Egyre többen költöznek olcsóbb lakásba

A 2015. október–novemberben végrehajtott felmérés eredményei szerint a magyarországi lakóépületek száma közel 2,7 millióra tehető. A lakóépületek túlnyomó többsége 1–3 lakásos családi ház – olvasható a „Miben élünk? A 2015. évi lakásfelmérés főbb eredményei” című kiadvány összefoglalójában.

A lakások száma 4,4 millió, ebből 2,7 millió van 1–3 lakásos épületben, a 4 vagy többlakásos épületekben lévő 1,7 millió lakás az összes lakás 39 százaléka. Mintegy 1 millió lakás van nagyméretű, 25 vagy több lakást tartalmazó épületben, amelyek főleg lakótelepeken találhatók.

A 2011. évi népszámlálás óta tovább emelkedett, és már megközelíti a 13 százalékot az üres lakások aránya. E lakások többsége kistelepüléseken található, ahol a hasznosulás legfőbb akadálya a lakáspiaci kereslet hiánya. Ugyanakkor a lakások hasznosítását a magánbérleti piac kockázatai is korlátozzák, sokan emiatt inkább nem adják ki az átmenetileg megüresedő lakásukat.

Hosszú idő után csökkent a tulajdonosi lakáshasználat aránya. A változás a magánbérletek terjedésének tudható be, ennek országos aránya elérte a 6, Budapesten pedig meghaladta a 10 százalékot. A magánlakást bérlők köre meglehetősen heterogén, a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmű háztartások gyakrabban, míg a közepes jövedelműek ritkábban bérelnek lakást magántulajdonostól.

Több minőségi ismérv együttes megfigyelése alapján a nem elfogadható minőségű lakások aránya 2003 óta 15-ről 8 százalékra csökkent. A 320 ezerre becsülhető substandard lakás csaknem fele a községekben található, lakóik között nagyobb arányban vannak hátrányos helyzetűek, illetve többgyermekes családok és egyedül élő idősek.

 A duplakomfortos lakások aránya 2003 és 2015 között 8 százalékról 12 százalékra emelkedett. E lakások 60 százalékában a két legfelső háztartási jövedelmi tizedbe tartozók laknak, az átlagosnál nagyobb arányban gyermekes családok és többgenerációs háztartások.

A lakások mintegy 7 százaléka túlzsúfolt. A jelenség számos hátrányos élethelyzetben kiugró arányt ér el. Túlzsúfolt az önkormányzati lakások több mint egynegyede (27 százalék) és a nagycsaládosok lakásainak 38 százaléka. Az első háztartási jövedelmi decilisben a családok 34 százaléka él szűkös lakásban.

2015-ben a lakások kevesebb mint 40 százalékában voltak a lakók maradéktalanul elégedettek az épület minőségével. A legjobb műszaki állapotban a többszintes családi házak és a zöldövezeti társasházak vannak, míg a beavatkozást nem igénylő épületek aránya a városi bérházak és a hagyományos építésű parasztházak között a legalacsonyabb. Az épületek minőségét illetően a legtöbb lakó az épületek állagával és hőszigetelésével kapcsolatos problémát fogalmazott meg. Sokan tartották szükségesnek a nyílászárók cseréjét, a fűtés korszerűsítését, illetve a kéménycserét is. Minden tizedik lakásban van klímaberendezés. Minden negyedik lakásban igényelnék a klimatizálást, de ennek beszerzését nem engedhetik meg maguknak a lakók. A probléma különösen a lakótelepen élőket érinti.

A 2005 óta eltelt tíz évben elvégzett felújítások között a nyílászárók cseréje mintegy 690 ezer lakóépület 1,2 millió lakását érintette. A falak tatarozása, illetve külső hőszigetelése 520 ezer lakóépületen készült el, ezekben 980 ezer lakás van. A felújítások által érintett lakások több mint fele családi házakban, 29 százaléka lakótelepeken található. A lakótelepfelújítási-programok eredményeként 2015-ben a lakótelepi lakások 36 százaléka már felújított épületben volt megtalálható. Ezek a felújítások nagyobb arányban érték el a magas lakótelepi épületeket: az 1-4 emeletes épületek 27, az ennél magasabbak 39 százalékát tatarozták, szigetelték 2005 óta.

A lakók beszámolói alapján legalább 36 ezerre becsülhető a pályázati támogatással felújított lakóépületek száma. Az elmúlt évek épületfelújítási pályázati programjai a nagy lakóépületekre koncentráltak, így ezek a támogatások ennél sokkal több háztartáshoz jutottak el, számuk minimálisan 330 ezerre becsülhető.

A rendszerváltást követő évek jellemző közművesítési munkái mára háttérbe szorultak. Csak a csatornázás érintett nagyobb számú lakást, főként olyanokat, amelyek családi házakban, régi parasztházakban vannak.

Az elmúlt tíz évben lakásán belül nagyobb lélegzetű felújítást, korszerűsítést végzett a háztartások egyharmada. Gyakori volt a fűtő- és a vízmelegítő készülékek, a villanyvezetékek, továbbá a vízvezeték vagy a csatorna cseréje.

