Összefogott négy turisztikai szakmai szervezet, hogy közös ötletekkel képviselje érdekeit a döntéshozók előtt – nyilatkozta dr. Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke a KamaraOnline-nak.
– Két évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi szállodáknak hozzávetőlegesen a 40, míg az éttermeknek a 70 százaléka ráfizetéses. Javult azóta a helyzet?
– Mindenképpen volt javulás, ám úgy gondolom, annak ellenére változatlanul magas – főként vidéken – a veszteségesen üzemelőknek az aránya, hogy a forgalom és a fajlagos bevételek is növekedtek, különösen 2015-ben. A válság előtti utolsó „békeév”, vagyis úgy nyolc év óta jelentősen nőttek a különböző adók és költségek, s az infláció is csak az utóbbi időben mérséklődött, a bevételek növekedése viszont jelentősen elmaradt! Mindez lassította a fellendülést a gazdaságosság tekintetében. Ugyanakkor a válság kényszerítette a vállalkozásokat a hatékonyság, a termelékenység növelésére, a veszteség források felszámolására.
– Mi a kiút?
– A bajok orvoslására nincs egyféle recept. Az egyik megoldás természetesen a bevételek erőteljes növelése. Ebből a szempontból kimondottan jó, hogy az állam megtartotta a cafeteria feltételeit, nagyon sokat számít a SZÉP kártya által indukált bevételek növekedése. Az is jó, hogy az elmúlt másfél-két évben nőttek a reálbérek, az embereknél több pénz maradt, ebből arra is költenek, hogy szállodában pihenjenek vagy éttermekbe üljenek be. Ha korábban esetleg csak két napra tudtak elutazni valahová, most még egy plusz napot is többen ki tudnak fizetni. Minden prognózis azt mutatja, hogy ez a tendencia fennmarad, s ez segíti a belföldi turizmus bővülését. A beutazó turizmus ösztönzésére jobb finanszírozású, hatékonyabb nemzeti és helyi szintű marketing tevékenység kívánatos. A magas adóbevételekből kellene többet e területre átirányítani. Ugyanakkor nem változott a szövetségünk véleménye, hogy az ágazatban igen magas az elvonások aránya, változatlanul sokfajta adó van. A szállodai szobaár-bevétel 18 százalékos általános forgalmi adója, valamint minden más szolgáltatás 27 százalékos áfa-ja a világon a legmagasabb kulcs.
– Nyilván folyamatosan lobbiznak, hogy ez megváltozzon.
– Jó ideje ezt tesszük. Megjegyzem, a kamarák részéről sem hallottam, hogy ez így nincs rendben. Lassan legenda lesz, hogy 12–15 évvel ezelőtt még 12 százalékos áfakulccsal épültek hitelből szállodák Magyarországon.
– Ahhoz képest, hogy a GDP durván 9 százalékát termeli a turizmus, mintha kicsit mostohagyerek lenne az ágazat.
– Ezt nem mondanám, bár szavakban néha több támogatást kapunk, mint tettekben. Tény: jól teljesít a turizmus. 2015 a szállodák esetében valószínűleg rekord közeli forgalmat jelentett. Az Európai Unióban és Magyarországon is gyakran emlegetik, hogy a turizmusnak jelentős gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatása van. Nálunk a 9 százalékos GDP-részesedés mellett 12-13 százalékos az új munkahely teremtési arány. Bár itthon ismét az iparosodás az egyik vezérfonál, érdemes lenne nyugat-európai példák alapján több figyelmet és energiát fordítani a szolgáltatások, így a turizmus felfuttatására is. Érdemes azt is észrevenni, hogy a turizmusban sok szakképzetlen munkást is alkalmazunk a takarítóktól, szobalányoktól kezdve a mosogatókon át a rakodómunkásokig. Nemzetgazdasági érdek, hogy a kevésbé képzett emberek is találjanak maguknak munkát. Az online kasszák bevezetésével, főleg a kkv-knál, jelentősen visszaszorult a szürkegazdaság. Természetesen igyekszünk képviselni az érdekeinket a Nemzetgazdasági Minisztériumnál épp úgy, mint különböző fórumokon.
