A versenyszférában működő vállalatok nagy részét nem érintették a közfoglalkoztatási programok – derül ki a Nemzetgazdasági Minisztérium és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének közös felméréséből.
Az adatfelvétel
2015. szeptember 4-e és október 16-a között ismét sor került a Nemzetgazdasági Minisztérium és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) együttműködésében a versenyszektor rövidtávú gazdasági kilátásait előrejelző és munkaerő- piaci döntéseit felmérő vállalati empirikus vizsgálatra, amelynek keretében 7112 vállalatot kerestek meg.
A felmérés során a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatos kérdéseket is feltettek. Ezek arra vonatkoztak, hogy az adott vállalat 2015-ben alkalmazott-e, illetve a jövőben alkalmazna-e olyan munkavállalót, aki korábban közfoglalkoztatottként dolgozott, valamint hogy a közfoglalkoztatási programok befolyásolták-e a cég üzleti helyzetét.
Az adatok
A válaszadók 15 százaléka állította, hogy alkalmazott volt közfoglalkoztatottat 2015-ben, túlnyomó többségük (85 százalék) azonban nemleges választ adott. A korábbi közfoglalkoztatottak legtöbbször egyszerű erdészeti, vadászati és halászati foglalkozású, illetve egyszerű ipari foglalkozású munkakört töltöttek be.
Ágazat szerinti bontásban feltűnő, hogy a mezőgazdasági cégek a teljes átlagnál nagyobb, 25 százalékos arányban válaszolták, hogy alkalmaztak korábbi közmunkást. Területi bontásban alacsony (6 százalékos) aránnyal rendelkezik Budapest, és az átlagnál valamivel magasabbal (22 százalék) Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
A válaszolók 53 százaléka állította, hogy alkalmazna volt közfoglalkoztatottat. 27 százalék válaszolta, hogy csak abban az esetben tenné ezt, ha kedvezménnyel foglalkoztathatná őket, 20 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy nem alkalmaznának korábbi közmunkást.
A gazdasági ágazatok közül az iparban és a vendéglátásban alkalmaznak legszívesebben volt közfoglalkoztatottakat, míg az építőiparban és a kereskedelemben volt a legnagyobb (24-24 százalék) az elutasító válaszok aránya. Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a teljes sokasági aránynál jóval kisebb (rendre 8, illetve 10 százalék) azok aránya, akik nem alkalmaznának volt közfoglalkoztatottakat.
Az érvényes választ adó cégek túlnyomó többsége (88 százalék) úgy látja, hogy üzleti helyzetét nem befolyásolták a közfoglalkoztatási programok. 8 százalékuk állította, hogy a közmunkaprogramok negatívan hatottak, és csak 4 százalékuk látja úgy, hogy azok pozitív hatást gyakoroltak a vállalatukra. A pozitív vagy negatív hatást észlelők 60 százaléka jelezte, hogy nem talált megfelelő munkaerőt a közfoglalkoztatás elszívó hatása miatt, 30 százalékuk viszont azt emelte ki, hogy a közfoglalkoztatottak alkalmazása gyakorolt hatást a vállalatára. A válaszadók 24 százaléka tartja konkurenciának a közfoglalkoztatást, és 16 százalékuk jelezte, hogy a jobb munkavállalók megtartása érdekében bért kellett emelnie. Az egyéb válaszok között legtöbbször a fizetőképes kereslet növekedése, illetve a közmunka versenyromboló és demoralizáló hatása fordult elő.
A mezőgazdasági cégek a teljes mintánál derűsebben ítélték meg a kérdést: 9 százalékuk vélte úgy, hogy a közfoglalkoztatási programok pozitívan befolyásolták az üzleti helyzetüket. Az iparban tevékenykedők adtak a legnagyobb arányban negatív választ: 12 százalékuk jelezte, hogy rájuk nézve károsak voltak a közmunkaprogramok. A leginkább semleges ágazatok a kereskedelem és a szállítás-raktározás voltak, mindkét esetben a válaszolók 92 százaléka állította, hogy a közfoglalkoztatási programok az ő cégükre nem gyakoroltak hatást.
Területi bontásban kiugró, hogy Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is a válaszadók 18 százaléka szerint gyakoroltak negatív hatást cégükre a közfoglalkoztatási programok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ugyanakkor a második legnagyobb aránnyal (7 százalék) rendelkezik a pozitív hatást kiemelők tekintetében is. Ez utóbbi Pest megyében a legmagasabb (9 százalék).
Következtetések
Az adatok alapján elmondható, hogy a versenyszférában működő vállalatok nagy részét nem érintették a közfoglalkoztatási programok (nem alkalmaztak volt közmunkást, és nem gondolják, hogy a közmunkaprogramok befolyásolták volna üzleti helyzetüket). Mivel a közfoglalkoztatottak száma és aránya kapcsolatban áll a területi elhelyezkedéssel (észak-keletről délnyugat felé haladva csökken), feltételeztük, hogy ez az adatokban is meg fog jelenni. Ez azonban csak mérsékelten, inkább csak a szélsőségek tekintetében teljesült.
Ágazatok szerint a mezőgazdasági és az ipari cégek kerültek leginkább kapcsolatba közfoglalkoztatottakkal és a közmunkaprogramokkal. Előbbiek ezt inkább pozitívan, utóbbiak inkább negatívan értékelték.
A válaszadók 80 százaléka elvben nem zárkózott el a volt közfoglalkoztatottak alkalmazásától, de csak 15 százalékuk tette ezt meg a valóságban. Ugyanakkor akik alkalmaztak 2015-ben volt közmunkást, azoknak 75 százaléka válaszolta, hogy új munkaerő-felvétel esetén kedvezmény nélkül is alkalmazna korábban közfoglalkoztatottként dolgozó személyt – tehát nekik valószínűleg jó tapasztalatuk volt a volt közmunkásokkal. Ennek alapján valószínűnek tűnik, hogy a közfoglalkoztatottakat nem csak az esetleg elégtelen munkavállalói képességeik akadályozzák meg az elhelyezkedésben, hanem az is, hogy a munkaerőpiac nem működik megfelelően – olvasható a GVI összefoglalójában.
