esetben a jóhiszemű, jogkövető, megfelelő körültekintést tanúsító, adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet végző vállalkozások az ellenőrzés befejezését követően átvett jegyzőkönyvben szembesülnek azzal, hogy az adóhatóság nem fogadja el a partnertől befogadott számlában szereplő, előzetesen felszámított adó összegét – kezdi friss bejegyzését dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM Hungary adómenedzsere. Előfordul az is, hogy a jegyzőkönyvet követő határozatban a vállalkozást még nagyobb meglepetés éri, a terhére megállapított adókülönbözethez kapcsolódóan 200 százalékos adóbírsággal kell szembesülnie fiktív számla befogadása miatt.
Sok vállalkozás az adóhatósági jogértelmezések, szakmai útmutatók és állásfoglalások alapján próbál eljárni, sok esetben azonban az adóhatóság részéről elvárt, de nem egyszer teljesíthetetlen feltételekkel találkozik. Megvizsgálva az adólevonási jog elvitatásával összefüggő adóhatósági gyakorlatot, megállapítható, hogy az nem egységes és gyakran nincs összhangban sem a hazai bírósági gyakorlattal, sem az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával.
Az árbevétel mint áfalevonási előfeltétel nem helytálló
Az adóhatósági gyakorlatban még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy amennyiben egy vállalkozás árbevétel hiányában végez beszerzéseket, vagy ha egy adott beszerzés adóköteles tevékenységhez nem közvetlenül kapcsolódik, akkor a vállalkozás nem gyakorolhatja adólevonási jogát.
Ezzel szemben az Európai Bíróság (a Rompelman, valamint az INZO ügyben) már korábban rámutatott arra, hogy a bevételszerző gazdasági tevékenységgel összefüggésben nem a tényleges bevételt, hanem a bevételre irányultságot kell vizsgálni. Ha tehát egy adóalany veszteségesen működik is, egyáltalán nincsen bevétele vagy akár az adott tevékenység nem szerepel a cég tevékenységi körében, de bevételre irányultan tevékenykedik, akkor az áfalevonási jog megilleti.
Az 1999/2009. számú közigazgatási elvi határozat alapján pedig csak akkor nem illeti meg az adózót az áfalevonási jog, amennyiben a termék, szolgáltatás beszerzése az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységtől teljesen eltérő célt szolgál. Az adott beszerzést, a gazdasági eseményt annak összes körülményével együtt szükséges megvizsgálni, nem elegendő azon közvetlen összefüggést figyelembe venni, hogy az adott beszerzés kapcsán keletkezett-e bevétel.
A bejegyzés a szerző 2016. évi Áfa-kalauzban megjelent cikke alapján készült.