– Stratégiai partneri kapcsolat van a szövetség és a Nemzetgazdasági Minisztérium között?
– Formálisan most nincsen, viszont napi, operatív és néhány stratégiai ügyben is mindent meg tudunk beszélni, jó a munkakapcsolatunk. Remélem, hogy a turisztikai fejlesztésekkel kapcsolatos tanácsainkat is átadhatjuk majd a kormányzatnak és szakértőinket bevonják a döntésekbe.
– A szakképzetlen munkaerőt már említette. Mi a helyzet a szakképzettekkel, a diplomásokkal?
– Óriási a hiány, folyamatos a gond! Nézzük meg, mi a következménye, ha például egy szállodában kevés pénz marad! Egyrészt nem marad pénz a berendezések, felszerelések, bútorok pótlására, felújítására, új szolgáltatások bevezetésére, másrészt nem képesek a vállalkozások a szakképzett szakácsoknak, cukrászoknak, felszolgálóknak, recepciósoknak, masszőröknek „itthon tartó” fizetést adni. A vendéglátásban a jövedelmek 30 százalékkal alacsonyabbak a nemzetgazdasági átlagnál – ez tarthatatlan. Korábban könnyen mondták a bérkérdésekre, hogy ne beszéljetek, nektek ott van még a borravaló! Ma már ez sem igaz, hiszen jelentősen visszaesett a borravaló nagysága, miközben a fizetések alig emelkedtek. Beszélhetünk arról, hogy milyen a jó munkáltató, mert valóban sokat számít, ha megbecsülik az embert, a kkv-knál szinte családtagként kezelik, de ettől még nem kerül több pénz a dolgozó bankszámlájára. Megjegyzem: szakképzett munkaerőt nem lenne szabad minimálbéren dolgoztatni. A munkabérek utáni járulékokat csökkenteni kellene, mert nagy a teher a munkáltatókon. Látja, itt van egy újabb terület, amiért lobbiznunk kell.
– A bevételeket is növelni kellene.
– Így van. Ehhez az ágazati szereplők között összefogásra van szükség. Nem kell messzire menni jó példáért, itt van a szomszédban Ausztria, ahol az állam, a turisztikai vállalkozások, a kamarák és régiós vezetők együtt dolgoznak és gondolkodnak.
– Úgy látja, hogy Magyarországon ez nincs így a szakmában?
– Mindenkinek megvan a maga feladata. Kicsit tényleg szét vagyunk töredezve, mindent külön akarunk megoldani. Az együttműködés és összefogás nagy élharcosa vagyok. Oly annyira, hogy kezdeményezésemre négy szakmai szervezet, az MSZÉSZ, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége, a Magyar Rendezvényszervezők Országos Szövetsége és a Magyar Beutaztatók Szövetsége összefogott. Együtt szeretnénk ötletelni, és bemutatni terveinket a döntéshozóknak a turizmus fejlesztése érdekében. Továbbá az új budapesti kongresszusi központ tervezéséhez is közösen adunk tanácsot.
– Mivel lehet ma Magyarországot eladni külföldön?
– Budapest már majdnem eladja magát, sok országban hihetetlenül népszerű a sokszínűsége, gasztronómiai választéka, történelmi, kulturális öröksége, fürdői, kulturális programjai és nem utolsó sorban a könnyű megközelíthetősége. Az utóbbi években a fiatalok is imádják, romkocsmáival egy jó értelemben vett bulivárost látnak benne. Szerencse, hogy a Malév csődbe menetele után fapados légitársaságok üzletet láttak a magyar fővárosban. Neves külföldi turisztikai magazinok is minket ajánlanak. Van olyan amerikai magazin, amelyik Európában Budapestet második helyen ajánlja Firenze után és Bécs előtt. Azért Budapesten is lenne számos tennivaló: okvetlenül javítani kellene a repülőtér-városközpont közlekedési kapcsolatát, turistabarát módon kellene szabályozni a városnéző turistabuszok megállóhelyeit. Más európai turistaközpontokhoz hasonló szigorú szabályokkal kellene fellépni a fekete utazásszervezés és idegenvezetéssel szemben. Barátságosabb attitűd, szemléletváltás szükséges a turistákkal szemben, és még sorolhatnám a tennivalókat.
