A pénz nem számít. Sok helyen gondolkodnak így, ha politikáról, elvekről és makacsságról van szó. Oroszország ugyan miért lenne kivétel?

Az orosz hatalom napok óta semmisíti meg az agrárstop miatt tiltó listára került, elkobzott külföldi élelmiszereket. Kemencébe röpül a lengyel fagyasztott hús, buldózerek francia sajttal trágyázzák a földet.

Háromszázezer orosz pedig nem érti, mire föl az esztelen pazarlás. Valószínűleg sokkal több orosz értetlenkedik, de pillanatnyilag ennyien vették a fáradságot (esetleg a bátorságot), hogy interneten csatlakozzanak az államfőnek szánt petícióhoz. A kispénzű orosz azt szeretné, ha a nyugati árut háborús veteránok családjai, nagycsaládosok, éhezők kapnák meg.

Vlagyimir Putyin meg azt szeretné, ha választó polgárai megértenék: itt most erőből kell politizálni, demonstrálni azt, hogy Moszkva nem enged az európai uniós, amerikai és minden más fenyegetésnek, a Kremlnek mindenre van válasza. Hogy Moszkva az előcsapásokban is kiválóan teljesít, azt éppen a Krím-félsziget népszavazós lenyelése bizonyítja, ami a nyugati szankciókat kiváltotta.

Az orosz elnök erőt fitogtat, jól tudva, a világ nagy gazdasági erejének egy része, ha kell, nem hagyja cserben. Kínai, japán, indiai, dél-amerikai hátszéllel el lehet vitorlázni. Gazdasági szövetségeseket Európában is lehet találni olyan országokban, amelyek nem is burkoltan hirdetik, hogy az oroszok elleni büntető intézkedéseknek vajmi csekély a hasznuk.

Vlagyimir Putyin biztos abban, hogy ezekkel a kapcsolatokkal és az orosz gazdaság szerkezetének átpofozásával ki fognak tartani a szankciók lejártáig, aztán minden mehet tovább. Igaza lesz az orosz elnöknek? Ellenzéke tulajdonképpen nincs, a recesszió után jövőre már csekély gazdasági növekedést jósol a Nemzetközi Valutaalap. A nemzeti büszkeséget izmosító gigantomániát bizonyítja a kazanyi vizes világbajnokság megszervezése, akár csak az irdatlan rubel milliárdokat felemésztő 2018-as foci világbajnokság előkészülete. Úgy tűnik, tényleg van, amikor a pénz nem számít.

Kit érdekel, hogy a volt orosz miniszterelnök, Mihail Kaszjanov szerint húszmillióan tengődnek a szegénységi küszöb szintjén? Mit segítene rajtuk az a 150-200 tonna külföldi élelmiszer, gondjukat csak ideig-óráig oldaná meg. Az elvek sokkal többet nyomnak a latba Putyinnál, mint 200 tonna gyűlölt áru.

Még jó, hogy saját oldalról is érkeznek ilyenkor propagantisztikus ötletek. Jurij Luzskov ex moszkvai főpolgármester például azt javasolja, hogy az embargós termékeket erőművekben égessék el, termeljenek áramot, legyen több energiája a nagy országnak. Meglepne, ha isteni ötlete nem találna értő fülekre a Kremlben.

Szerdahelyi Csaba