Baklövések sorozata után Európa előtt nyitva áll a lehetőség, hogy helyesen cselekedjen a fenntarthatatlan görög államadósság ügyében – írja Mohamed A. El-Erian.
A lehetőséget a Sziriza választási győzelme és a menekültáradat együtt teremti meg – írja Mohamed A. El-Erian a Bloombergen megjelent véleménycikkében. A sokáig a Pimco befektetési igazgatójaként dolgozó közgazdász kiemeli: Alekszisz Cipraszt annak ellenére lehet újra miniszterelnök, hogy nem tartotta be az előző kampányban tett fő ígéretét az eurózóna által diktált megszorításokkal való szakításról.
A történelemben számos példa van olyan politikusokra, akik annak ellenére váltak a változás katalizátoraivá, hogy ezt nem sokan gondolták volna róluk. Sok esetbe éppen „ellentmondásos” hátterük játszott szerepet abban, hogy meg tudták győzni honfitársakat a radikális lépések szükségességéről.
Luiz Inacio Lula da Silva például szakszervezeti vezetőből lett 2002-ben Brazília elnöke, és olyan gazdasági reformokat vezetett be, amelyek szöges ellentétben álltak korábbi, ellenzékben hangoztatott elveivel. Egy másik példa Menáhem Begin, a keményvonalas Likud-párti miniszterelnök, aki aláírta Egyiptommal azt a békeszerződést, amelynek értelmében Izraelnek ki kellett ürítenie a megszállt Sínai-félszigetet.
Európa megerősíthetné Cipraszt, ha Görögország adósságának egy részét utólag elengedné. Ezt többször is megtagadták az országtól annak ellenére, hogy a legtöbben (még az IMF is) úgy vélik: egy fenntartható görög kilábaláshoz szükség van rá.
Most, hogy a Közel-Keletről menekültek tömege özönlik Görögországba, és egész Európára soha nem látott migrációs nyomás nehezedik, az eddig vonakodó hitelezők – élükön Németországgal – engedhetnek a szigorból, és a Görögországnak nyújtott segítséget indokolhatják azzal a szereppel, amit „Európa kapujaként” betölt.
A görög adósságteher csökkentése érdekében tett gyors és határozott lépés segítene, hogy az új Sziriza-kormány is felismerje: még mindig adós egy sor nagyszabású gazdasági és pénzügyi reformmal. És ami a legfontosabb: segítene elűzni azt az adósságfelhőt, amely a magánbefektetőket elrettentette Görögországtól, aláásta a növekedés lehetőségét és amelyet semmilyen megszorítással nem lehet megszüntetni – zárja fejtegetését El-Erian.