– A vidékkel még több a gond?
– Vidéken jelentősen megerősödött a belföldi turizmus, a belföldről származó bevételek mintegy egynegyedét SZÉP Kártyával fizetik a vendégek. Elsősorban a gyógyfürdők révén remek a kínálat, többek között Sárvár, Bükfürdő, Hévíz, Zalakaros, Harkány és Hajdúszoboszló ismert és népszerű. Mindezek ellenére a külföldi vendégforgalom évről évre csökken vidéken.
– Hogyan változott a külföldről érkezők összetétele?
– Még mindig magasan vezetnek a németországi vendégek, pedig ők évről évre kevesebben jönnek. Már említettem az angolokat, ők feltornázták magukat a második helyre, ezt segítette Budapest jó megközelíthetősége repülővel. Ugyanakkor 2015-ben észrevehetően visszaesett az oroszországi forgalom, a pénzügyi válság hatását alaposan megérzik. Igaz, most az oroszok nem utazhatnak Egyiptomba és Törökországba, ezért sokan abban bíznak, hogy ismét Magyarországot választják. Én óvatosabb vagyok, szerintem, aki a török tengerpartot választotta volna, annak nem feltétlenül jön be Magyarország. Viszont fel lehet kelteni az érdeklődésüket, s talán az Egyiptomról, Törökországról lemaradók 10-15 százaléka minket keres. Úgy tudom, a Magyar Turizmus Zrt. nagy erőkkel dolgozik azon, hogy több oroszt csábítson az országba. Jó dolog, hogy szinte valamennyi európai országból – így a környező országokból is – dinamikusan nő a forgalom.
– Hogyan állunk a turisztikai keleti nyitással?
– Rendkívül nagy, 40 százalék fölötti a növekedés a Kínából érkezőknél. A kínaiak elkezdtek utazni a világban, jönnek Európába is, ismét beindították a Peking-Budapest légi járatot. Újabb légi társaságok csatlakoznak a kínai üzlethez, például az Emirates is hozza a turistákat és üzletembereket. Európának pillanatnyilag 50 százalék fölötti a piaci részesedése a nemzetközi utazásokból, de úgy gondolom, hogy 5-6 év múlva ez csökkenni fog, így a kínaiak is találtak, találnak maguknak más országokat. Az elsődleges úti céljuk egyébként most is Ázsia, először Malajziában, Szingapúrban, Japánban, Dél-Koreában és Indiában gondolkodnak, s csak ez után következik a világ többi része. Érdemes Indiára is odafigyelnünk, onnan is jelentősen nő a forgalom.
– Megfelelő összeggel támogatja az állam a belföldi és külföldi turisztikai marketinget?
– Szerintem évek óta kevés az erre fordított forrás, mértéke elmarad a versenytársakétól. Az idegenforgalmi adót is sokkal inkább a turizmusba kellene visszafordítani, ám sokan nem ezt teszik, az önkormányzatok a büdzséjüket javítják fel vele. De mondok jó példát is. Hévízen például a magánszállások részére az önkormányzat megpályáztatja az ifa-ból befolyt összeg egy részét, amelyet a nyertes turisztikai vállalkozó saját fejlesztéseire, felújításokra költhet.
– A szállodák új konkurense egy ideje az Airbnb.
– Mi nem szívesen használjuk az Airbnb cégnevet, szerintem inkább az árnyékgazdaság a találóbb meghatározás. Amíg a szállodákra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, addig magánszállást az ad ki, aki akar, alig ellenőrzik őket, az adózási morál is kívánni valót hagy maga után.. Vagyis nem egyenlőek a működési feltételek, s ez nem csak a szállodaiparnak okoz kárt, hanem a magyar gazdaságnak is. Hatósági és önkormányzati feladatnak kell lennie ennek a normális, ellenőrizhető szabályozása. Néhány nyugati nagyvárosban a magánszállások akár 10-15 százalékkal gyengíthetik a szállodai forgalmat, ez pedig már jelentős érvágás. Ugyanakkor látjuk, értékeljük a magánszállások által generált plusz forgalmat más területen, így a vendéglátásban, fürdőkben.
