Először a belföldi turizmust és annak kommunikációját kell rendbe tenni, aztán jöhetnek a feladatok külföldön – mondja Bódis Gábor. A Hungary NEXT alapítója, egyetemi oktató szerint nem jó, ha az „olcsó ország” skatulyájába préselik Magyarországot.

– Alapítása óta hogyan fejlődött a Hungary NEXT hálózata?

– A szervezet legaktívabb magja 12-ről mára 28 főre nőtt, mi vagyunk azok, akik a napi operatív munkában is részt veszünk. Természetesen ennél több szakember dolgozik velünk. 2012. december 1-jén alakultunk, alapjában három fő területtel foglalkozunk. A turisztikai, a kommunikációs és a dizájn területéről működünk együtt az ország legjobb szakembereivel. A három terület közül különösen sok a tennivaló a turisztikai kommunikációban, mert az Magyarországon „hagyományosan” gyenge lábakon áll.

– Hogyan lehet bekerülni a csapatukba?

– Teljesen nyitottak vagyunk, várjuk a jelentkezőket, folyamatosan érdeklődnek is, és én szintén nézem, hogy kikkel lenne jó dolgozni. Pár éve például az idegenvezetés területén nagyon profi szakember csatlakozott, a kisujjában van a szakma, remek ötleteket osztott meg velünk. Csapatunkat erősítik vérbeli profik, de a legfiatalabb kollégánk például még csak húsz éves. Volt olyan stratégiai feladat, amelynek kidolgozásakor kimondottan jól jött, hogy egy fiatal másként látja a világot. A Hungary NEXT ország-márka-műhely egyfajta networking: amikor szükséges, találkozókon egyeztetünk, egyébként pedig projekteken dolgozunk. A feladat nagyságától függően van, amikor ketten-hárman, de előfordul, hogy több mint tízen visszük végig a projektet.

– Mindenki „szerelemből” és elhivatottságból dolgozik – a státuszos munkája mellett?

– Sok mindenben így dolgozunk, de vannak projektek, amelyeket díjazás fejében teljesítünk. Többször előfordult, hogy szállodák arculatát terveztük, marketing tanácsokat adtunk, de dolgozunk regionális feladatokon, például a Dunakanyarban, valamint vannak önkormányzati projektjeink is. A fő csapásirány azonban az, hogy az országmárka kialakításához és formálásához adjuk hozzá a tudásunkat. Ez budapesti terveket épp úgy jelent, mint a magyar vidék turisztikai elképzeléseinek megvalósítását.

– Egy ideje szoros vagy legalábbis szorosabb a munkakapcsolatuk a Magyar Turisztikai Ügynökséggel. Ki volt a kezdeményező?

– Mi kerestük meg őket. Hozzávetőlegesen egy éve tart a munka, a gondolataink prezentálása. Érdemes tudni, hogy az MTÜ elődjével, a Turizmus Zrt.-vel is együttműködtünk, de úgy érzem, hogy most nagyobb léptékű munkát folytathatunk közösen. Többek között részt veszünk különböző kampányok véleményezésében. Remélem, hogy jó inspirációt adtunk például az MTÜ tavaly nyári és őszi kampányaihoz, amelyek szerintem a korábbiakhoz képest átütőbbek és hatékonyabbak voltak. Úgy gondolom, hogy a parlamenti választások után újabb lendületet vesz az országmárka meghatározásában a közös gondolkodás. A mi alapkoncepciónk 2014 óta készen van, azt igyekszünk minél hatékonyabban megvalósítani.

– Ha már MTÜ: nem érdekes, hogy éppen a marketingért és kommunikációért felelős vezérigazgató-helyettes, Bánhegyi Zsófia távozott a cégtől?

– Erről csak annyit mondanék, hogy Zsófiával nagyon konstruktív volt a kapcsolatunk. Bízom benne, hogy távozása nem akasztja meg az együttműködést az Ügynökséggel.

– Mire épül a kreatív stratégia?

