A Világgazdasági Fórum szakemberei két forgatókönyvben mutatják be, milyen lehet az Európai Unió következő tíz éve.
Milyen lesz az Európai Unió 2026-ban? A Világgazdasági Fórum nemrég megjelent, „Europe: What to watch out for in 2016-2017” című összeállításában két forgatókönyvet is bemutatnak a szakértők. A forgatókönyvek fikciók, nem tekintendők előrejelzésnek – hangsúlyozzák a szerzők.
Ha minden rosszul sül el
Miután a válságot követő fellendülésről kiderült, hogy csupán átmeneti, és a munkanélküliség 2016 végéhez közeledve újra emelkedni kezdett, az európai vezetők főként belföldi támogatottságukra koncentráltak, az Európa határain egyre súlyosbodó válságokkal nem foglalkoztak. Miután Szíriában orosz és amerikai csapatok többször is fegyveres konfliktusba keveredtek, a diplomáciai kísérletek végleg kudarcot vallottak, az ország káoszba süllyedt, a környező országokat is magával rántva. Közel négymillió szíriai és iraki indult el Európa felé, míg az ukrajnai fegyveres konfliktus eszkalálódása nyomán további kétmillió ember érkezett meg az uniós határokhoz. Az egyre súlyosabb menekültválság pedig közrejátszott az európai szolidaritás teljes felszámolásában.
Miután az unió képtelennek bizonyult arra, hogy megvédje külső határait, a tagállamok egymás után állították vissza saját határaikon az ellenőrzést és kerítéseket építettek – a folyamat a terrortámadások sorozatát követően felgyorsult. 2018-ban az unión belüli szabad mozgás már csak távoli emlék volt. A menekültügyben eldurvuló vita is közrejátszott abban, hogy az Egyesült Királyság és az uniós tagállamok kormányai nem tudtak megállapodni egy kölcsönösen elfogadható kompromisszumról. 2017 őszén a szigetország lakói az unióból való kiválásra szavaztak, majd egy nacionalista, kompromisszumokra kevésbé hajlandó kormány került hatalomra.
Egy évvel később a skótok úgy döntöttek, hogy kiválnak az Egyesült Királyságból és felvételüket kérték az EU-ba. 2019-ben a katalánok is erre az útra léptek, ami súlyos alkotmányos válságot idézett elő Spanyolországban, ahol emiatt hadiállapotot kellett bevezetni.
Miközben unió-szerte a migránskérdés uralta a közbeszédet, Marine Le Pen azzal az ígérettel nyerte meg a 2017-es franciaországi elnökválasztást, hogy újratárgyalja országa uniós tagságát. Berlin ezt már sokkal nehezebben viselte, mint az Egyesült Királyság néhány évvel korábbi lépéseit. Még a hagyományosan Európa-párti németeknek is elegük lett a Franciaországból és Lengyelországból hallatszó ellenséges retorikából, így 2019-ben az EU-ellenes Alternative für Deutschland nyerte meg a választást.
Mivel Le Pen nem járt sikerrel az uniós tagság újratárgyalásának ügyében, ígéretet tett népének: újraválasztása esetén népszavazásra bocsátja Franciaország uniós tagságát. 2023-ban a franciák csekély többséggel az EU-ban maradás mellett döntöttek, de a politikai légkör Európa-szerte mérgezett maradt. A konfliktusok miatt a vezetők alig foglalkoztak a gazdaság problémáival. A francia-német szembenállás miatt az eurózóna reformjai elakadtak, így a 2025-ös olasz adósságválság újra a közös deviza megszűnésével fenyegetett. A munkanélküliség ebben az évben történelmi csúcsra, 14 százalékra emelkedett.
Miután az Európai Parlament elutasította az új Safe Harbour egyezményt, több EU-tagállam kormánya mindenféle határokon átlépő adattranszferre és -tárolásra kiterjesztette az ellenőrzését. A protekcionizmus a szolgáltatásokra is kiterjedt, a feldolgozóiparban pedig a nemzeti határok visszaállítása szakította meg a pán-európai értékláncokat. 2019-ben az EU gazdasági szankciókat léptetett életbe Kínával, elsőszámú kereskedelmi partnerével szemben. A Bundestag a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP) szóló szerződés gyenge változatát sem szavazta meg, így a transzatlanti kereskedelem liberalizálására tett kísérletek kudarcot vallottak. Az EU gyengesége és döntésképtelensége is közrejátszott abban, hogy Hillary Clinton amerikai elnök 2020-ig nem látogatott el az öreg kontinensre.
Ha minden jól megy
Az EU által 2016-ban elfogadott globális kül- és biztonságpolitikai stratégia többnek bizonyult puszta szavaknál. A súlyos külső fenyegetések hatására az európai kormányok egyesítették erőiket, nagyobb támogatást nyújtottak Ukrajnának és – puffer zónák létrehozásával és nagyszabású segélyekkel – segítettek rendezni a helyzetet Szíriában és a környező országokban. Törökország, amely a szóban forgó stratégiában kiemelt helyet kapott, szintén támogatta az uniós erőfeszítéseket.
A béke reménye, valamint a libanoni és jordániai menekülttáborokban élők körülményeinek javulása hozzájárult az Európába tartó emberáradat lassulásához. Az uniós tagállamok így több forrást tudtak fordítani az újonnan érkezők integrálására. A muszlimok „Nem az én nevemben” jelszavú, a szélsőségek ellen meghirdetett, több mint 20 tagállamra kiterjedő kampánya szintén segített kifogni a szelet a bevándorlás-ellenes politikusok vitorlájából. Az Európai Bizottság 2025-ös becslése szerint 2016 és 2015 között az EU-ba érkezett migránsok 0,2 százalékkal járultak hozzá az uniós gazdaság növekedéséhez.
Az Egyesült Királyság, amelynek lakossága 2016-ban az EU-ban maradás mellett voksolt, teljes mellszélességgel kiállt az közös európai külpolitika, a TTIP tárgyalások gyors befejezése és az egységes piac mélyítését célzó uniós erőfeszítések mellett. A 2017-es választások közeledtével – és egyre inkább tartva a gazdaság lassulásától – Németország is csatlakozott az EU versenyképességének erősítését célzó londoni kezdeményezésekhez. 2020-ban az új Európai Bizottság „Go Europe” címmel stratégiát hirdetett, amelynek célja az volt, hogy az unió gazdasága három éven belül elérje a termelékenység növekedésének egyesült államokbeli ütemét. Bár ezt nem sikerült elérni, 2023 mégis emlékezetes év volt: egy európai startupnak sikerült piaci érték tekintetében megelőzni az amerikai internetes óriáscégeket.
Az eurózóna-beli szabályokkal és intézményekkel kapcsolatos hosszú viták után 2020-ban a finn elnökségnek sikerült nyélbe ütnie a „nagy alkut”, amelynek keretében a közös pénzt használó tagállamok elfogadták a büdzséjük feletti központi ellenőrzés kiterjesztését – több uniós beruházás és egy központi stabilizációs büdzsé fejében. Az évtized közepére megerősödött az euró globális tartalékvaluta-szerepe, és ez is közrejátszott abban, hogy globális ügyekben az USA egyre inkább valódi partnerként tekintett az EU-ra.
