A Paks II. beruházás üzleti, pénzügyi kérdései, illetve megvalósításának szükségessége is szóba került azon a szakmai vitán, amelyet az Ökopolisz Alapítvány rendezett.
A kétórás vitában Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára egyebek mellett hangsúlyozta: az állam feladata, hogy garantálja az energiaellátás biztonságát a lakosságnak és a piaci fogyasztóknak, illetve az árakat a lehető legoptimálisabb szinten tartsa. Hozzátette: a paksi atomerőmű blokkjai körülbelül 40 százalékát adják majd a hazai áramtermelésnek.
Ha a zöldenergia-termelés olyan gyorsan fejlődik, ahogy azt az optimista prognózisok előrevetítik, akkor a fosszilis energiahordozók kárára tudnak a megújulók előretörni, a jelenlegi 8-9 százalék körüli szintről. Az államtitkár emlékeztetett arra is, a magyar kormány által megkötött megállapodás fix áras atomerőműre vonatkozik, minden költségnövekedési kockázat a kivitelezőt terheli.
Schmuck Erzsébet, az LMP országgyűlési képviselője szerint az atomenergia alkalmazása nagy kockázatot jelent a jövőre nézve, nem elfogadható ilyen terhet hagyni az utókorra. Leszögezte: pártja álláspontja szerint a társadalomnak van joga eldönteni, hogy hosszú távon atommal akar-e együtt élni, vagy atommentes országban. Kifejtette az is, hogy az atomenergia nem olcsó, ha figyelembe veszik az árba beépítendő olyan költségeket is, mint például a nagy aktivitású atomhulladék elhelyezése.
Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár kifejtette: jó villamosenergia rendszert megfelelő energiamixre lehet alapozni, nincs olyan technológia, amelynek alapján egyetlen fajta energiahordozóra alapozva stabilan, megbízhatóan és megfelelő áron áramot lehet biztosítani. Kitért egyebek mellett arra, az Európai Bizottság is azt állapította meg, hogy Magyarország közös európai érdekeket szolgáló projektet valósít meg, és a beruházás gazdaságos, megtérülő.
Mártha Imre energetikai szakértő, az MVM Magyar Villamos Művek korábbi vezetője szerint célszerű lenne a jelenleg működő négy paksi blokk üzemidejét a tervezettnél tovább meghosszabbítani, ennek lehetőségével kapcsolatban nemzetközi példákat hozott fel. Úgy ítélte meg, hogy a Paks II. megvalósítására tervezett 12 milliárd euró helyett töredék áron lehetne fenntartani a paksi termelést. A későbbiekben szükséges áramtermelés lehetőségeiről szólva a többi között elmondta: 20-25 év múlva működhetnek olyan technológiák, amelyek most még jelentős fejlődés előtt állnak.
Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa szintén úgy vélte, vitatható, hogy szükséges-e most a paksi projektet megvalósítása, ugyanakkor a kormányközi hitelt, amit lehívnak a beruházásra, 2026 márciusában el kell kezdeni törleszteni. Paks II. pénzügyi kérdéseiről szólva egyebek mellett azt mondta: az Európai Bizottság szerint a projektben állami támogatás van, az adott feltételekkel ezt egy magánbefektető nem valósította volna meg. Ebben a struktúrában a kockázatokat elsődlegesen nem az erőmű, hanem az adófizetők viselik – fejtette ki.
A hozzászólásokra reagálva Aszódi Attila felhívta a figyelmet: a jelenlegi blokkok üzemidő-hosszabbításának megvannak a műszaki korlátai. Az előrejelzések szerint a villamosenergia-szükséglet növekedése várható, ugyanakkor Magyarországon, illetve Európában is a régi erőművek leállítása miatt szükség lesz új áramtermelő kapacitásokra. Hangsúlyozta: az Európai Bizottság vizsgálata szerint az új paksi projekt nyereséges lesz, a várható belső megtérülési ráta átlagosan 7,35 százalék. A piacon versenyezni tud majd az erőmű, el fogja tudni adni a megtermelt villamos energiát – mondta. (MTI)