2005 óta 430 ezer lakásban, az összes lakott lakás 11 százalékában végeztek bővítést, átalakítást. Az átalakítások révén az érintett lakások alapterülete összesen 2,2 millió négyzetméterrel nőtt. Ez egytizede az ugyanezen időszakban újonnan épült lakások összes alapterületének. A meglévő lakásokban végzett pótlólagos beruházások nagyságrendje tehát az újlakás-beruházásokéhoz viszonyítva sem elhanyagolható.

A háztartások a jövőben is számos épület- és lakásfelújítást terveznek, közöttük vezető helyet foglal el a nyílászárócsere, a külső szigetelés és a homlokzattatarozás. Összesen mintegy 140 ezer háztartás tervez a következő három éven belül teljes lakásfelújítást. A tervek megvalósulását nagymértékben befolyásolhatja az újlakás-építés alakulása és a jövőben elérhető lakástámogatások feltételrendszere.

A lakásfenntartási kiadások megfizethetősége 2003-tól 2010-ig romlott, majd 2015-re javulás következett be, így 2015-ben a háztartások jövedelmük ugyanakkora hányadát költik lakásfenntartásra, mint 2003-ban, átlagosan 22 százalékot.

2000 óta 690 ezer háztartás vett fel összesen 760 ezer nagyobb összegű lakáscélú hitelt. A gyermekes házaspárok hitelfelvétele kiugróan nagyarányú volt, több mint egyharmaduk rendelkezett lakáshitellel, amit többségében vásárlásra fordítottak, nagy hányaduk vett igénybe építési hitelt is. A lakáshitelt felvevők aránya a háztartási jövedelem emelkedésével nő, ugyanakkor a hiteleken belül a devizaalapúak aránya csökken. Az alacsonyabb státusú háztartásfők kevesebb lakáshitelt vettek igénybe, ám ezek között több volt a devizahitel. A felmérés idején 560 ezer háztartás törlesztett valamilyen lakáshitelt.

A 2015-öt megelőző évtizedben költözött be mai lakásába a háztartások egyharmada. A költözések száma éves átlagban 190 ezerre becsülhető. A költözések többsége együtt járt valamilyen lakáspiaci eseménnyel: a lakást változtatók 49 százaléka új vagy használt lakást vásárolt, 6 százalékuk új lakást épített. Lakást bérelt a költözők több mint egynegyede.

Mintegy 280 ezerre becsülhető azoknak a háztartásoknak a száma, akik ebben az időszakban első önálló lakásukba költöztek. Háromnegyedük számára az első önálló lakás egyúttal saját tulajdont is jelentett, a többiek magánlakást béreltek, vagy egyéb megoldásokhoz folyamodtak. Önkormányzati lakást mindössze 3 százalékuk kapott.

A költözések nagy többsége továbbra is településen belül történt, ugyanakkor a más településre költözők aránya a 2003-ban mért 22-ről 27 százalékra emelkedett.

A lakást változtatók többsége valamilyen személyes, családi ok miatt költözik. A házasságkötés és az élettársi kapcsolat létesítése régóta vezető költözési indok, de mára az is általánossá vált, hogy a fiatal felnőttek már ezt megelőzően önállóvá válnak. Új jelenség, hogy 2008 után a munkalehetőségek miatti költözés is gyakoribbá vált.

Az összes lakást változtató háztartás több mint fele drágább lakásba költözött, mint amilyenben előtte lakott. Ugyanakkor erősödött a lefelé irányuló lakáspiaci mobilitás: a 2003. évi felmérés óta jelentősen nőtt az olcsóbb lakásba költözők aránya, és ez a folyamat tovább erősödött a vizsgált időszak második felében, 2008 után. Az idősebbek lakásmobilitása alig változott, de a megvalósult költözéseik között több lett az olcsóbb lakásba irányuló.

Egy lakás eladása átlagosan 7 hónapot vett igénybe. A lakáspiaci válság után nőtt az értékesítési idő: a 2008 előtt eladott lakások esetében még 5,9 hónapos időtartam 2008 után 7,3 hónapra emelkedett. Ezalatt az egy éven túl értékesített lakások aránya 18-ról 24 százalékra nőtt. A háztartások 13 százaléka, mintegy 500 ezer háztartás elégedetlen lakáskörülményeivel, nem szívesen lakik lakásában vagy azon a környéken. 2003-ban az elégedetlen háztartások száma még ennek kétszerese, több mint 1 millió volt.

A közeljövőben költözést tervezők legnagyobb csoportját az önállósodásra vágyó fiatalok adják. Azok, akik a meglévő lakásukkal elégedetlenek és emiatt költöznének, főként családi házba vágynak, de sok az olyan háztartás is, amely nagyobb vagy jobb állapotú lakást szeretne.

Az összes háztartás 12 százalékának, mintegy 480 ezer háztartásnak van lakáscélú megtakarítása. Ezeknek a megtakarításoknak a jelentős részét a már meglévő lakásokra tervezik fordítani. A megtakarítások közel egynegyedét szánják másik lakás megszerzésére, de számottevő azok aránya is, akik gyermeküket kívánják ilyen formában támogatni. A legmagasabb jövedelmi tizedben megközelítőleg minden negyedik családnak van lakáscélra szánt megtakarítása.

További részletek a KSH kiadványában.