A Szíriában élő palesztin menekültek 95 százaléka a jordániai, libanoni, szíriai és palesztin menekültek megsegítéséért felelős ENSZ-ügynökség (UNRWA) segélyéből él, 60 százalékuknak el kellett hagynia az otthonát, mintegy 120 ezren pedig elmenekültek az országból – mondta el Pierre Krähenbühl, az UNRWA vezetője.

Pierre Krähenbühlt, aki a nemzetközi közösség segítségét kérte, hogy hatékony megoldást találjanak a közel-keleti országok problémájára, az Európai Parlament sajtósai többek között a Gázai övezet helyzetéről kérdezték.

– Milyen hatással volt a szír háború kirobbanása az országban élő palesztin közösségre?

– Szíria volt az egyetlen ország a térségben, ahol a palesztin menekülteket szívesen fogadták. Kaptak munkát és legtöbbjük fenn tudta tartani magát. Most a Szíriában élő palesztin menekültek 95 százaléka az UNRWA segélyéből él, 60 százalékuknak el kellett hagynia az otthonát, mintegy 120 ezren pedig elmenekültek az országból. Ezek az emberek már az 1948-ban, illetve 1967-ben betelepített menekültek, vagy azok leszármazottai, most pedig egy újabb generációnak kell szembenézie azzal, hogy elveszíti az otthonát és a családtagjait.

– Csaknem két év eltelt már azóta, hogy a legutóbbi konfliktus kirobbant a Gázai övezetben. Milyen most ott a helyzet?

Néhány helyen újjáépítették a településeket, míg más helyeken nem történt semmi változás. Az 50 évnyi megszállás és 10 évnyi bezártság okozta lelki sérüléseket pedig lehetetlen feltérképezni. Az UNRWA 2000-ben mintegy 80 ezer embernek biztosított élelmiszert a Gázai övezetben, ez az adat mostanra 900 ezerre nőtt. Ennek a közösségnek a tagjai magasan képzettek és önellátóak voltak, most pedig a segélytől függnek. Az, hogy mintegy kollektív büntetésként elvágták őket a világtól, illegális a nemzetközi jog szabályai szerint.

A Gázai övezetben élő fiatalok 65 százaléka munkanélküli, az UNRWA segítségével tanuló gyermekek 90 százaléka sosem hagyta még el a lakóhelyét. A környéket, ahol élnek, félig lerombolták, félig újjáépítették és fiatal koruk ellenére már három egymást követő háborúnak szemtanúi voltak. A kilátástalan helyzet miatt és a szabad mozgás korlátozása miatt az öngyilkosságok száma is egyre növekszik. Nem látom, hogy hogyan lehetne biztonságot nyújtani nekik ilyen körülmények közepette.

– Félő, hogy a palesztinok reménytelen helyzetét és kétségbeesését a szélsőséges erők kihasználják?

– Amikor ilyen körülményekről beszélünk, akkor nagy a kísértés. Ugyanakkor minden kétségük és szkepticizmusuk ellenére a palesztinok jelenleg úgy tűnik, hogy nem fogékonyak nagy számban a szélsőséges eszmék iránt. Még mindig bíznak benne, hogy a nemzetközi közösség a segítségükre siet.

Meg kell értenünk itt Európában, hogy ha nem ruházunk be a konfliktusok megoldásába, annak egy elhúzódó humanitárius válság az eredménye, amelynek következményeképpen az embereknek el kell hagyniuk az országukat.

A politikai viszonyok újjáépítése tehát az első lépés, aminek együtt kell járnia az oktatással és a fejlesztésekkel, ez nyújthat még némi reményt. Mivel az UNRWA költségvetésének 50 százaléka az EU-tól és tagállamaitól érkezik, az Európai Unió diplomáciai és pénzügyi támogatása kulcsfontosságú.