A Brexit után valószínűsíthető adóváltozásokat a Mazars szakemberei tekintik át.

A brit népszavazás a „Brexit” szóban is hordozott eredményt hozta: az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t. A Brexit szavazás eredményeképpen számos jelentős gazdasági – így például az adórendszert érintő – változás jön majd. A kilépést megszavazó referendum csak a kezdet. Bár az Egyesült Királyság még 2 évig az EU tagja marad, ezzel némi gazdasági bizonytalanságot okozva, mégis el kell kezdenie a konkrét akciótervek kidolgozását. Összefoglalónkban néhány, a Brexit okán felmerülő, várható adóváltozást nézünk át – írják friss hírlevelükben a Mazars szakemberei.

Mivel nem várható azonnali változás, ezért a brit vonatkozású adózási ügyekben semmilyen sürgető lépés megtétele nem szükséges. Főként azért sem, mert még az sem tudható pontosan, hogy az Egyesült Királyság kormánya milyen lépéseket tervez. Azonban felkészülni igenis érdemes.

A kilépés utáni helyzet rendezésére többféle forgatókönyv képzelhető el, különösképpen az egységes vámunió megszűnése miatt. Jelenleg három ilyen élő konstrukció létezik, ezért kézenfekvő, hogy ezek mindegyike felmerülhet:

  • Nagy-Britannia csatlakozik az Európai Szabad Kereskedelmi Társuláshoz és az Európai Gazdasági Térséghez és ezeken keresztül lesz kapcsolata az európai közös piachoz hasonlóan Norvégiához, Izlandhoz vagy Liechtensteinhez. Ez azzal a hátránnyal járhat, hogy be kell fizetnie az EU kasszába, miközben nem vehet részt az EU döntéshozatalában.
  • Nagy-Britannia egy külön szabadkereskedelmi megállapodást köt az EU-val, vagy minden egyes országgal külön-külön az egész kereskedelemre vagy egyes ágazatokra (hasonlóan Svájchoz).
  • Nagy-Britannia megállapodhat az EU-val egy vámunióról (hasonlóan Törökországhoz).

A fentiek tükrében a következő adóváltozások várhatóak.

Közvetett adók

Az Európai Unió egyben vámunió is, amelynek keretében a termékek az EU-n (és az Európai Gazdasági Térségen) belül szabadon mozgathatók. Hacsak az Egyesült Királyság nem köt kereskedelmi egyezményt az Unióval, az Egyesült Királyság és az EU közötti termékmozgatások vám-és import Áfa kötelesek lesznek. Ez csökkenti a brit termékexport vonzerejét mivel azok EU-ba történő behozatala költségesebbé válik, ezzel egyidejűleg pedig az EU-ból az Egyesült Királyságba történő termékmozgatás is drágul. Azon brit adózóknak, akik termékeiket az EU-n kívülről hozzák be és azokat végső soron az EU-ba szállítják, többlet vámköltségekkel és adminisztrációs terhekkel kell számolniuk. A kilépés az EU-n kívüli országokat is érinti, mivel az EU már korábban kedvező kereskedelmi feltételeket harcolt ki harmadik országokkal és vállalatokkal, akik így rákényszerülnek értékesítési gyakorlatuk újragondolására.

Mivel Nagy-Britannia tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek, esetében alkalmazható a legnagyobb kedvezmény elve, amely ugyan minimálisra csökkenti a vámokat, de mégsem nullára. Ehhez képest megoldást jelenthet a korábban felsorolt három megoldás egyike.

Az Egyesült Királyság ezzel ismeretlen vizekre evezett, mivel hosszú ideje nem kötött új kereskedelmi egyezményt más országgal, így egyelőre bizonytalan, mennyi időt vesz igénybe az új egyezmények hatályba léptetése. Ugyanakkor rövidtávon a kilépésnek még nem lesz hatása, mivel az Egyesült Királyság egészen a tényleges kilépés pillanatáig része a vámuniónak.

