A FAIR-t azért találták ki, hogy könnyebbé tegyék a pályázók és a pályázatkezelők életét, felhasználóként viszont azt látjuk, hogy még nem elég megbízhatóan működik – írja Keresztes András, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. szakértője.
Nagy változással szembesültek azok a vállalkozók, akik a korábbi pályázatok révén az EMIR-hez voltak hozzászokva. A régi off-line pályázati adatlap kitöltő programot egy éve felváltotta a FAIR. Olyan felület jött létre, ahol a pályázók a pályázati adatlap kitöltése mellett személyre szabottan tudják kezelni a pályázatokhoz és a projektekhez kapcsolódó különböző feladatokat is (pl. hiánypótlás, elszámolás). Míg korábban – az EMIR idejében –a projekt-adatlapokat CD-n kellett beküldeni és a rendszer nem volt képes szerződést kezelni, addig ma már minden másképpen van. Legalább is elméletileg…
A FAIR-t azért találták ki, hogy könnyebbé tegyék a pályázók és a pályázatkezelők életét, gyorsítsák a rendszert, és minimalizálják a papír alapú ügyintézést. Felhasználóként viszont azt látjuk, hogy még nem elég megbízhatóan működik; sokszor akadozik a belépés, túl sok felesleges kattintás kell az adatok rögzítéséhez, sok idő megy el azzal, hogy várunk az „adattöltésre”. Egyenlőre úgy tűnik, hogy az EMIR hatékonyabb volt.
A FAIR 100 százalékban online, minden egyes pályázati státuszt (benyújtás, támogatási szerződéskötés, elszámolás, ezek hiánypótlásai) képes elektronikusan kezelni. Ennek azonban az is a velejárója, hogy a felhasználó mindig a „legfrissebb” állapotot látja. Ha például egy pályázatnál hiánypótlás történik, akkor az eredeti adatokhoz többet nem lehet már hozzáférni.
Igaz ugyan, hogy egyetlen belépéssel, egyetlen felületen látható minden pályázat, ugyanakkor a különféle témában beadott (pl. technológiafejlesztés, innováció, képzés) pályázatokkal rendelkező cégeknél „összefolyik” a kommunikáció, ami egyet jelent az egyes pályázatokhoz érkező fontos értesítések átláthatatlanságával. Érdekes hiányossága ugyanis a rendszernek, hogy a pályázattal kapcsolatos értesítéseket nem a pályázati adatlapon megadott kapcsolattartó kapja, hanem aki a pályázót regisztrálta. Ez egy kis cég esetében valószínűleg nem okoz problémát, de ha egy nagyobb vállalkozás például eszközbeszerzésre és majd HR fejlesztésre is pályázik, valószínűleg eltérő felelősöket kíván a projektekhez rendelni. A testre szabott értesítések hiánya, a közös felület nehézkessé teheti a pályázatok kezelését, a határidők betartását, de még a cégen belüli adatvédelmet is sértheti (pl. pályázatkezeléssel megbízott asszisztens belép és meglátja a K+F pályázatban szereplő bérköltségeket…).
A FAIR elméletben összeköttetésben áll néhány közhiteles adatbázissal – NAV, Cégbíróság, Földhivatal –, pályázói oldalról azonban jelenleg csak a cégjegyzékkel kialakított kapcsolatnak vannak jelei: a rendszer ugyan kérésre betölti a cégkivonatban szereplő alapadatokat a projekt adatlapra, de sajnos sokszor hibásan, ezért ellenőrizni kell – ennyi idő alatt pedig akár mi is be tudtuk volna írni. Olyan eset is előfordult, hogy a helytelenül betöltött közhiteles adatot nem lehetett felülírni és a problémát végül csak hosszas levelezés révén sikerült feloldani.
A FAIR elszámolási modulja október végén készült el, ekkortól lehetett rögzíteni a tavaly őszi pályázatok idén tavasszal/nyáron befejezett projektjeinek elszámolásait. A kitöltése viszont sajnos sokkal időigényesebb, mint az EMIR-ben volt, körülményes az egyes beviteli mezők elérése, a rendszer gyakran feleslegesen sok megerősítést kér – például, hogy biztosan létre akarjuk-e hozni az új elszámoló bizonylatot? A sok apró nehézség azonban egy több órás munkafolyamat során összeadódva hatalmas, idegőrlő és időrabló mumussá válik.
Komoly hiányosság, hogy az EMIR mögött volt már egy komoly, a pályázók által sok év alatt feltöltött szállítói adatbázis – hiszen az elszámolandó számlát kibocsátó szállító adatait rögzíteni kell a rendszerben –, amit nem vezettek át a FAIR-be. Ennek hiánya sajnos jelentős többletmunkát okoz most a pályázóknak.
Hasznos fejlesztés lehetne ugyanakkor, hogy a rendszer számos funkció esetében biztosítja az exportálás (pl. excel fájlba) lehetőségét, azonban az export nem minden, az adott funkcióban felvitt adatot tartalmaz, sok esetben csak azokat, amelyek a főképernyőn is láthatóak.
A rendszer a gyakorlatban most még kissé körülményesen működik; jó példa erre, hogy adatrögzítés csak úgy hajtható végre, ha ráklikkelünk az adatlapra, ahol külön rá kell klikkelni a szerkesztést engedélyező gombra, ahhoz, hogy írni tudjunk. De sajnos ez az eljárás sem egységes: van ahol egy „szerkesztés” gombot, van ahol kis ceruzát, máshol pedig nagyító ikont kell keresni, hogy folytatni tudjuk az adott felületen a munkát. Utána menteni kell. Majd a vissza gombbal vissza térni a kiindulási ponthoz. Létezik egy „mentés és vissza” gomb is, de a célja zavaros, ugyanis a mentés vissza gomb után is legalább még egyszer meg kell nyomni a vissza gombot… és ha mindezt kitapasztaltuk, érdemes felkészülni rá, hogy minden gombnyomás után több másodperces „adattöltési” folyamat következik.
Összességében jelenleg tehát nehézkesebb, időigényesebb egy-egy feladat elvégzése, mint az EMIR-ben volt. Komoly elszántságot és kitartást kell magával hoznia annak, aki fel akarja venni a harcot a mumussal!
Reméljük, hogy a FAIR meggyógyul a gyerekbetegségeiből, ezeket a hibákat hamarosan orvosolják, és valóban hatékony eszközként segíti majd a pályázók és a közreműködő szervezetek munkáját! – zárja bejegyzését Keresztes András.
