Negyedik alkalommal foglalja össze a közép-kelet-európai régió országainak aktuális adózási információit legújabb kiadványában a Mazars.
A 2016-os kiadvány Magyarország szomszédos államain, valamint a visegrádi országokon kívül Görögország, Oroszország, Ukrajna és valamennyi volt jugoszláv utódállam, továbbá Albánia és a Baltikum államainak adókörnyezetét mutatja be.
A kiadvány főbb megállapításainak részletezése előtt érdemes leszögezni, hogy a régió országainak adórendszere az elmúlt években viszonylag stabilnak mondható – írják friss bejegyzésükben a Mazars szakértői. Jelenleg nem tapasztalhatók oIyan strukturális átalakulások, mint amilyeneket a válság előidézte költségvetési deficit miatt voltak kénytelenek meglépni; mindegyikük a saját stratégiája mentén halad.
Finomítások persze vannak. Magyarország ugyan kevesebb újítással rukkolt elő 2016-ban, mint a korábbi években, de az előző évek magyar vívmányait (pl. válságadók) a környező országok is előszeretettel alkalmazzák. Olykor a kísérleti vagy átmeneti jelleggel bevezetett válságadók gyorsan kikopnak az adott állam adórendszeréből. Romániában például a 2013-ban – a természeti erőforrások kitermelésére, az energia- és gázszektorra – kivetett különadók 2016-ban már nincsenek érvényben, ugyanakkor a 2014-től az utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után bevezetett különadó megmaradt. Más ideiglenes válságadó megszilárdulására is látunk példát. Ilyen az eredetileg 2012–13-ra átmeneti intézkedésnek szánt, és jellemzően az energiaszektor, a gyógyszeripar, a biztosítási, valamint az elektronikus telekommunikációs ágazatra kivetett szlovák válságadó, amely a jelenlegi szabályozás szerint továbbra is érvényben maradt.
Szintén a magyar pénzügyi szervezetek különadójához hasonló a Lengyelországban 2016-tól bevezetett mérlegtétel alapján a bankokra és pénzügyi intézményekre kivetett különadó is. További ismert magyar újítás volt (legalábbis a régióban) tavaly a reklámadó, valamint a próbálkozás szintjén megrekedt internetadó, amelyek egyébként Magyarország forgalmi típusú adók felé orientálódó adóstratégiájába illeszkedtek volna.
Az alapvető adóreformok helyett a fókusz az utóbbi években két területre összpontosul, de ez nemcsak régiós, hanem uniós, sőt OECD-szinten is igaz. Egyrészt a vizsgált régiós országok közül egyre több ismeri fel, hogy – az adóbevételek megtartása érdekében – érdemes a határokon átnyúló ügyletekre koncentrálnia. A transzferár-szabályozás ma már szinte mindegyik ország adórendszerében megjelent, ennek a MAZARS is külön áttekintő táblázatot szentelt kiadványában az országok bemutatásánál.
Magyarország ebben a témában is elöl járt: már több mint tíz éve nagyon súlyos bírságkonzekvenciákkal kötelező a kapcsolt vállalkozásoknak a dokumentációt elkészíteniük, és idővel az összes régiós ország (néhány volt jugoszláv utódállam kivételével) bevezette ezt az adórendszerébe. Amelyik állam ugyanis nem ezt teszi, könnyen azzal szembesülhet, hogy az árakon keresztül adózatlanul vonnak ki jövedelmet az országból. Viszonylag új a kötelezettség Oroszországban (2012), Szerbiában, Ukrajnában, Lettországban (2013), Albániában (2014), valamint Horvátországban (2016).
A transzferárazás nemzetközileg szabályozott terület, és közös fellépést indokol az országok adóhatóságai részéről. Ezt mutatja az OECD-n belül zajló igen erőteljes munka is, amely az úgynevezett „BEPS-program” köré rendeződik. Célja, hogy gátat szabjon a globalizációval lehetővé váló adóalap-erodálásnak, amelynek csak egy szelete a transzferárazás. Az egyes országok között mégis jelentősek a különbségek például abban, hogy kik tartoznak egyáltalán a kapcsolt vállalkozási körbe, illetve hogy milyen jelentős – vagy éppen jelképes – mértékű bírságkonzekvenciákkal kell számolniuk. Csehországban például a dokumentáció hiánya miatt nem is büntetnek, „csak” az adóalap-korrekció következményeivel kell számolni, Horvátország idén szigorított a korábbi opcionális dokumentációs kötelezettségen, míg Lengyelországban az ügyvezető büntetőjogi felelősséggel tartozik ezzel kapcsolatban.
Másrészt különösen az utóbbi években sok olyan intézkedés tetten érhető, amelyek célja egyértelműen a kontroll alól kivont, adózatlan ügyletek adókötelezettség alá vonása, az adócsalás csökkentése, a feketegazdaság kifehérítése. Az eszközök igen változatosak, gondoljunk csak az EKÁER-re, amelynek célja a nemzetközi áruforgalom követése; vagy az online pénztárgépek bevezetésére, amely nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban, Bulgáriában és Ukrajnában is működik. De elsősorban szintén az áfacsalások visszaszorítása a cél a belföldi összesítő jelentések kiterjesztésével, amelyeket 2014-től már Szlovákiában, 2016-tól pedig már Csehországban is el kell készíteniük a vállalkozásoknak.
Fontos kezdeményezés az úgynevezett fordított áfa a lehetőségekhez mérten minél szélesebb körű bevezetése. Csehországban például 2015-ben léptek ebben nagyot a nálunk részben már korábban bevezetett termékekre és szolgáltatásokra: építési szerelési munkák, szemét, gabonák, mobiltelefon és egyes IT-felszerelések értékesítése. 2016-tól már az ingatlanértékesítés is fordítottan adózik, az építési szerelési munkálatok kapcsán ez évtől pedig már a szlovákoknál is az igénybe vevő adóalany fizeti az áfát.
Ukrajnában a 2015-ben eredetileg kísérleti jelleggel bevezetett számlaregisztrációs rendszer használata vált végleges elemévé az áfaszabályozásnak. Ennek célja, hogy csak a regisztrált elektronikus számlák áfatartalma legyen a jövőben visszaigényelhető, és az is csak megadott feltételekkel. Az ukrán adóhatóság vezeti majd az adózók áfaszámláját, és áfás számla kibocsátására is csak az adott formulával előre kiszámítható maximumértékben lesz lehetőség.
A Mazars elemzése szerint az intézkedések gazdaságfehérítő hatása csak hosszabb távon mérhető, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindegyikük jelentősen emeli a vállalkozások már most is aránytalanul nagy adminisztratív terheit, ezáltal a költségeit.
Tény, hogy az utóbbi években az országok közötti adóverseny új síkra terelődött: az államok nem egymással szemben törekednek arra, hogy előnyös adókörnyezetet biztosítsanak a befektetőknek, inkább egymással együttműködve igyekeznek fellépni az adócsalások minél alacsonyabb szinten tartása, illetve az adóbevételek megtartása érdekében, mert ez lehet a kulcsa az adóterhek hosszabb távú csökkentésének, ezzel pedig a befektetői környezet javításának.
A teljes angol nyelvű kiadvány letölthető innen.
