A nőket hátrányos megkülönböztetés éri az oktatásban, a munkaerőpiacon, a gyermeknevelés során és idős korukban is, az őket sújtó szegénység egy életnyi hátrányos megkülönböztetés következménye – mondta Maria Arena, az Európa Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának tagja.
A gazdasági válság következményeként Európa-szerte megnövekedett a szegénységben élők száma. Látható azonban, hogy nagyobb arányban sújtja a szegénység a nőket, mint a férfiakat. Az Európai parlament nőjogi szakbizottság kedden szavazott arról az állásfoglalásáról, amelyben a szegénység kérdését a nemek közötti egyenlőtlenség szempontjából vizsgálja. A parlament sajtósai Maria Arena (szocialista, belga) jelentéstevővel beszélgettek a nőket sújtó szegénység okairól és arról, milyen lépéseket kellene tenni a probléma megoldása érdekében.
– A nőket sújtó szegénység, vagy általában a szegénység jelent problémát az Európai Unióban?
– Több nő él szegénységben, mint férfi, jelenleg az Európai Unióban 65 millió nőt és 57 millió férfit érint a probléma. A szegénység okai eltérőek. Több nő neveli egyedül a gyermekét, emellett megkülönböztetés éri őket a munkaerőpiacon is. A gazdasági válság utáni megszorítások általában rosszabbul érintik a nőket, mint a férfiakat, hiszen több nő vesz igénybe különböző szociális szolgáltatásokat és több nő dolgozik a szociális szférában. Ha pedig megszorításról van szó, az általában érinti ezt a területet, így érinti a nőket is.
– Vannak olyan csoportok, amelyek jobban ki vannak téve a veszélynek?
– Külön figyelmet kell szentelnünk a gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak. Nemcsak a nőket, hanem a gyermekeket sújtó szegénység csökkentésén is dolgoznunk kell.
Emellett sok nőnek bizonytalan, például részmunkaidős az állása. Sokan úgy vélik, hogy a nők szeretnének részmunkaidőben dolgozni, de én nem hiszem. Talán igaz ez a tanult rétegre, de a kevésbé tanult nőkre biztosan nem. Egy nagyon bizonytalan állás nem választás kérdése.
Probléma az a hagyományos szerep is, ami a nőkkel kapcsolatban él sokakban. A megkülönböztetés ebben az esetben tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nők azért nem kapnak meg egy állást, mert gyerekük van vagy várhatóan lesz.
Itt van még a nyugdíj kérdése is, amely a 65 év feletti idős nőket taszítja szegénységbe. Életük során hátrányos megkülönböztetés érte őket a munkavállalás és a fizetés tekintetében, így nyugdíjas korukra nem jutnak hozzá a különböző szociális szolgáltatásokhoz.
A nőket hátrányos megkülönböztetés éri az oktatásban, a munkaerőpiacon, a gyermeknevelés során és idős korukban is, az őket sújtó szegénység egy életnyi hátrányos megkülönböztetés következménye.
– Azt írja a jelentésében, hogy a társadalmi előítéletek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szegénység a nők problémája legyen. Ezek szerint a társadalmunk is felelős a helyzetért?
– A hagyományos felfogás szerint a „gazdaság” a férfiak területe, a „társadalom” pedig a nőké. A gazdaság egyenlő a munkaerőpiaccal, a társadalmi, szociális terület pedig a családdal. A szülői szabadságot törvényileg lehetővé kell tenni az apák számára is, hogy a nőknek és a férfiaknak ugyanolyan lehetőségük legyen a gyermekük mellett maradni, valamint ugyanolyan esélyük legyen munkát vállalni.
A skandináv országokban abszolút egyenlőség van a nemek között e tekintetben. Enélkül lehetetlen felvenni a harcot a nőket sújtó szegénységgel szemben.
– Hogyan lehet javítani a szegénységben élő nők helyzetén a tagállamok, illetve az Unió szintjén? Milyen lépéseket kell tenni?
– Először is, fontos tudni, hogy mit jelent pontosan a nőket érintő szegénység Európában. Statisztikákra és mutatószámokra van szükségünk.
Kell, hogy legyen egy stratégiánk a gyermekszegénység elleni fellépésre, amely kiterjed az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára és a megfelelő táplálkozásra. Aztán meg vizsgálnunk a fiatalokkal kapcsolatos stratégiánkat a nemek közötti egyenlőség szempontjából. Végül tennünk kell azért, hogy a nőket és a férfiakat egyaránt megillesse a szülői szabadság, így elkerülhetjük, hogy a nőket hátrányos megkülönböztetés érje az anyaság miatt.