– Egyértelműen a vizet állítja a középpontba, hiszen Magyarország nagyon gazdag gyógy- és ásványvizekben – ez olyan kincsünk, amely egyértelműen megkülönböztet minket a szomszédos országoktól. Ezért adtuk a stratégiánknak a „Still & Sparkling” márkaszlogent. Szerintem egyetlen fő vonalat kell kiválasztani, az ország turisztikai imázs építését sem idehaza, sem külföldön nem érdemes szétaprózni. Ugyanúgy egy üzenetre kell koncentrálni, ahogy azt tette annak idején a Coca-Cola, a szerintem legsikeresebb szlogenjükkel, ami ennyi volt: Drink Coca-Cola! Vagyis a legegyszerűbb, legkönnyebben megérthető üzenettel lehet elérni a legtöbb fogyasztót – és ez igaz a turizmusra is. Olyan irány kell, amely egyszerre ütős a gyógyvizes-, a sport- vagy akár az üzleti turizmusban. Ilyen lehet a still és sparkling gondolat, a nyugalom és a pezsgés egysége.

– A turizmus népszerűsítése itthon vagy külföldön fontosabb feladat?

– A kettőt együtt kell csinálni, mert egymást erősítik. Ha a belföldi kommunikáció gyenge, akkor a külföldi sem lesz erős. A sorrend adott: először a belföldi turizmust és annak kommunikációját kell rendbe tenni, de ezzel párhuzamosan el kell kezdeni külföldi piacainkra is üzenni.

– Úgy látja, ez most kezd sínre kerülni az MTÜ munkájában?

– Tavaly nyár óta nagy lendületet kapott a belföldi turizmus népszerűsítése – és ez teljesen rendben is van.

– Ebbe persze nagyon sok pénzt kellett beletenni.

– Nyilván, de ez nem csak pénz kérdése. Ha nem kreatív egy kampány, hiába költenek rá sok milliót. Pénzt, sok pénzt el lehet költeni úgyis, hogy annak nincs hatása, de annak mi értelme?! Nagyon nagy a nemzetközi verseny, kőkemény feladat a turizmusban (is) felzárkózni az élmezőnyhöz.

– A tavalyi eredmények, rekordok után a turizmus a magyar gazdaság egyik sikerágazata. Vagy nem?

– A mennyiségi mutatók alapján egyértelműen az. Azonban nem véletlenül sürgeti a szakma, hogy a minőségre kell nagyobb hangsúlyt fektetni a jövőben. Nem jó, ha külföldön olyan skatulyába raknak minket, hogy azért érdemes hozzánk utazni, mert ez egy romkocsmás, bulizós, olcsó hely. Magyarországot az elmúlt 25 évben turisztikai szempontból senki sem pozícionálta. Nem volt központilag irányított márkaépítés, tulajdonképpen a külképviseleteken dolgozó egy-két lelkes szakemberen állt, hogy milyen kép alakul ki rólunk. Valószínűleg túlzás, de annak idején a fapados légitársaságok többet tettek a magyar turizmusért, mint az illetékesek.

– Igencsak nehéz lehet kitörni az „olcsó ország” dobozából.

– Nehéz, de nem lehetetlen, hiszen a piac magát is szabályozza. Igaz, ha csak a piac dolgozik, és nincs mögötte tudatos márkaépítés, sokkal lassúbb a folyamat. Viszont azt se feledje, hogy a Ritz-Carlton szállodalánc is bejött Magyarországra, pedig az ő áraik igazán nem a bulinegyedes legénybúcsúztatók pénztárcájához lettek mérve. Magyarországnak és Budapestnek nagy szüksége van rá, hogy minél nagyobb számban jöjjenek a minőségi programokat választók, akik nem csak képesek, de hajlandóak is többet költeni. És nagy szükség lenne a konferencia-turizmus felfuttatására is, azonban ehhez nem elég csak beszélni egy új kongresszusi központ felépítéséről, hanem el kellene kezdeni a beruházást.

– Mindezeknek a kommunikálásához kiváló szakemberekre van szükség. A magyar turisztikai képzést viszont nem jegyzik a világon.

– Ennek igazságtartalmával vitatkoznék. Három egyetemen is tanítok, s bár nem akarok hazabeszélni, nekem mások a tapasztalataim. Kollégáim, akár az óraadók vagy a külföldi vendégelőadók, kimondottan jó színvonalon oktatnak. Szerintem a szakemberek elméleti tudása teljesen rendben van, más kérdés, hogy gyakorlati ismereteiken van mit javítani. Változhatna a helyzet, ha nagyobb számban azok is állhatnának katedrára, akik a turisztikai piac sűrűjében dolgoznak. A Hungary NEXT ehhez jó modellként szolgálhatna.