Mivel az áfa európai adónem, a brit áfaszabályozásnak mindezidáig az uniós áfadirektívát kellett követnie. Azonban, bár tekintettel arra, hogy jelentős bevételt biztosító adó, nincs esélye annak, hogy magát az áfát eltöröljék, az európai korlátokhoz való kötöttség megszűnik (például hogy mely termékek/szolgáltatások lehetnek adómentesek, illetve hogy milyen áfamértékek alkalmazhatók.) Az Egyesült Királyságnak eddig jelentős áfaösszegeket kellett visszafizetnie vállalatok részére az európai szabályozás nem megfelelő alkalmazása miatt. Bár a brit kormány nagyobb mozgástérrel élhet a jövőbeni áfaszabályozásban, a közösségi áfaszabályozás minden bizonnyal továbbra is jelentős befolyással lesz az Egyesült Királyság adópolitikájára az adóelkerülés és kettős adóztatás kivédése érdekében.

Nem lesz azonban alkalmazható az áfavisszaigénylés eddigi rendszere például akkor, amikor felé európai ország adóalanya számít fel áfát, de a fordított esetben is új eljárást kell felállítani.

A változás érintheti az eddig „one-stop-shop” rendszer alkalmazását is, amely elkerülhetővé tette azt, hogy 28 európai országban kellett bejelentkeznie. Ez a lehetőség feltehetőleg megszűnik, így a brit vállalatok számára többlet teher lesz 27 különböző áfa regisztráció és áfa bevallás. Az ún. „mini-one-stop-shop” rendszer, amelyet az elektronikus és a telekomszolgáltatások esetében működik, azonban továbbra is elérhető marad.

Ha a jövőben eltérnek az EU szabályozástól, az kettős áfafizetési kockázatot jelenthet mind a brit vállalatok, mind az oda exportálók/ott szolgáltatást nyújtók számára.

Közvetlen adók

Az áfától eltérően a társasági adó, a jövedelemadó és a tőkenyereséghez kapcsoló adók mind-mind brit specifikus adók, bár ez nem jelenti azt, hogy a Brexitnek nem lesz ezen adónemekre nézve is jelentős hatása. Az elmúlt pár évben – az Európai Bíróság döntéseinek eredményeképpen – a közvetlen adók szabályozása átalakításra került az Egyesült Királyságban, annak következtében, hogy az ország megsértette az Európai Unió négy alapszabadságának valamelyikét (a vállalkozások szabadsága, a tőke szabad mozgása, a munkaerő szabad mozgása és az áruk szabad áramlása). Így változtak meg például a vállalatcsoportok veszteség-elszámolására, valamint az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó brit szabályok az Európai Bíróság alapvető jelentőségű, a Marks & Spencer, illetve a Cadbury Schweppes cégekkel kapcsolatos bírósági döntései nyomán. Hasonló bírósági ügyek voltak kettős adóztatási kérdésekben a lakhelyet váltó magánszemélyek esetében. Ugyanakkor nagy valószínűség szerint az Egyesült Királyság továbbra is elősegíti majd a nemzetközi cégek országán belüli tevékenységet, valamint a magas jövedelmű magánszemélyek országba történő bevándorlását, és továbbra is figyelembe veszi a már említett alapszabadságjogokat, hogy kereskedelmi megállapodást köthessen az Európai Unióval, tehát a gyakorlatban ezek tekintetében nem várható nagy változás.

Az elmúlt pár hónapban az Európai Bizottság számos vizsgálatot indított a transzferár-adómegállapítási kérelmek során nyújtott állami segélyek tárgyában, amelyeket néhány tagállam biztosított nemzetközi cégek (Apple, Starbucks, McDonald’s és Fiat) számára. Bár az unió elhagyásával az Egyesült Királyságot többé már nem kötik az EU állami támogatásra vonatkozó szabályozásai, ha csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez (EGT), akkor ezeket a szabályokat továbbra is alkalmaznia kell majd, ami sok területet érinthet. Például az EU állami segély (state aid) rendszerének figyelembe vétele szükséges számos adócsökkentési lehetőséghez, például a Vállalkozások Beruházást Segítő Rendszere (angolul: Enterprise Investment Scheme, EIS), vagy a K+F-ből eredő csökkentő tételek kihasználásához. Így feltehetőleg ezek a csökkentési lehetőségek belekerülnek majd az EU-val történő szerződésekbe.

