Milyen jogviszonyt válasszon a termék értékesítését végző külső cég és a termék tulajdonjogával/licence-jogával rendelkező társaság, hogy az mindkét kkv számára a megfelelő biztonságot és eredményt hozza?

Amint azt a letölthető iratmintákról szóló harmadik cikkünkben írtuk, egyáltalán nem ritka ma már, hogy a kisebb méretű vállalkozások is saját maguk próbálják megoldani a termék – szolgáltatás – üzleti modell – technológia – értékesítését.

Sokáig az volt az értékesítést jellemző üzleti trend, hogy főként a multinacionális és nagy nemzeti vállalatok rendelkeztek saját értékesítési osztállyal, ez azonban mára megváltozott és – szerencsére – megnőtt az értékesítési önbizalma és készsége is a magyar kis-és középvállalkozásoknak, egyre több termékértékesítés a kkv-k által szervezetten és kontrolláltan történik, mégpedig úgy, hogy a kkv ugyancsak kkv-kkal (korlátolt felelősségű és betéti társaságokkal) alakít ki értékesítési együttműködést.

Ilyenkor felmerül a kérdés: milyen jogviszonyt válasszon a termék értékesítését végző külső cég és a termék tulajdonjogával/licence-jogával rendelkező társaság, hogy az mindkét kkv számára a megfelelő biztonságot és eredményt hozza?

A harmadik cikkben jeleztük, hogy ismert az új Polgári Törvénykönyvben a megbízási szerződések között olyan szerződés, amely nem az egyszeri jogügyletet szabályozza a felek között, hanem a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan jár el a megbízónak harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében megkötésére vonatkozóan.

Ez a tartós közvetítői szerződés (Ptk.6:293§).

A harmadik cikkünkben értékesítési folyamatok eredmény-központú végrehajtására szerkesztettünk vállalkozási szerződést, most is ugyanarra – az értékesítési folyamatok támogatására – szerkesztettünk egyet, de ezúttal megbízási jogviszony-alapút. Arra törekedtünk, hogy az iratminták letöltői előtt nyilvánvaló legyen, hogy mi az alapvető különbség a két jogviszony (vállalkozási és megbízási) között, és hogy mikor célszerű tartós közvetítői szerződést kötni.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy természetesen önmagában közvetítői szerződés – mint önállóan nevesített szerződés – is létezik a Ptk-ban, mégis azért fókuszálunk a jelen cikkben annak „tartós” jogviszonyt szabályozó változatára, mert az értékesítési folyamatokban a felek rendszerint arra törekszenek, hogy minél több értékesítési szerződés létrejöjjön, tehát a közvetítő és megbízó közötti jogviszony egynél több jogügyelet feltételez.

A Ptk jól érthetően definiálja a tartós közvetítői szerződést: Közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó díj fizetésére köteles.

A jogszabály meghatározza azt is, ki tekinthető „önállóan” eljáró közvetítőnek, ennek egyébként valóságosan is komoly szerepe lehet, hiszen ma már megszokott jelenség a gazdasági társaságok napi üzletmenetében, hogy akár a tulajdonosok is végezhetnek üzletvezetési, operatív munkát – így számos társasági tag foglalkozik pl. hazai vagy külföldi értékesítéssel.

A Ptk. 2:693 § (2) bekezdésében foglaltak szerint önállóan jár el az a személy, aki a tartós közvetítési tevékenységet nem munkaviszony, vezető tisztségviselői jogviszony vagy más olyan jogszabályon, bírósági vagy hatósági rendelkezésen alapuló jogviszony keretében végzi, amely őt valamely jogi személy képviseletére feljogosítja.

Ügyvezető által végzett közvetítői tevékenység tehát nem minősül önállónak s ezáltal tartós közvetítőinek, hiszen ő törvényes képviselője a cégnek.

Nézzük, mi tekintendő tartós jogviszonynak a jogszabály szerint? Tartós a jogviszony, ha a közvetítő

• több szerződés megkötésének közvetítésre; vagy
• egy szerződés megkötésének közvetítésére és a jogviszony fenntartására, illetve megújítására köteles.

