Sok országban, amelynek küldöttei az azóta posztjáról lemondott Blatterre szavaztak, a korrupció a mindennapi élet normális velejárója – írja Madsen Pirie, az Adam Smith Institute alapítója és elnöke.
Sepp Blatter, akit újra a FIFA elnökévé választottak, a szavazás első körében már annyi szavazatot kapott, hogy ellenfele vissza is lépett. A szavazatok közül sok Afrikából, Latin-Amerikából és Kelet-Európából érkezett, Nyugat-Európából és Észak-Amerikából sokkal kevesebb. Hogyan választhattak újra valakit, aki olyan szervezetet irányított, amelyet évtizedek óta kísértenek a küldöttek megvesztegetésével és a törvénytelen állami kifizetésekkel kapcsolatos hírek?
A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk. Sok országban, amelynek küldöttei Blatterre szavaztak, a korrupció a mindennapi élet normális velejárója. Vállalkozni akarsz? Lefizetsz egy hivatalnokot. Árukat akarsz szállítani az országon keresztül? Készpénzt készítesz elő, amikor a rendőrségi ellenőrző pontokhoz érsz. El akarsz nyerni egy kormányzati megbízást? Átutalsz egy jelentősebb összeget az elnök nővérének titkos bankszámlájára. A korrupció „népbetegség”, a következményeitől az egész ország szenved. Ez lehet az oka, hogy sok küldött nem háborodott fel különösképpen a FIFA korrupciós ügyei miatt.
A széles körben elterjedt korrupció a fejlődő országok gazdasága előtti egyik legnagyobb akadály. Az OECD úgy becsüli, hogy a globális GDP több mint 5 százaléka megy el korrupcióra, a Világgazdasági Fórum 2,6 milliárd dolláros tételről beszél, a Világbank szerint pedig évente több mint 1000 milliárd dollárt költenek megvesztegetésre.
A korrupció növeli a vállalkozások költségét. A sokféle sáp beépül a termelési költségekbe, áremelkedést idéz elő, ezáltal visszaveti a gazdasági aktivitást. Kisebb vagyon képződik, mint amennyi korrupció nélkül képződne. A korrupció olyan, mint egy adó, de titkos és kiszámíthatatlan jellege miatt különösen „mérgező” hatású adó. A hivatalos adóterhek publikusak és kiszámíthatóak – arról azonban, hogy mennyit fordít megvesztegetésre, senki nem tesz közzé adatokat.
A korrupció miatt a források nem a megfelelő helyekre kerülnek, mivel a szerződéseket nem azokkal kötik meg, akik nyílt versenyben nyertek volna. A megvesztegetett miniszterek olyan építési projekteket indítanak el, amelyekre valódi piaci igény nincs. Azok, akik kapcsolatban állnak a döntéshozókkal és rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy megvesztegessék őket, előnybe kerülnek azokkal szemben, akik sem kapcsolatokkal, sem ilyen forrással nem rendelkeznek.
Mivel a korrupció törvénytelen, elterjedése aláássa a törvény tiszteletét. Erodálja a közbizalmat, holott az a sikeres piacgazdaságok egyik alapfeltétele. A korrupciónak egyetlen ellenszere van: a törvény betartása iránt elkötelezett kormány és a megvesztegetést könyörtelenül feltáró és megbüntető jogrend.
A FIFA-botrány tehát nemcsak a futballról szól, hanem egy világméretű problémára is rávilágít.
