Majdnem három évtizede, 1989 óta van a magyar piacon a Typotex Elektronikus Kiadó. A műszaki tudományos könyvek kiadásában ugyanolyan profik, mint egyetemi tankönyvek publikálásában és elektronikus egyetemi jegyzetek közzétételében. Néhány éve a szépirodalmi művek is felkerültek a termékpalettára.
Budapesti szerkesztőségükben és mintaboltjukban Votisky Zsuzsával és Németh Kingával beszélgettem a lehetőségekről. Mindketten a kiadó ügyvezető igazgatói, Zsuzsa másfél éve ugyanis úgy döntött, hogy megosztja a feladatokat.
A könyvkiadás mellet a pályázatírás is alaptevékenységnek számít a kiadónál, mivel a magas szintű tudományos-ismeretterjesztő vagy szépirodalmi könyvek kiadása csak piaci alapon lényegében elképzelhetetlen. Éppen egy új pályázat beadása van soron, melynek segítségével részben az elektronikus könyveket publikáló, 2009-től üzemelő Interkönyv oldalt (www.interkonyv.hu) fejlesztenék (újraprogramozás, dizájn-frissítés).
Emellett szeretnének létrehozni egy adatbázist, amely feldolgozza a felsőoktatási tananyagokat és segédanyagokat, mindazt, amit a felsőoktatásban használnak műszaki-természettudományos területen. Főleg az ELTE és a BME karaival működnének együtt szakértők, professzorok bevonásával. Végül jól jönne a pályázati forrás új elektronikus tananyagok, valamint speciális videósorozatok fejlesztésére is. Hogy a kiadó azzal foglalkozhasson, amihez ért.
A pályázatban egyébként kerülni kellett a könyv kifejezést, mert Zsuzsa szerint azt ma egyesek nem tartják időszerűnek. Akik így gondolkodnak, nyilván nem olvasnak, és el sem tudják képzelni, hogy mások örömüket lelik benne.
Hogy mi az elavult és mi a korszerű forma? Tankönyvben és szakkönyvben az időtálló művek jelennek meg kinyomtatva, míg egy féléves jegyzetet elegendő elektronikusan elérhetővé tenni. Ám csak az elektronikus változat a jövőben sem szoríthatja ki a papírt.
Kinga szerint nagyon lecsökkent Magyarországon a szakkönyvek, tankönyvek, ismeretterjesztő könyvek kiadása az utóbbi öt-tíz évben. A Typotex 1989-ben ezen a területen indult el, és majdnem 30 év után is folytatja a munkát. A kiadó azonban stabil, ami részben annak is köszönhető, hogy általában megtalálják a pályázati lehetőségeket. Javukra szolgált, hogy olyan terület felé is elindultak a szépirodalmi könyvekkel, amelynek jobban támogatott és nagyobb a piaca. Élnek az Európai Unió fordítástámogatási programjával. Így évente tíz szépirodalmi művet ilyen források felhasználásával adnak ki.
A műszaki tudományos-ismeretterjesztő vonalon változatlanul gondosan válogatott, minőségi termékeket kínálnak.Szemben az örökös panaszkodással, Votisky Zsuzsa azzal bíztatja magát, havonta 4-5 ezer kötetet mégiscsak eladnak ezekből a minőségi könyvekből. Van rá kereslet, van olvasó, vagyis Magyarországon nem csak a bulvár tombol, hanem az időtálló értékek is kelendőek. „Sok csöndes, intelligens ember él itthon” – fogalmaz Zsuzsa. Úgy gondolja, ha az olvasóra a bulvárt öntik, azt fogyasztja, ám ha több minőségi olvasnivalót tennének eléje, egy idő után az lenne a természetes. Voltak itthon is idők, amikor a könyvkiadás igazán magas színvonalú kulturális termékeket állított elő. Zsuzsa a profilbővítés előtt azt mondta a kollégáinak: ha pénzt hoz az igényes szépirodalom kiadása, vágjanak bele! Matekos oldalról közelítette meg a kérdést, azt látva, hogy van mire alapozni, van fogadókészség a választékbővítésre. Ezért aztán jó néhány éve „beszivárogtak” az új területre, ahol ma már otthonosan mozognak. „Ha kiadjuk egy finn csillagász nagyszerű könyvét, és ráadásul még kiváló fordítót is találunk a feladathoz, a megjelenést Finnországból támogatják” – említ egy példát Zsuzsa.
A támogatási összegből nagyjából fedezik a szerzői jogot és a fordítást, a kiadónak tulajdonképpen a gyártási költséget kell állnia. Ki lehet persze adni Pulitzer-díjas amerikai író bestsellerét is. Azonban támogatás nélkül az csillagászati összegeket emészt fel, és nagyon ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy ki lehessen hozni null szaldóra az üzletet.
Kit nehezebb ma találni: jó szerzőt vagy jó műfordítót? Zsuzsa válasza: jó olvasót. Ez pedig nem egyszerű feladat, mert nem divat az olvasás, nem is népszerűsítik. Ha pedig valami nem trendi, arra a magyar nem költ. Hogyan lehet „divattá” tenni az olvasást? A Typotex is próbálkozott olvasókörökkel, „olvasók egyetemével” – jutottak, amire jutottak.
