A Századvég Alapítvány által rendezett „Családpolitika és növekedés“ című konferencia fókuszában a Családi Otthonteremtési Program hátterében húzódó főbb társadalomszervezési irányelvek álltak.
Összeérő család- és gazdaságpolitika
„Ahhoz, hogy hosszú távon elérhessük célunkat, azaz sikeres Magyarországot építhessünk, elengedhetetlenül fontos a közösségünk definiálása. Márpedig mi az országot nem egyének közösségének, hanem közösségek közösségének tekintjük, melynek legalapvetőbb egysége a család“ – mondta Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára. Családok és gyermekek nélkül az ország gazdaságilag sem lehet sikeres, ezért a kormányzat minden (például adópolitikai vagy közműszabályozási) intézkedésével arra törekszik, hogy a társadalompolitika és gazdaságpolitika végül összeérjen.
A Családi Otthonteremtési Program három fő célt szolgál: minden magyar családot otthonhoz juttatni, a népességfogyást megállítani és a gazdasági növekedést elősegíteni. Utóbbi, fenntartható módon, elképzelhetetlen az építőipar fejlődése, egészséges működése nélkül. Az új beruházásokhoz szükséges lakossági igény élénkítéséhez – a Magyar Nemzeti Bank által biztosított alacsony kamatkörnyezet mellett – rendkívüli mértékben járulnak majd hozzá az otthonteremtési kedvezmények. A lakáspiacon jelenleg tapasztalható magas árakhoz a következő években várhatóan felzárkózik majd a kínálat, és a szektor ideális fejlődési pályára állhat.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a támogatások társadalmi aspektusaira világított rá. Jelenleg az Európai Unió egyik legégetőbb problémája a népességfogyás. Az unió tagországaiban a termékenységi ráta (szülőképes korú nőkre számított átlagos születésszám) sehol sem éri el a társadalmi fenntartáshoz szükséges 2,1-es értéket (a legmagasabb Finnországban és Franciaországban, amely országokban az érték csak kevéssel marad el kettőtől). Magyarországon 1981 óta fogy a népesség, a legalacsonyabb termékenységi rátát 2011-ben mérték (körülbelül 1,25), ez azóta 1,44-re emelkedett, azonban ezzel számolva is kilenc millió fő alá csökkenhet tizenöt éven belül a populáció.
A családpolitika első számú feladata a termékenységi rés (a vágyott és a tényleges szülések közötti különbség) csökkentése, melynek okait folyamatosan monitorozzák. A felmérések szerint a születések előtti főbb akadályok: a rossz anyagi helyzet, a partnerek egészségügyi helyzete, kapcsolatuk nem megfelelősége, a munkahelyi kilátások és rendkívül jelentős mértékben a lakáshelyzet. Utóbbinak oka, hogy a magyarok számára fontos, biztonságérzetet növelő tényező a saját tulajdonú ingatlan. Az elmúlt években nem csak a termékenységi rátában, de a házasságkötések és válások arányában is javulás figyelhető meg, ami alapján optimisták lehetünk a születések számának további emelkedésével kapcsolatban.
Novák Katalin szerint az a tény, hogy Magyarországon a többi uniós országhoz képest már most is magas a saját tulajdonú lakásokban élők aránya, olyan erősség, amire építeni kell, ezért fontos lehetőség az Otthonteremtési Program. Amikor egy fiatal azt mérlegeli, hogy Magyarországon vagy külföldön kezdje el felépíteni az életét, a saját lakáshoz való könnyebb hozzájutás és annak olcsó fenntartása jó érv lehet az előbbi mellett.
Az, hogy a Családi Otthonteremtési Program idén elindulhatott, annak köszönhető, hogy sikeresen néztünk szembe az olyan jelentős problémákkal, mint az ország eladósodottsága vagy a devizahitelek rendezése, továbbá hogy 2015-ben Magyarország kiemelkedő makrogazdasági adatokat produkált: nem várt mértékben nőtt a GDP, magas volt a foglalkoztatottság, növekedtek a reáljövedelmek és ebből fakadóan a családok vásárlóereje és megtakarításai – magyarázta a támogatások hátterét Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügyekért felelős államtitkára.
Az otthonteremtés három fő pillére a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK), a kamattámogatott hitel és az áfacsökkentés. A családok új lakáshoz jutásának támogatása nem újkeletű dolog, 2002 és 2009 között és 2012-től Szocpolt és félszocpolt igényelhettek az arra jogosultak. Ezekhez a programokhoz képest alapvető, szociális változtatás, hogy az új rendszer az egygyermekes családokat is segíti (hiszen az első gyerek vállalása óriási döntés), továbbá használt lakásra is igénybe vehető. Az új program volumenét tekintve egyedülálló a világon: nincs más ország, ahol az éves GDP ekkora arányát áldoznák hasonló célokra. A programról egyelőre korlátozottan állnak rendelkezésre tapasztalatok: az első két hónapban összesen 2400 kérelmet regisztráltak, tavasszal és nyáron azonban komoly dömping várható.
