A Munka Törvénykönyve értelmében a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt – többek között – a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap időtartama alatt, hívja fel a figyelmet a Rátkai Ügyvédi Iroda.
Kérdés lehet a gyakorlatban, hogy mit értünk „emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés” vagy más néven lombikbébi-program időtartama alatt a munkajogi védettség szempontjából – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzésében.
Az egészségügyi jogszabályok magát az emberi reprodukciós eljárást egyértelműen meghatározzák: emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként például a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható. Az emberi reprodukciós eljárás főszabályként házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban. A kezelés időintervalluma tekintetében az egészségügyi szabályok akként rendelkeznek, hogy két reprodukciós beavatkozás között legalább 20 napnak vagy legalább három hónapnak kell eltelnie.
Mindennek kiemelt jelentősége van a munkajogi védettség (felmondási tilalom) megítélése szempontjából. A kérdést nemrégiben a Kúria tárgyalta az alábbi esettel kapcsolatban:
Egy munkavállaló több emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy, a társadalombiztosítás által támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre. 2012. novemberében jelezte a munkáltatónak, hogy ismét gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez. Ezt követően felkeresett egy meddőségi centrumot, ahol a vizsgálatok lefolytatása után különböző kezeléseknek vetették alá, majd 2013. szeptember 16-án tájékoztatta arról a munkáltatót, hogy az emberi reprodukciós eljárás megkezdődik. A beavatkozásra 2013. október elején került sor, a kezelés azonban sikertelenül zárult, ezért a munkavállaló 2013. november 11-én ismét munkába állt és közölte a munkáltatóval, hogy visszatér a munkába, jelöljék ki a feladatait.
Ezt követően nem jelezte egyértelműen a felettesei számára, hogy az emberi reprodukciós eljárást tovább kívánja folytatni. A 2013. december 18-án sorra kerülő orvosi konzultációval is kapcsolatban csupán annyit mondott a felettesének, hogy vissza kell mennie a kórházba vizsgálatra és a papírokért.
A munkáltató 2013. december 21-én a munkaviszonyt felmondással megszüntette a munkakör megszüntetésére hivatkozással. A munkavállaló ez ellen bírósághoz fordult, azonban mind az első fokú, mind a másodfokú eljárásban pert vesztett, így az ügy a Kúria elé került.
A Kúria a következőket állapította meg: nem vitás, hogy a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt. A perben azonban rendelkezésre állt a kezelőorvos által 2014. április 17-én kiállított igazolást, amely szerint a munkavállaló következő kezelését – a 2013 októberi sikertelen kezelését követően – a 2013. december 18-ai megbeszélés alkalmával 2014. február–március hónapra tűzték ki.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a munkavállaló egyik kezelése 2013 októberében véget ért és a következőre csak 2014 elején került sor. Így a felmondás közlése időpontjában (2013. december 21.) a munkavállalót nem illette meg a munkajogi védelem. Nem fogadható el tehát az az érvelés, hogy egy kezelés sikertelen befejezése nem jelenti a munkajogi védettség megszűnését, ha a munkavállaló további beavatkozásra készült. Az újabb kezelés esetén a védettségi idő ugyanis ezen időponttól a törvényben meghatározott legfeljebb 6 hónapig ismételten újra megilleti.
Kúria, Mfv.I.10.198/2017. számú döntés
