Először fordulhat elő, hogy közös európai alapelveket és jogi keretrendszert alakítsunk ki egy területen, mielőtt a tagállamok elfogadják a saját különböző jogszabályaikat – hangsúlyozza Mady Delvaux EP-képviselő.
A robotok, ide értve a gyógyszergyárakban, a mezőgazdaságban alkalmazott robotokat, intelligens autókat és az önmagukat vezérlő drónokat, egyre inkább a napi életünk részévé váltak. De vajon tényleg átveszik a munkát az emberektől? Ki felelős azért, ha sérülést okoznak? Az EP jogi szakbizottsága csütörtökön szavazott arról a jelentésről, amely a robotok átfogó jogi szabályozását kéri az Európai Bizottságtól. A parlament sajtósai Mady Delvaux szocialista, luxemburgi jelentéstevőt kérdezték a részletekről.
– Pontosan milyen robotokat érintene a szabályozás? Tudna néhány példát adni nekünk?
– Olyan gépeknek tekintjük a robotokat, amelyeket különböző, egymással kommunikáló érzékelőkkel szerelnek fel, így képesek az adatok gyűjtésére és feldolgozására. A robotok következő generációi egyre inkább képesek lesznek az önálló tanulásra is. A legjelentősebbek most az önmagukat vezérlő autók. De itt vannak még a drónok, az ipari, mezőgazdasági, vagy szolgáltató robotok, a szórakoztató iparhoz tartozó robotok, játékok stb.
– A jelentésében felveti azt a lehetőséget, hogy a robotok jogi státuszt, egyfajta jogi személyiséget kapjanak. Mit jelentene ez a gyakorlatban?
– Amikor egyre több lesz az önálló tanulásra képes robot, szükségünk lesz különböző megoldásokra, amelyeknek a tanulmányozását és előkészítését kérjük a bizottságtól. Az egyik lehetőség, hogy egyfajta „e-személyiséget” adunk a robotoknak, a biztonság kedvéért, ahogyan a cégek esetében ez már működik, de ez nem a közeljövőben lesz aktuális. Először azon kell dolgoznunk, hogy egy jogi keretet alakítsunk ki azoknak a robotoknak a szabályozására, amelyek most elérhetőek, vagy a következő 10-15 évben piacra kerülnek.
– Addig is, kinek kellene vállalnia a felelősséget, ha kárt okoznak? A tulajdonosnak, a gyártónak, a tervezőnek, vagy éppen a programozónak?
– Ezen a téren két lehetőségünk van. A szigorúan értelmezett felelősség alapelve szerint a gyártó a felelős, mert ő van a legfontosabb pozícióban ahhoz, hogy limitálja a károkozás lehetőségét. Természetesen hiba esetén számon kérheti a beszállítóit. A másik lehetőség a kockázatelemzés különböző tesztekkel, károkozás esetén pedig a felelősség megoszlik az érintettek között. A kötelező biztosítás megkötését is javasoljuk, legalább a nagyobb robotok esetében.
– A jelentésben említette, hogy a segítségre szoruló emberek számos esetben elkezdenek kötődni az őket ápoló robotokhoz, ami problémát jelenthet.
– Mindig világossá kell tennünk számukra, hogy a robot nem emberi lény és soha nem is lesz az. Mutathat, de nem érezhet empátiát. Nem akarunk olyan, Japánban népszerű robotokat, amelyek úgy néznek ki, mint az emberek. A javaslatunk tartalmazza, hogy nem szabad érzelmileg függővé tenniük az embereket. Függhetnek tőlük fizikailag, de sosem szabad azt gondolniuk, hogy a robot szeretheti őket vagy haragudhat rájuk.
– Miért sürgető az ügy és miért vállal az Európai Parlament vezető szerepet ezen a téren?
– Végre, először, közös európai alapelveket és jogi keretrendszert alakítanánk ki egy területen, mielőtt a tagállamok elfogadják a saját különböző jogszabályaikat. A sztenderdek kialakítása szintén nagyon fontos, hiszen Európa vezető helyen áll a robotok gyártása tekintetében, de ha meg is akarjuk tartani ezt a státuszt, akkor közös európai ipari szabályokra van szükségünk. A felelősség tekintetében pedig garantálnunk kell a fogyasztóknak, hogy kár esetén biztosítás védi őket. A robotok nem működnek adatcsere nélkül, így az is kérdés, hogy ki kap hozzáférést ezekhez az adatokhoz.
– Azoknak, akik félnek, hogy a munkájukat átveszik a robotok, sokszor azt mondják, hogy ez a terület új munkahelyeket teremt. Ugyanakkor a robotika inkább a magasan képzetteknek adhat munkát, és leválthatja az alacsonyabb képzettségűeket, ami problémát jelenthet.
– Ez a társadalmunk és az oktatási rendszerünk egyik legnagyobb kihívása. Nem tudjuk megjósolni, hogy mi fog történni. Úgy gondolom, hogy mindig lesz munka az alacsonyabb képzettséggel rendelkezők számára. A robotok nem helyettesítik az embereket, együtt dolgoznak velük. Arra kérjük a bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen feladatokat vehetnek át a jövőben a robotok. Ez jól jöhet a nehezebb munkák esetén, például amikor nehezet kell emelni, vagy veszélyes maga a munka. Meg kell vizsgálnunk a folyamatokat, hogy felkészüljünk a jövőbeni eseményekre.