„A gyermek a legjobb befektetés“
A bankhálózat olyan a gazdaságban, mint az emberi szervezetben az érrendszer és más szektoroknál érzékenyebben reagál a gazdaságpolitikai mozzanatokra – mondta dr. Balog Ádám, az MKB Bank Zrt. elnöke. A válság óta bedugult lakáspiac az elmúlt években kezdi visszanyerni lendületét: amellett, hogy a lakásárak a tavalyi évben néhol meghaladták a válság előtti szintet, az újonnan átadott lakások száma lassan növekedett. Az ideális projekthitelezési piac feltételei: a jó projektek, a banki kompetencia és a szerződéses struktúra, ami később lakáshitellel egészül ki. Ezek megvalósulni látszanak, ráadásul idén még igénybe vehető a növekedési hitelprogram, a finanszírozási lehetőségek tehát rendkívül ideálisak.
A CSOK váratlanul érte a piacot, ezért mind a bankok, mind a lakosság részéről szükség volt felkészülési időre, a fejlesztések lassabban indulnak, de már látszik, hogy a támogatás meghatározó lesz a következőkben. A CSOK, a kamattámogatott hitelek, az adóvisszatérítés és a piaci hitelek, vagy ezek valamilyen kombinációja minden eddiginél kedvezőbb lehetőséget biztosítanak a háztartásoknak az otthonteremtéshez, ami – dr. Balog Ádám szerint – társadalmi feszültségek csökkenéséhez vezet majd, így a bankrendszer szempontjából üdvözítő.
Dr. György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza szerint, a kormány családpolitikájának vizsgálatához négy alapvető kérdést kell feltenni. Az első kérdés: elfogyunk, vagy megmaradunk? Erre jelenleg három lehetséges válasz adható: elfogyunk, benépesítjük a Kárpát-medencét, vagy más népesíti be a régiót. Noha Magyarország nyitva áll a hivatalosan, tanulási, vagy munkavállalási szándékkal érkező migránsok előtt, számukra hazánk nem tömeges célpont a fejlett nyugati gazdaságoktól elmaradó életszínvonalunk okán. Az egyébként rendkívül költségesen integrálható menedékkérő migránsok jelentős része pedig az integrációs tapasztalatok alapján, a jobb jövedelem reményében „továbbáll”. Ahhoz tehát, hogy megmaradjunk, olyan családpolitikai eszközrendszer szükséges, amely a termékenységi rést csökkenti, mert az önerőből történő benépesítésnek nincs más alternatívája.
A második fő kérdés, hogy az aktuális eszközrendszer alkalmas-e a demográfiai problémák kezelésére. Az adott társadalomban megfigyelhető gyermekvállalási kedvet két csoportra oszthatjuk: strukturális tényezőkre és beállítottságra, vagy értékekre. Míg jó pár évvel ezelőtt az értékek adottak voltak és a hajlandóság serkentéséhez a gazdaságpolitikának elegendő volt javítani a strukturális tényezőkön, napjainkban a beállítottság hangsúlyosabban jelenik meg és a támogatások szükséges, de nem elégséges feltételei a gyermekvállalás növelésének. A kutatások azt mutatják, hogy 2050 után a jelenlegi termékenységi rátával számolva 7 millió fő alá csökkenhet a népesség, az elméleti maximum pedig 9,3 millió körül van. A cél, hogy a termékenységi ráta az elméleti maximum irányába mozduljon. Márpedig a strukturális tényezők javításának az egyik legjobb eszköze a lakástámogatás. A magyar Családi Otthonteremtési Koncepció méretét tekintve világon egyedülálló kezdeményezés és a közvélemény kutatások alapján, a gyermekvállalást gátló egyik legfontosabb problémára fókuszál. Hasonló otthonteremtési kedvezmény működik ugyan Angliában, de az nagyságrendileg tizede a magyar kezdeményezésnek. 2011-ben az OECD országok körében GDP arányosan a negyedik legnagyobb összeget költöttük a gyermekvállalás ösztönzésére, 2017-től pedig a 4,7 százalékos GDP arányos kiadással Magyarország költheti a legtöbbet a családokra.
További két kérdés, hogy rövid távon fenntartható-e a program finanszírozása és hosszútávon megtérül-e a magyar gazdaságnak? Dr. György László szerint a program finanszírozásához elegendő mozgástér van a költségvetésben és az már közép távon 0,7-0,8 százalékkal emelheti a GDP-t. A hosszú távú szimulációk azt mutatják, hogy amennyiben a program tovább növeli a gyermekvállalási kedvet, 2050-re – 1,6 százalékos termékenységi rátával számolva – a nyugdíjrendszer egyenlege olyan mértékben elkezdhet javulni a népesedési alappályához képest, hogy a jelenlegi családpolitikai kiadások pénzügyileg bőségesen megtérülhetnek az azt követő évtizedekben.
Hortay Olivér