Ezek a vállalati értékesítési folyamatokban is jellemző cselekmények, elvégre az értékesítő, tanácsadó egyik legnagyobb feladata az, hogy a már megkötött szerződés – érvényességi időtartamának lejárta miatt – ne szűnjön meg, maradjon a felek között korábban megkötött szerződés hatályban (szerződések fenntartása).

De a termékre minél több és minél hosszabb időtartamra kötött szerződések ugyanúgy céljai a harmadik cikkben értékesítési folyamatainkat segítő értékesítő, tanácsadó vállalatoknak is, tehát e tekintetben nincs különbség a kétféle szerződési cél között.

Mi lesz tehát az a szempont, amely nekünk, kkv-ügyvezetőknek segít eldönteni, hogy egy adott típusú értékesítésénél a harmadik cikkhez csatolt mintát vagy a jelen cikkhez csatoltat alkalmazzuk?

A kulcs a Ptk 6:294 §-ában rejlik, amely a közvetítő képviseleti jogának terjedelmét rögzíti:

6:294. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme] Ha a közvetítő az általa közvetített szerződés megkötésére jogosult, a képviseleti joga minden olyan jognyilatkozat megtételére kiterjed, amely a közvetített szerződések teljesítésével rendszerint együtt jár. Ez a jog nem foglalja magában a már megkötött szerződések módosításához, a pénz átvételéhez és a fizetési határidő megállapításához való jogot.

Amíg tehát a vállalkozási szerződés szerint az értékesítő/tanácsadó partner nem maga köti meg a szerződést, addig a tartós közvetítő lehet arra feljogosított, hogy az általa közvetített szerződést meg is kösse és jognyilatkozatokat tegyen megbízója nevében. Vannak kivételek, pl. általános elvként pénzt nem vehet át a megbízó részre és a már megkötött szerződéseket sem módosíthatja, de a fő elv mégis a magas szintű bizalom.

Amikor tehát el szeretnénk dönteni, hogy kkv-nk értékesítési folyamatait milyen kötelmi jogviszony keretében is képzeljük el, először gondoljuk át, hány szerződést, mennyi idő alatt szeretnénk megköttetni a partnerrel, mennyire tartósnak képzeljük el az együttműködésünket, megbízunk-e annyira benne, hogy szerződéskötéskor sem kívánunk jelen lenni – vagy jobb, ha ott vagyunk, mert így tudjuk kontrollálni a helyzetet, így lehetünk biztosak abban, hogy nem történik valami visszavonhatatlan stb.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tartós közvetítői szerződés megszűnése esetén a közvetítőnek bizonyos jogszabályban nevesített esetekben a megbízótól kártalanítás is jár, és a jogszabály szerint ennek feltétele, hogy a kártalanítás a szerződéssel összefüggő valamennyi körülményre tekintettel méltányos legyen (mivel a közvetítő a szerződés megszűnése következtében elveszíti az olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés fennmaradása esetén az adott üzletfelekkel kötött vagy jövőben kötendő üzletek után megilletné), például arra, hogy

• a közvetítő a megbízónak üzleti kapcsolatok kialakításával új ügyfeleket szerzett, vagy meglévő üzleti kapcsolatokat – legalább egy új ügyfél megnyerésének megfelelő mértékben – bővítette,
• az üzleti kapcsolatokból a megbízó a szerződés megszűnése után is jelentős előnyre tesz szert, vagy
• a tartós jogviszony létrehozására irányuló megbízást teljesítette, de a közvetítői szerződés megszűnése következtében folytatólagos díjazástól esik el.

Mindezek alapján nagyon megfontolandó, hogy milyen típusú jogviszonyt létesítünk a partnerrel, melyik esetben lesz könnyebb, és mikor lesz nehezebb az értékesítési együttműködés megszüntetése, ha egyszer majd így döntünk.

Csatoljuk tehát a tartós közvetítői iratmintát értékesítési folyamatokra – arra az esetre, amikor az értékesítési partnerünkben olyan mértékben megbízunk, hogy akár több szerződés megkötését is rábíznánk. A tartós közvetítői szerződés tehát „haladóknak” ajánlott.