– Ezért kell Önöknek egyre több jó szakembert képezniük az egyetemeken. A fiatalokat érdekli ez a terület?

– Mindenképpen! És sokkal jobban izgatja őket a gyakorlati ismeret, mint az elméleti tudás. Nem is ebben látom a legnagyobb problémát a turisztikai szakmában, hanem abban, hogy hiányzik a párbeszéd és a nyitottság.

– A párbeszéd része lehetne, ha a 2030-ig szóló stratégiai terv szerint elkölthető sok milliárd forint sorsa világos lenne. Mert biztos lesznek olyanok, akik csak rá akarnak repülni a nagy pénzre.

– Azzal azért Ön is egyetérthet: nagyon jó, hogy az állam ennyi pénzt fektet a turisztikai fejlesztésekbe. Ez egy nagyon költségigényes ágazat. De valóban tervezetten, ésszerűen kell költeni. Olyan turisztikai attrakciókra, turistákat vonzó programokra van szükség, amelyek izgalmasak és egyediek a hozzánk érkezők számára. A fiatalokat ugyanúgy le kell kötni, mint a nagycsaládosokat vagy a nyugdíjasokat. Nálunk azonban ritka a közös gondolkodás és koncepció, az értékek nagyon nehezen kapcsolhatóak össze. A Balatonnál például egyelőre mindenki a saját háza táján sepreget, de nincs átfogó, nagy Balaton-kép. Amíg Balatonfüred esetében nyugodtan használhatjuk a minőségi turizmus kifejezést, addig Siófokra ez már nem annyira igaz.

– Miért nem tanulnak egymástól a települések?

– Szerintem tanulnak, de nagyon markánsan személyiségfüggő, hogy turisztikai szempontból mit akar elérni egy-egy település. A polgármester motorja lehet a fejlődésnek egy szakértő, pályázatokat figyelő és kihasználó csapattal. Ausztriában és Svájcban az azonos turisztikai régióhoz tartozó településeknek például egységes dizájn és koncepció szerint készülnek a weblapjaik. Azt sugalmazzák, hogy egy régió tagjai, hangsúlyozzák a régió előnyeit és lehetőségeit, miközben az adott hely népszerűsítésről sem feledkeznek meg. Hadd ne mondjam, hogy milyen a balatoni települések honlapjainak jó része! Van olyan, amelyiken szállást sem lehet foglalni, és akad, amelyiken még 2002-es menetrend fellelhető, de persze a polgármester köszöntőjét olvasni lehet…

– Az egységesítéshez pénz kell, és egy év alatt meg lehet csinálni.

– Pénz és elhatározás szükséges. És szakemberek. Nagyon jó példa, ahogy az olaszok a Garda-tó körüli települések turisztikai kommunikációját megoldották. Adtak állami pénzt a fejlesztéshez, egységesítették a kommunikációt, szakemberek alkották meg a legszebb dizájnt, és a települések ma már egymást erősítik. A szlovénok pedig odáig mentek, hogy a kormányzati, így a turisztikai honlapokon is egyféle betűtípust használnak. Ez egységet, letisztultságot, átgondolt koncepciót sugall a csiricsáré látszatmegoldások helyett.

– Lát arra jeleket, hogy hasonló gondolkodás itthon is elindult? Gondolom, a Hungary NEXT is sok mindent javasolt már.

– Amennyi mindent mi már javasoltunk, azzal három ország márkáját is fel lehetett volna építeni. És ennek ellenére sem vagyok pesszimista. A kormányzat ugyanis megtette az első lépéseket, és szerintem ez jó jel. A gondolatok megvalósítása után viszont a fenntarthatóságot is biztosítani kell.

– Most jelenik meg „Mind the Gap” című könyve. Kiknek ajánlja?

– Ez egy kreatív turisztikai coaching, fejlesztő és egyben önfejlesztő anyag, amelyet a Corvinus Egyetem felkérésére írtam meg. A könyv 24 feladatra épül, mindegyikhez három kompetenciát rendeltem. A könyv természetesen a hallgatóknak is szól, hiszen erre a tematikára épül egy kurzus. Mellette viszont, reményeim szerint, mindazoknak izgalmas lehet, akiket érdekelnek a magyar turizmus kérdései.

Szerdahelyi Csaba

(Fotók: Hungary NEXT)