Németh Kinga szerint biztató, hogy elég népes törzsolvasói csoportjuk van, amelyik figyeli a kiadó munkáját, várja az újdonságokat. A nagy kihívás azokhoz eljutni, akik még nem ismerik a Typotexet. Független kiadóként eleve nehéz jól teljesíteni a piacon, hiszen egy nagy könyvterjesztő a saját öt-tíz kiadóját nyilván előnyben részesíti. Például a karácsonyi vásárkor a legjobb polcokra kerülnek a köteteik, míg a Typotexnek mindezért fizetnie kell, ezért erre elkülönített marketingkeretből gazdálkodnak.
Egyre nagyobb lesz az on-line kereskedelemben a közösségi média szerepe és a blogereké is, akiknek a recenzióit sokszor tízezrek olvassák. Mindezt tudatosan, szakértelemmel kell a feladatok közé iktatni. (Tettem egy próbát, a weblapjukon az egyik újdonság, Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét című könyvéhez nyolc recenziót kínálnak, megkönnyítve a választást, valamint részlet is olvasható a műből.)
A fogyasztói szokások megváltoztak, sokan a bolt helyett a webshopban keresnek könyvet, ebből a Typotexnek már több is van. A typotex.hu mellett sokan keresik fel az olvasokboltja.hu oldalt is, amely nem csak a kiadó könyveit kínálja. Az olvasó élő kommunikációban van a kiadóval, egyre fontosabb a direkt értékesítés. Lehetőség van arra is, hogy csak rendelésre nyomtassanak könyvet (Print on Demand), ezért természetesen többet kell fizetni.
A Typotex missziója, hogy itthon még kevéssé ismert, ám remek külföldi írók műveit adja ki – mondom én. Zsuzsa határozottan tiltakozik, ki nem állhatja a misszió szót – ez színtiszta üzlet, olyan biznisz, ami értéket visz a piacra. Téma- és piackutatás, kapcsolatok nélkül nem találnának kiváló szerzőket. Járják a nemzetközi könyvvásárokat, a frankfurti tulajdonképpen minden évben „kötelező program”, ott nagy kincsekre lehet bukkanni.
Zsuzsa szimata és ízlése bőven elég ahhoz, hogy egy fejezetnyi „kóstolóból” megállapítsa, kiben van fantázia, ki a sarlatán és ki a szellemes tudós. Frankfurt mellett, ha az anyagiak megengedik, érdemes Londonba, Lipcsébe, Krakkóba is ellátogatni. A munkát Zsuzsa sok barátja is segíti a nemzetközi piacról.
Votisky Zsuzsát elképzeléseiben messzemenően támogatja a kiadó, a szerkesztőség. A kollégák lelkesen kutatják a témákat, keresnek műveket, örülnek, ha valaki igazán klassz ír, izlandi, szlovák, román vagy észt írót fedez fel. Imádnak felfedező utakra indulni az európai kultúrában.
Miért nincs igazi piaca Magyarországon az e-könyvnek? A Typotexnél a forgalomnak mindössze 3 százalékát adja az e-book, de úgy gondolják, meglévő alapokat nem rombolnak le. Egyébként is, hogy nézne ki egy elektronikus kiadó e-könyv nélkül?! Kinga megemlíti, hogy mindig az Egyesült Államokkal példálóznak, hogy ott micsoda robbanás volt, és az Amazonon már több e-könyvet adnak el, mint nyomtatottat. Tudni kell, hogy az Amazon eleinte rendkívül olcsón, gyártási áron adta az e-könyvek olvasót. Amerikában trendi dolog lett e-könyvolvasóval járni, erre az „őrületre” már lehetett piacot építeni – s nem mellesleg árat emelni később. Ezzel szemben Európában még Németországba sem tört be igazán az e-könyv, Magyarországra pedig végképp nem. A mi piacunk ehhez túl kicsi, és megemészthetetlenül magas a 27 százalékos áfa a papírkönyv 5 százalékos áfájához képest. Zsuzsa úgy látja, itthon néhány éve legalább 20 cég remélt óriási üzletet az e-könyvtől, mára azonban csak 3-4 maradt belőlük a piacon…
A kiadó összesen 10 emberrel dolgozik az ügyvezetőktől kezdve a főszerkesztőn, szerkesztőn, marketingesen át a boltvezetőig. Létszámbővülést nem terveznek, a Typotex most ennyi emberre szabott lehetőség.
A Typotex 2014 júniusában kilépett a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületéből, Zsuzsa úgy látja, nem kellett megbánnia akkori döntését.
A múlt heti Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után az Ünnepi Könyvhétre is nagy erőkkel készülnek, a Vörösmarty tér mellett Szegeden és Székesfehérváron is ott lesznek. A kiadónak viszonylag kevés a magyar szerzője, de az ünnepre időzítik Gyenge Zoltán Kép és mítosz II. című kötetét. Kinga külön ajánlja mindenki figyelmébe a másik újdonsággal együtt a cseh Dora Kaprálová: Egy férfi című kötete válasz Esterházy Péter Egy nő sikerművére.
Zsuzsának sikerül kicsit meglepnie Kingát, amikor azt mondja, hogy jövő februárig egy interneten talált remek debreceni szerző, Lente Gábor csillagászati könyvét mindenképp ki kell adni.
A beszélgetés végén megállapodunk abban, hogy a napi problémák, bosszúságok és gondok mellett mégis csak nagy boldogság és élmény a könyvkiadás a Typotexnél. Votisky Zsuzsa biztos benne, hogy érdemes jó termékekkel foglalkozni, mert erre szükségük van az olvasónak. Nagyon egyszerűen megfogalmazhatjuk a lényeget: a jó eladható.
Szerdahelyi Csaba