Európai irányelvek

Az EU számos irányelvet dolgozott ki az adóterhek csökkentése érdekében, különösen a forrásadók terén.

Az anya-leányvállalati irányelv lehetővé teszi az európai leányvállalatok anyavállalatoknak történő forrásadó-mentes osztalék kifizetést, a kamat-jogdíj irányelv pedig a kamatokat és jogdíjakat terhelő forrásadót küszöböli ki. Bár az Egyesült Királyságnak kiterjedt kettős adós egyezményhálózata van, amire támaszkodhat, nem mindegyik egyezménye mentesíti a forrásadó megfizetése alól az Egyesült Királyság és az EU tagállamai közötti osztalék-, kamat és jogdíjkifizetéseket – némelyik csupán az alkalmazandó forrásadó mértékét csökkenti. Megfelelő egyezmény, illetve uniós direktíva hiányában, az Egyesült Királyságból történő kamat- és jogdíjkifizetéseket 20 százalékos forrásadó terhelhetné, amely ahhoz vezethet, hogy a kifizetések kedvezményezettjei „bruttósítás” útján történő kompenzációt várhatnak el. Ehhez hasonló módon az EU országokból történő ilyen jövedelem transzferek forrásadóztatása várható. Ami az osztalékokat illeti, az ilyen jellegű kifizetésekben részesülő Egyesült Királyságbeli vállalatok általában mentesülnek a kapcsolódó társasági adó alól, így a forrásadó abszolút költségként jelenne meg. Megfordítva, ha az Egyesült Királyság nem adóztatja meg az osztalékok kifizetését, az ottani vállalatok által kifizetett osztalék az EU-ban nem lenne forrásadó köteles.

Az EU egyesülési irányelv megkönnyíti az EU-n belüli átszervezéseket azzal, hogy a kilépési adókat elhalaszthatóvá teszi. Ez a direktíva a továbbiakban nem lenne alkalmazható az Egyesült Királyság vonatkozásában.

Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy az Egyesült Királyság kísérletet tesz majd arra, hogy olyan egyezményt kössön az EU-val, amely által a fent felsorolt előnyök továbbra is fenntarthatók legyenek, mivel ez mind az Egyesült Királyság, mind az EU tagállamainak érdekét szolgálná a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésében. A kérdés, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, illetve, hogy mekkora költségekkel jár.

Az EU nemrégiben megalkotott egy adóelkerülési elleni irányelv tervezetet, amely az Európai Bizottság elfogadására vár. Mivel az Egyesült Királyság az OECD és G20 országok „BEPS projektjének” egyik vezető ereje volt, jellemzően a többiek előtt jár az adóelkerülés elleni szabályok implementálásában, így többek között az ellenőrzött külföldi társaságok („CFC”) működésére vonatkozó szabályok bevezetésében is. Azonban, a visszaélések elleni szabályok már bekerültek a 2016-os pénzügyi törvénytervezet csomagba is, amelynek sorsa azért kérdéses, mert október közepéig lenne szükséges az uralkodói szentesítésük a bevezetés érdekében. A multinacionális vállalatok számára a legnagyobb kérdés kétségtelenül a vállalati kamatok levonhatósága, amelynek tervezett felső korlátja az EBITDA („kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény”) 30 százaléka, ez a korlát is szerepel az irányelv-tervezetben. Mivel azonban ezt a változást elsősorban az OECD és G20 országok szorgalmazták, nem feltételezhető, hogy az Egyesült Királyságot visszalép ebben a kérdésben.

Magánszemélyek és jövedelemadó

Az EU-ból történő kilépés rávilágított arra, hogy elkerülhetetlen annak továbbgondolása, hogy hogyan rendezzék a bevándorlással és a más országból érkező beruházásokkal kapcsolatos kérdéseket. Már be is jelentettek néhány változást, amelyek az Egyesült Királyságot lakóhelyül választó módosabb magánszemélyek adójának megemelését tartalmazzák. A nagyobb rugalmasság, amely alapján ösztönözni tudják a külföldi beruházókat, anélkül, hogy megsértenék az EU jelenlegi állami szabályozással kapcsolatos rendelkezéseit, további más országból érkező beruházásokhoz vezethet. Végül is az, hogy több vagy kevesebb külföldről érkező beruházás történik majd az Egyesült Királyságban, az attól függ majd, hogy ezeket a döntéseket pusztán gazdasági vagy politikai oldalról közelítik meg.

