Konfliktusok terhelik a lakók, az önkormányzatok és a vendéglátóhely-üzemeltetők „együttélését”, holott a turizmus fellendülése mindenkinek nyilvánvaló érdeke.

A vendéglátók munkáját nemritkán a lakók, illetve a lakók kegyeit kritika nélkül kereső önkormányzatok nehezítik meg. A lakossági panaszok és feljelentések nyomán sok helyütt olyan szigorú feltételeket szabnak, amelyeket betartva gyakorlatilag lehetetlen nyereségesen működtetni egy vendéglátóhelyet – tanúsítják a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Turizmus és Vendéglátás osztályához érkezett bejelentések.

Tipikus példa a Ráday utca Budapesten, ahol 25 éve mindössze két étterem és egyetlen cukrászda működött, az utca fénykorában – tíz évvel ezelőtt – azonban már 50 étterem várta a vendégeket. A Kálvin tér átépítése miatt az elmúlt években a forgalom jelentősen visszaesett, abban pedig, hogy a régi szép idők nem akarnak visszatérni, a ferencvárosi önkormányzat szigorúsága is szerepet játszik. Az utcában működő vendéglátóhelyek csak éjfélig lehetnek nyitva, mi több, az új engedélyeket már 10 óráig adják ki. Márpedig a forró nyári estéken éjfélkor éppen csak elkezdődik az élet – panaszkodnak a vendéglátósok.

Vannak megengedőbb helyhatóságok is: néhány kilométerrel távolabb, a Gozsdu Udvarban vagy a Kazinczy utca romkocsmáiban hajnali négyig – van, ahol reggel 6-ig – szól a zene. Az éjszakai életre vágyók pedig eleve ezeken a szórakozóhelyeken kezdik az estét, megspórolva ezzel az éjszakai „törzshelyváltás” kényelmetlenségét és költségét. Ha pedig fél 12-kor már el kell kezdeni összepakolni – hiszen a felügyelet szigorúan kikényszeríti a zárórát, és akár néhány perces csúszásért is több százezres büntetés jár –, akkor nagyon nehéz elindítani és nyereségesen működtetni egy vendéglátóhelyet.

Egy új presszó elindítása például nagyjából 6–8 millió forintos beruházás, és vaskosak a bérleti díjak is: egy 70 négyzetméteres üzlethelyiség bérleti díja havonta nagyjából 600 ezer forint, amihez hozzájárul a terasz használatáért fizetendő – főszezonban négyzetméterenként 7000 forintos – díj is.

Az önkormányzatok a szigorú szabályozással a lakók érdekeit vélik védeni, és láthatóan abból indulnak ki, hogy „a vendéglátós nem szavaz”. A lakók pedig szigorúan ügyelnek a rendre: csak a Ráday utcából egy év alatt több mint 150 bejelentés érkezett az önkormányzathoz a vendéglátósok ellen. Az esetek egy részében nyilván jogosan, de szép számmal akadnak olyanok is, akik átesnek a ló másik oldalára. Volt, aki – 10 óra előtt! – azért jelentett fel egy vendéglátóhelyet, mert elviselhetetlenül hangosnak találta a kerthelyiségben fellépő flamenco gitáros játékát. Egy feljelentő pedig este fél 9-kor egy lakodalom hangulatát rontotta el azzal, hogy „hivatalos vendégeket” is kihívott.

Ezek az esetek nem is annyira kirívóak: csendháborítás miatt érkezett már feljelentés a Kálvin téri templom ellen is… Néhány hete egy „panasztevőt” – aki nem is az utcában lakik – rabosítani kellett, mert leütött egy vendéglőst. De vannak önjelölt önkéntesek is, akik a zárórát néhány perccel túllépő egységekről készített videofelvételekkel segítik a hatóságok munkáját. Utóbbiak között akad, aki néhány hónapja költözött csak az utcába, vagyis tisztában kellett lennie azzal, hogy nem az alföldi tanyavilág meghitt csendességét fogja élvezni.

A Ráday utca lakásainak értéke – érvelnek a vendéglősök – éppenséggel a vendéglátóhelyeknek, az oda látogató turistáknak köszönhetően emelkedett csaknem duplájára. A lakók az utca felújításának más előnyeit is élvezik, a kitűnő közlekedéstől kezdve a teraszbérleti díjak nekik járó 30 százalékáig. Mindezeknek az „ára” a pezsgő élet, mondják a vendéglátósok, akik szerint a külföldi példákat követve egyfajta mediációra lenne szükség, hiszen a felek érdekei egyáltalán nem állnak távol egymástól. Ha jönnek a vendégek, azzal nem csak a vendéglátósok bevételei, de az ingatlanárak is emelkednek. A lakásokat jó áron el lehet adni, és abból csendesebb helyre – vagy akár két csendesebb helyre – lehet költözni.

Az önkormányzathoz folynak be – többek között – a parkolási díjak is, márpedig a Ráday utcában este 8-ig kell fizetni a legmagasabb, belvárosi szintű díjakat, ez pedig nem a lakókat terheli, hanem az éttermek, szórakozóhelyek vendégeit. A forgalom fellendülésével nőnek az önkormányzat és az állam adóbevételei is, ami „a vendéglátós nem szavaz” hozzáállás tarthatatlanságát mutatja.

A „békéltetés”, amelyet akár kamarai keretek között is meg lehetne szervezni, komoly előrelépés lenne a mostani helyzethez képest, amikor a vendéglátósok és az önkormányzat közötti kommunikáció akkor kezdődik csak el, amikor beérkezik egy feljelentés.

Az ügy jelentősége messze túlmutat a Ráday utcán vagy a ferencvárosi önkormányzaton. Ahhoz, hogy a vendéglátás és a turizmus lendületet vehessen, mindenütt okos kompromisszumokra kell törekedni: az önkormányzatoknak, a lakóknak és a vendéglátóknak együtt kell működniük és kölcsönösen engedményeket kell tenniük annak érdekében, hogy az ország a turisták szemében még vonzóbbá váljon. A tét nem csupán az ágazat nemzetgazdasági súlya miatt nagy, de „egzisztenciálisan” is: szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás területén a KSH adatai szerint tavaly átlagosan több mint 168 ezren dolgoztak.

Vendéglátás Magyarországon

2014-ben a KSH adatai szerint 47 917 kereskedelmi vendéglátóhely működött Magyarországon, ebből 25 344 étterem vagy büfé, 3508 cukrászda és 19 605 italüzlet, illetve zenés szórakozóhely. Ezen felül működött még 5469 munkahelyi, rendezvényi és közétkeztetést végző vendéglátóhely is. A kereskedelmi vendéglátóhelyek összesített forgalma 698,9 milliárd forint volt, a munkahelyi vendéglátóhelyeké 112,5 milliárd forint, az előbbi 4,1, az utóbbi 11,7 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi értéket.  A vendéglátó-forgalom 73,36 százalékát az ételek, 11,55 százalékát az alkoholtartalmú italok, 10,9 százalékát az alkoholmentes italok adták, a kávé súlya 3,65 százalékos, az egyéb termékeké 0,53 százalékos volt.

A nemzeti számlák adatai szerint tavaly a „szálláshely és vendéglátás” kategóriában a bruttó hozzáadott érték 373,8 milliárd forint volt, ami a GDP 1,5 százaléka. A beszállítók által termelt hozzáadott értéket figyelembe véve az utóbbi arány feltehetően jóval nagyobb, nagyjából 7 százalék lehet.

KamaraOnline