10 hét a nyári szünet, ebbe akár 2–3 tábor is beleférhet: ottalvós vagy bejárós, sport vagy kézműves témájú, az iskola által szervezett vagy hivatásszerűen ezzel foglalkozó szakemberek által meghirdetett. Mire figyeljünk a tábor kiválasztásánál?
Min múlhat, hogy jól fogja-e magát érezni a gyermekünk? A Budapesti Békéltető Testület által kiadott Mindennapi fogyasztóvédelem című magazin legfrissebb számának cikke néhány alapvető fontosságú szempontot mutat be.
- Van-e pedagógus a gyerekekkel? Ez a kérdés elsősorban a nem az iskola által szervezett táboroknál merül fel. Bármennyire is szeret a gyermekünk kézműveskedni vagy legózni, vagy érdekli akár a filmkészítés, fontos tudni, hogy nem elég az adott szakterületen profinak lenni egy tábor szervezésénél, a gyermekekhez is érteni kell. A sok, egymás számára ismeretlen gyermek egy csapatba kerülése óhatatlanul konfliktusokat okoz, annak szakszerű feloldásához pedig szakértelem kell. Ugyanez igaz a gyerekek fegyelmezésére, irányítására is.
- Milyen korcsoportú gyerekek vannak együtt egész nap? Szintén nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy 6-7 éves és egy 14-15 éves gyerek igényei, érdeklődése jelentősen eltérnek egymástól. Érdemes információt szerezni a csoport nagyságáról, összetételéről és arról, hogy kisebb- korosztályok szerinti – csoportokra tovább bontják-e őket. Sajnos elég gyakori tapasztalat, hogy a vegyes és nagy életkori szórást mutató csapatoknál a felügyelők a nagyobb, tovább koncentrálni képes gyerekekkel foglalkoznak intenzívebben, míg a kicsik „unatkoznak” vagy „rosszalkodnak”, és a szülő erről kap visszajelzést, pedig csak nem vették figyelembe az életkori sajátosságaikat.
- Hányan vannak egy csoportban? Hány gyerek jut egy felnőtt kísérőre? Csatlakozva az előző ponthoz, nagyon nem mindegy, hogy egy 10-12 fős csoportot visz 2-3 felnőtt, ahol szinte személyes figyelem jut a gyerekünkre, vagy egy közel 30 fős csapatért felel ugyanennyi felnőtt.
- Írásbeli szerződés, biztosítás, felelősség? Sokakban fel sem merül, hogy nyári tábor kapcsán írásbeli szerződést írjanak alá, biztosítást kössenek, vagy rákérdezzenek, hogy a táboroztató rendelkezik-e biztosítással, pedig ezek is fontos szempontok. A gyerekek egészségi állapotáról a szülők felelőssége nyilatkozni, arról a táboroztató nem tehet, ha valaki fertőző betegséggel küldi el gyermekét a táborba, és így többen megbetegszenek.
- Milyen ellátást kapnak a gyerekek? Figyelembe tudnak-e venni speciális igényeket? Szintén fontos kérdés, hogy mennyit, mikor és milyen minőségben kapnak enni a gyerekek. Ha egész napos vagy ottalvós táborba megy a gyermekünk, próbáljunk információt szerezni az előző évek tapasztalatai alapján az ellátásról, hiszen, ha nem ízlik a gyereknek az étel, képes egész nap étlen meglenni, de ez nyilván nem lehet megoldás. Tájékozódjunk arról, hogy a táborban képesek-e a gyermekünk esetlegesen meglévő ételallergiáját vagy intoleranciáját kezelni, vagy nekünk kell emiatt az étkezéseiről gondoskodni – és hogy még így is megérni-e nekünk a tábor.
- Alkalmas-e a gyerekem a táborozásra? És végezetül nekünk is objektíven meg kell vizsgálnunk, hogy életkorából, érdeklődési köréből, személyiségéből fakadóan alkalmas-e táborozásra, és ha igen milyen táborba menjen a gyermekünk. Egy alapvetően zárkózott gyereket ne küldjünk egyedül, ismerős nélkül táborozni, mert nem fogja jól érezni magát, nehezen fog feloldódni, és nem ettől fog nyitottá válni. Ugyanez a helyzet, ha a gyerekünk ragaszkodó típusú, nem szeret nélkülünk lenni, vagy fél a sötétben: ne küldjük el ottalvós táborba, mert rettegni fog. Ezek a helyzetek nem megedzik a gyereket, hanem elmélyítik a már meglévő félelmeit. Ne küldjünk izgága gyereket sok üléssel járó kézműves táborba, ő menjen sportolni, míg a kényelmesebb gyerek élvezni fogja az olyan táborokat, ahol pihenhet, kikapcsolódhat.
A gyerek személyiségét, igényeit, vágyait vegyük figyelembe a tábor kiválasztásánál, és ne feledjük: a szünidő a pihenésre van, nem arra, hogy akkor is tanuljon és stresszeljen a gyerek!
