Bácsi Zoltán az IBM-nél március végéig nagy projekteket irányított, de évek óta a Variszkusz Pince felvirágoztatásával foglalkozott szabadidejében. Egy évet adott magának, hogy elérje kitűzött céljait. Terveiről a KamaraOnline-nak beszélt.
Metszőollók és négy hordó. A pázmándi székhelyű Variszkusz Pince ezekkel rendelkezik, gépek, traktorok nincsenek, a 12 négyzetméteres parányi pince is legfőképp barátok, érdeklődök fogadására szolgál. 2 ezer tőke, 20 mázsa szőlő, évi 1500 palack bor. Sok ez vagy kevés? Érdemes-e így feltenni a kérdést? Valószínűleg nem.
Hiányzott a természet
Bácsi Zoltán sem ilyen kérdésekkel kezdte a borászkodást. Van annak már húsz éve, hogy megjelent előtte a kép: metszőollóval kezében áll egy Balaton-felvidéki szőlőhegyen. Nem álom volt az, nem is valamiféle jelenés, hanem a boldogság érzésének rezdülése.
Múltak az évek, és Zoltánban erősödött az érzés, hogy nagyon hiányzik a természet, a szőlő, a hűs pince, a hordók, a palackok, a pohárba simuló szép bor.
És amikor már nagyon erős volt ez az érzés, két barátjával bortúrák szervezésébe kezdett. Magyarország szinte valamennyi borvidékét felkeresték. Beszélgettek kiváló borászokkal, és Zoltán már biztosan tudta, hogy ez lesz az élete.
Az első vásárlás
2008. elején Nadapon megvette az első szőlőt, az akkori 0,3 hektár mára 1,5 hektárra bővült. Akkor az IBM-nél dolgozott, nagy projektek vezetőjeként irányította csapatát, a hétvégét meg a szőlőben töltötte.
Nyilván előkerültek a szakkönyvek, mondom Bácsi Zoltánnak, de tévedek. Azt mondja, hogy egyetlen tankönyv sem volt a kezében, azt csinálta, amit a mellette dolgozó gazdától látott, nem volt abban semmi szégyellni való, hogy másoktól tanuljon, tapasztaljon. Már az első pillanattól fogva azt a célt tűzte ki, hogy a minőség a legfontosabb.
Nála a szó szoros értelmében igaz a „minőséget megfizethető áron” szlogen, hiszen egy palack fehér bor (Rajnai Rizling) önköltségi ára 800 forint, ezt 1100-ért veszik meg tőle, majd az üzletekben 2000 forint körül értékesítik. Igaz, a hozzáértők szerint 3 ezer forintos kategóriát készít, de azt tanácsolták, hogy kevesebbért árulja, ma ilyen a piac. Természetesen az éttermekben, szállodákban ennél jóval többet kérnek el érte. Kereslet pedig onnan is van, a budapesti Four Seasons Hotel is felsorakozott a vásárlók közé.
Örömökrők, gondokról a borozóban
A borász vallja, hogy nem elég megvenni a jó bort, annak elkészítésében részt kell venni. Régen faluhelyen a férfiak többsége bort készített, a közösségi élet egyik legfontosabb színtereként a borozó szolgált, az volt a hely az örömök-gondok megbeszélésére. Hogy ma hány helyen készül otthon bor, nehéz megbecsülni, biztos jóval kevesebben, mint a 20. század elején.
Nem gondolom, hogy Zoltán kedvelné a misszió szót, pedig leginkább ahhoz érzem közel, amit képvisel. Például a fiatalokkal kapcsolatban. A Magyar Bor Intézet alapító tagja, tavaly február óta azon dolgoznak, hogy minél több egyetemistához-főiskoláshoz jussanak el. Szívük szerint fakultatív tantárggyá tennék az ismerkedést szőlővel, borral, történelemmel, megismertetnék, hogyan kell jót s jól inni, megértetnék, mi az értelmes alkoholfogyasztás titka.
Borklubok, prezentálás egyetemistáknak
Szükség lenne borklubokra, járnák az egyetemeket, a bemutatkozó prezentáción-borkóstolón már túl is vannak. Idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 120 hallgató több mint három órán át hagyta magát elvarázsolni, a társszervező hallgatói önkormányzat teljes megelégedésére.
A terv szerint már a következő tanévben öt-öt budapesti, nyugat-, illetve kelet-magyarországi egyetemen mutatkoznának be, amihez persze rengeteg szervező munka kellene, és nem utolsó sorban olyan vállalkozások, cégek, amelyek mecénásként felvállalnák az ügyet. Nyilván jó lenne akár állami támogatás is, de talán ennek van most a legcsekélyebb valószínűsége.
Mellesleg a KamaraOnline a célra igencsak megfelelőnek tartja például az Agrármarketing Centrumot vagy az újjászervezett Tokaj Kereskedőházat is. S mintha rémlene, hogy Magyarországon idén a Hal és bor évét ünnepeljük…
A Magyar Bor Intézet tervei között olvashatunk egy Kárpát-medencei borászati adatbázis létrehozásáról és egy húsz országos kutatásról is, jó lenne, ha a tervek nem maradnának íróasztal fiókban.
Irodalom, jazz, festészet, szép borok
Ha már a terveknél tartunk. Bácsi Zoltán azokat a 30-50 fős rendezvényeket is folytatni kívánja, ahol az irodalom, a jazz, a festészet, a bor, finom ételekkel egymásba olvad. Öt óra alatt fél decinként hét féle bort kóstolva röpül az idő.
Azt hittem, nemcsak én vagyok félig-meddig rossz véleménnyel az újdonsült borászokról, azokról az üzletemberekről, bankigazgatókról, celebekről, akik hobbit űzve kezdtek szőlészetek felvásárlásába, trendinek tartják, hogy legyen saját boruk. Bácsi Zoltán nem lát ebben semmi kivetni valót, mert szerinte a szőlőben, a pincében munka közben formálódik, jobb, nemesebb lesz az ember, nemcsak megérzi, de meg is érti, hogy miért fontos a magyar bor.
Bácsi Zoltán idén április végén búcsút mondott az IBM-nek. Túl sokat dolgozott, hét napból hetet, amit se fizikailag, se szellemileg, se frissességgel nem lehet bírni hosszú távon. Volt kollégái néhányan ma is megkeresik, irigylik a váltását, mert évek alatt a multi mellett volt egy másik élete is.
Tőkeerős bázis kell
Azért persze megmaradt realistának. Egy évet ad magának, hogy megálljon a lábán, amihez nagyon kellene egy biztos, tőkeerős bázis, amely projektek leszállítása helyett a borászattal foglalkozik. És nagyon jó lenne, ha akár már az idén beérne álma a saját birtok vörösről, amiből több hasznot lehetne behozni, mondjuk, a fehér palackonkénti 1100 forintja helyett 1500-at.
Mint látjuk, terv van bőven, elfér mellette a boldogság és öröm, amelyből minden palackba jó adagnyit bezár, hogy mások kinyithassák. Egy jó pohár bor mellett aztán lehet hallgatni a tapasztalt, öreg borászok történeteit. Mert kevés van, ami csodálatosabb ezeknél.
Szerdahelyi Csaba
