A Párisi Udvart az új tulajdonos felújítja, átalakítja. A koncepcióba nem fért bele a Jégbüfé. Egy jól bejáratott brand azonban máshol is közönség csalogató lehet.

Nem is tudom, hogy mit vettem-ettem utoljára a Jégbüfében, olyan régen volt. Halvány emlékeim vannak, hogy finom volt, persze mi az, ami nekem nem finom egy cukrászdában! Van erre is válasz, nekem az idei ország tortája például nem jött be, a karamellát eleve nem szeretem, de hát illik megkóstolni egy országos sütit.

A Jégbüfében is nyilván kínálják az ország tortáját, egészen szombatig, mert az Origó szerint akkor lehúzza a rolót. A felújítás áldozata lett. A Párisi Udvart megvásárló Mellow Mood Group sok mindent megálmodott a Ferenciek terére, momentán a Jégbüfé nem szerepel a tervek között. 1952 után jön el a búcsú pillanata, igaz, a Fény utcai cukrászdában továbbra is megy majd a bolt. A Jégbüfé szívesen maradt volna az V. kerületben, de számukra megfizethetetlenek voltak a környék bérleti díjai.

A név persze másik kerületben is vonzó lehet, a bejáratott brand garancia arra is, hogy csillagászati marketing pénz nélkül is megmaradjon-átalakuljon a vevőkör. A marketing része, hogy most mindenki hírt ad a zárásról – majd kell valami jópofa akció, és mehet tovább az üzlet.

Szerintem legalább ekkora Jégbüfés kérdés, hogy a feltúrt Budapesten az építkezések-felújítások környékén hogyan vészelik át a vállalkozások a több hónapos „akadályversenyt”. A Margit híd budai hídfőjénél a fonódó villamoshálózat projekt ideiglenes áldozatai a kisebb boltokban egészen addig panaszkodnak a forgalom visszaesésére, míg ki nem derül, hogy újságíró vagyok. Le ne írjam a nevüket! Ugyan mitől tartanak? Megjegyzem: a magyar kisvállalkozók jó része iszonyodik a nyilvánosságtól. Azt értem, hogy a kudarcot nem szívesen látják kinyomtatva, de hogy a sikerekről sem akarnak beszámolni?

A Széll Kálmán tér környéke is úgy fest, mint amikor a II. világháborúban a német csapatok ki akartak törni a Várból. Drámaian. Nem idézném, hogyan fogalmazott egy szolgáltató, amikor megtudta, hogy a tér átadása három hónapot biztosan csúszni fog. Ehhez képest kész csoda, hogy optimistával is találkoztam. Van, aki épp most bérel üzletet a tér közelében, mondván: mire átadják a „Moszkvát”, szépen bejáratja. Van hozzá türelme és tőkéje. Mert a vállalkozáshoz mindkettő kell.

Szerdahelyi Csaba