Azok a brit magánszemélyek, akik más EU tagállamban rendelkeznek vagyontárggyal (elsősorban, de nem kizárólag ingatlannal), a kilépés után már nem élveznek védelmet a vagyontárgy fekvése szerinti ország nem EU/EGT tagállamokkal szemben kivetett büntetőadóitól és egyéb költségeitől (pl. Franciaországban a tőkenyereségre kivetett adó akár 49 százalék is lehet). A jövőbeli EU, ill. az Egyesült Királyság között zajló tárgyalások rögzíthetik ugyan a további védelmet, de ez koránt sem biztos. Az viszont igen, hogy a kettős adóztatást elkerülő egyezmények hatályban maradnak az Egyesült Királyság és az EU tagállamai között – persze az egyezményekben érintett adók mértéke növekedhet.

A munkavállalók mobilitása

Az Európában munkát vállaló brit polgároknak csak egy tagállamban kell társadalombiztosítási járulékot fizetni. Remélhetőleg egy jövőbeni megállapodás rendelkezéseinek köszönhetően ez ugyanígy folytatódhat a későbbiekben is. Amennyiben ez nem történik meg, úgy mind a munkavállalókat, mind a vállalatokat további extra költségek terhelhetik. Az európai munkáltatók sem tudják még pontosan, hogy milyen következményekkel fog járni számukra és alkalmazottaik számára a Brexit.

Mivel a kilépés melletti kampány rendkívüli hangsúlyt fektetett a bevándorlás kérdésére, ezért valószínűsíthető, hogy a tárgyalások folyamán ez a fő kérdések egyike lesz. Az Egyesült Királyság valószínűleg szeretné a meglévő pont alapú rendszert a nem EU-ból érkező bevándorlókról az EU-ból érkezőkre is kiterjeszteni némi engedményekkel, hogy az EGT követelményeinek megfeleljen. Ez főleg az alacsony keresetű szaktudást nem igénylő munkahelyeket fogja jelentősen érinteni, épp ezért valószínűsíthető, hogy a pont alapú rendszer 2008-as bevezetése óta először szigorúbb elvárásokkal kell számolni, illetve azokban az iparágakban, ahol munkaerő-hiány van enyhítésekre lehet számítani. Valószínűsíthető, hogy a mostani politikai helyzet miatt végül egy meghatározott limitet fognak a bevándorlásra bevezetni. Ami szinte biztos, hogy ez komoly költségeket fog jelenteni, mind az Egyesült Királyságra, mind a bevándorlókra nézve, illetve jelentős adminisztrációs kötelezettségekkel is fog járni. A következő két évben a munkáltatóknak érdemes lesz figyelembe venni és számolni a Brexit globális mobilitási költségekre és kockázatokra tett hatásait.

Társadalombiztosítás

Az EU-s állampolgárok nagy-britanniai munkavállalása illetve a britek európai munkavállalása esetében eddig egy EU rendelet szabályozta a jövedelmek társadalombiztosítási kötelezettségeinek fizetését és a nyugdíjba beszámító jövedelmek összeszámítását. Ez az EU rendelet automatikusan nem fog kiterjedni Nagy-Britanniára, így ha ebben a kérdésben nem lesz megállapodás, felmerülhet, hogy a britek két országban fognak ugyanazon jövedelem után nyugdíjjárulékot fizetni, de ez a dupla járulékfizetés fordított esetben is elképzelhető (EU állampolgár munkavállalása Nagy-Britanniában).

A fenti információk csupán tájékoztatásul szolgálnak. Ezek az információk nem helyettesítik a szakmai tanácsadást és semmilyen döntés vagy cselekmény alapjául nem szolgálnak a tanácsadóval való előzetes konzultáció nélkül – figyelmeztetnek a Mazars szakemerei.