– Az MSZÉSZ-tagok között nem aránytalanul kevés az önálló étterem?
– A vendéglátás jelentős része kis és középvállalkozásokra épül, ők kicsit nehezebben megszólíthatóak – megjegyzem, nem csak nekünk, hanem a kamarának is. Amíg a magyarországi csaknem ezer szállodának egy szövetsége van, addig a vendéglátás területén 5-6 szövetség is működik, és mindig alakulnak újabbak. Az MSZÉSZ-nek a mintegy 1 000 szállodai vendéglátó egységen túlmenően 35-40 önálló éttermi tagja van, a közeljövőben lesz éppen egy találkozónk, amelyen új munkaprogram kidolgozása a célunk. Nem mások ellen szövetkezünk, hanem a társszervezetekkel közösen akarunk jó javaslatokat kidolgozni. Örülünk mások sikereinek is, például májusban Budapesten rendezik meg a Bocuse D’or szakácsversenyt, ami igazi gasztronómiai világesemény.
– Mikor írja ki az MSZÉSZ a 2016-os Zöld Szálloda pályázatot?
– Áprilisban vagy legkésőbb májusban. Nálunk 1993 óta létezik a zöld program. Igaz, az induláskor még senki nem beszélt fenntarthatóságról, ám mi a magunk hagyománytisztelő módján ma is megtartottuk a zöld jelzőt. Elég jól állunk az ágazatban a társadalmi felelősségvállalás terén – az energiatakarékosságtól kezdve a környezettudatosságon át az akadálymentesítésig. Itt jegyezném meg, hogy az ágazatnak sajnos elég gyenge az anyagi forrásokhoz jutási képessége. Igaz, a kormánynak is jóval nagyobb összegű pályázatokat kellene kiírnia fejlesztési célokra. S ha már források: a kisebbek mellett a nagyokat sem szabad kizárni a körből, nekik is szükségük van „friss tőkére”, melyet felújításra, energiatakarékossági átalakításokra fordítanának. Szerintem a következő években nem új szállodák építésére kellene pénzt fordítani, hanem a meglévő, kissé megkopott hotelek, éttermek korszerűsítésére és karbantartására. Szükség lenne forgóhitelre, egyáltalán: áthidaló hitellehetőségekre is, amihez a bankoknak kellene partnereknek lenniük. Jó lenne, ha a bankvilág nem tekintene minket rizikós ágazatnak. Amúgy nem tiltakoznék, ha mondjuk, Nyíregyházán bővítenék a szállodai kapacitást, mert ott erre nagy szükség van.
– Hol tartanak a szállodaminősítési programmal?
– Sajnos több szálloda jogosulatlanul használja „lejárt”, vagy meg nem újított csillagjait. Ennek megszüntetésére határozottabb hatósági fellépést sürgetünk, továbbá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a szövetségünk is a szállodák kötelező osztályba sorolását szorgalmazza.
– Jó szívvel mibe fektetne ma be a turizmusban?
– Azt hiszem, Budapesten néznék körül, mert itt a közeljövőben is lesznek kiemelkedő lehetőségek, például a nyári olimpia megrendezése ezek közé tartozhatna. Hogy mibe fektetnék? Esetleg megnézném, hogy a Király utcában vagy a Bazilika környékén van-e még szabad hely, és éttermet nyitnék, de a dunai hajózásban, a buszos turizmusban is van fantázia. Vannak tehát lehetőségek, de azon azért el kell gondolkodnunk, hogy kizárólag üzleti megfontolásból 15 éve nem választott minket komoly szállodalánc. Szerencsére a kisebb szállodák szintjén (butik hotel, lifestyle hotel) jobban állunk, vagyis vannak, akiknek megfelelő piac vagyunk.
Szerdahelyi Csaba
