A romák hátrányos munkaerő-piaci helyzetét mutatja, hogy 42 százalékuk közfoglalkoztatás keretében dolgozott 2015-ben; tavaly minden 5. közfoglalkoztatott és minden 8. munkanélküli roma volt – olvasható a KSH friss jelentésében.

A nemzetiségre vonatkozó kérdésblokk 2014 óta része a KSH munkaerő-felmérésnek. 2015-ben az erre a kérdésre adott válaszok szerint a magánháztartásban élők 3,7 százaléka (közel 360 ezer fő) vallotta magát romának (cigánynak). A roma és a nem roma népesség összetétel jellemzői között jelentős különbség van, ami determinálja az előbbiek munkaerő-piaci helyzetét. A romák demográfiai struktúrája épp úgy, mint az iskolai végzettség szerinti összetétele vagy a lakóhely szerinti megoszlása hátrányosan különbözik a nem roma lakosságétól – olvasható a statisztikai hivatal „Munkaerő-piaci helyzetkép, 2015” című kiadványában.

A magukat romának vallók között magasabb a fiatalok aránya, a fiatal középkorúaké megegyező, az ennél idősebbeké pedig lényegesen kisebb a nem romákra jellemzőnél. Az idősebb roma generációk alulreprezentáltsága szoros kapcsolatban áll a kedvezőtlen egészségi állapottal, aminek egyik következménye a munkaerőpiacról történő idő előtti kiválás. A roma családok az átlagosnál több gyermeket nevelnek, ami részben magyarázza a roma nőknek a férfiakéhoz képest is alacsony munkaerő-piaci jelenlétét.

Miközben a 15–64 éves romák közel 16 százaléka még az általános iskolát sem fejezte be 2015-ben, és további 63 százalékuk is csak alapfokú végzettséggel rendelkezett, a nem roma népesség esetében ez az arány 1,0 illetve 19 százalék volt. A szakiskolát, szakmunkásképzőt végzettek népességen belüli arányában a legkisebb a különbség (a romák 15 százalékának, a nem romák 25 százalékának volt ez a végzettsége 2015-ben), viszont ez az a legmagasabb végzettség, amit a roma népesség még viszonylag nagyobb százaléka elér. 2015-ben a magukat romának vallóknak a sikeres érettségihez közel 7-szer, a diploma megszerzéséhez pedig 16-szor kevesebb esélyük volt, mint azoknak, akik nem romának születtek.

A munkaerő-piaci hátrányhoz hozzájárul a lakóhely szerinti megoszlás is. Ez részben a lakóhely településének földrajzi elhelyezkedéséhez – a roma népesség 52 százaléka a legkedvezőtlenebb foglalkoztatási helyzetű Észak-Magyarországon, illetve Észak-Alföldön élt 2015-ben –, részben annak a településhierarchián belüli helyéhez kapcsolódik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a romák a teljes népességnél nagyobb arányban élnek községekben (ezen belül is az aprófalvas térségekben), ahol eleve a városokra jellemzőnél szűkösebb a munkahelykínálat.

A fentiek részben magyarázzák a roma etnikumhoz tartozók kedvezőtlen munkaerő-piaci mutatóit. 2015-ben a 15–64 éves romák 39 százaléka volt foglalkoztatott, 16 százaléka munkanélküli, 45 százaléka inaktív, szemben a nem romákra jellemző 65, 4, illetve 31 százalékkal. Az arányok annak ellenére alakultak így, hogy az inaktivitásban jobban érintett idősebb korosztályok a roma népességen belül alulreprezentáltak, míg a 15–24 évesek aránya nagyobb a nem roma népességre jellemzőnél, ráadásul az ilyen korúak többsége – a kisebb továbbtanulási arányból következően – kínálatként elvileg jelen lehetne a munkaerőpiacon.

2015-ben az előző évihez képest a romák foglalkoztatási mutatói is javultak, sőt a javulás mértéke felül is múlta a nem roma népességre jellemzőt, jórészt a közfoglalkoztatáshoz történő hozzáférés nagyobb esélyének köszönhetően. A nemek szerinti munkaerő-piaci esélyegyenlőtlenség a romák esetében az átlagost jóval meghaladja, a javulás ellenére még 2015-ben is a 15–64 éves roma nők kevesebb mint 30 százaléka volt foglalkoztatott, ami alig valamivel több a nem roma nőket jellemző arány felénél. A roma népesség körében a korai iskolaelhagyók aránya többszöröse a nem romákra jellemzőnek, ami az aktivitásbeli különbségek tartósságát vetíti előre. A munkanélküliek mellett jelentős arányban vannak olyanok, akik bár szeretnének dolgozni, de koruk, végzettségük (pontosabban annak hiánya), illetve lakóhelyük elégtelen munkakínálata miatt ítélik reménytelennek a munkakeresést (passzív munkanélküliek).

A foglalkoztatottak között a nem romákra jellemzőnél jóval nagyobb arányban vannak jelen az atipikus formában, illetve az alacsony keresetet valószínűsítő munkakörben dolgozók. Különösen kirívó adat, hogy 42 százalékuk közfoglalkoztatás keretében dolgozott 2015-ben, valamint az, hogy minden 5. közfoglalkoztatott és minden 8. munkanélküli a roma volt.

A kedvezőtlen munkaerő-piaci jellemzők kihatnak a roma családokban nevelt gyermekek élethelyzetére, jövőbeni kilátásaira is. 2015-ben a gyermekek 9,1 százaléka élt olyan háztartásban, melyben senkinek nem volt munkavégzésből származó jövedelme. Szemben azonban a nem roma gyermekekkel, akiknek 92,6 százaléka keresővel rendelkező háztartásban élt, a romák körében ez az arány mindössze 67,8 százalékos volt, és aki dolgozik, azok többsége is csak igen alacsony jövedelmet biztosító munkát végez (közfoglalkoztatott vagy minimálbért kereső volt). Az, hogy a családi pótlék, illetve a szociális juttatások összege – amely utóbbitól a közfoglalkoztatás eredményezte jövedelem miatt sokan elestek – évek óta változatlan, szintén nem segíti a roma családok jövedelmi felzárkózását.