Már írja kínai cégtörténetét a chocoMe, amely május óta egy sanghaji luxus áruházban kínálja az exkluzív édességeket. Mészáros Gábor, a cég tulajdonosa a KamaraOnline-nak arról is beszélt, hogy a több mint egymilliárd fős piac mellett Izlandot is célba veszik.
– Nem egyszerű meghódítani a kínai piacot, de ha egyszer beindul az üzlet… Ön hogyan látja az esélyeket?
– Kínai partneremmel tavaly májusban kezdtem el dolgozni. A kapcsolat elején azonnal kiderült, hogy tényleg nem lesz egyszerű feladatunk. A kínai kormány ugyanis nagyon komolyan védi és szabályozza a belső piacot, élelmiszereket eleve nehéz bevinni hozzájuk. Nyolc-tíz hónap csak azzal telt el, hogy a Kínába szánt termékeinket minden szempontból engedélyeztessük a laboratóriumi vizsgálatoktól kezdve a címkékig, vagyis a termékjelölésig.
– Honnan jött a kapcsolat a partnerrel? Valamelyik nemzetközi vásáron találkoztak?
– Nem. Itthon folytattunk nagyon aktív kutatást, hogy megfelelő kínai disztribútorra találjunk. Végül egy Magyarországon már húsz éve élő és dolgozó kínai kereskedő jelentkezett, aki főleg ruházati termékek értékesítésével foglalkozott.
– Attól kicsit azért távol esik a csokoládégyártás.
– Valóban, ez komoly váltás neki. A partnerem viszont úgy ítélte meg, hogy egyre kevésbé éri meg bármit behozni Kínából, ellenben nagy lehetőséget látott abban, hogy Európából szállítson árut a hazájába. Kínában egyre nő a kereslet a nehezen elérhető import élelmiszerek iránt, adták magukat a chocoMe termékei. Nem mellékesen Kínában a csokoládéfogyasztási kultúrának nincsen múltja. Nagyon tudatosan és egészségesen élnek és esznek, s ebbe egy ideje az édesség nem igazán fért bele. A rengeteg zöldség és hal mellett nem rajonganak a cukorért és a szénhidrátért. Míg Európában átlagosan évente 6 kiló/fő a csokoládéfogyasztás, addig ez Kínában mindössze 15 deka.
– Mondhatom, remek kilátások egy csoki gyáros számára!
– Ha nem is hiszi el, de így van. Kínában évek óta tart a gazdasági fellendülés, mind több a tehetősebb, jó módban élő. Egy részük világot látott, ismerkedett más kultúrákkal és utazásai alatt megkóstolta például az európai ételeket, ismeri a csokoládé ízét. Körükben kezd trendivé válni az, ami európai, például francia, olasz, spanyol borokat isznak. Megvan a piaci rés, a csokoládé is olyan termék, amely egyre népszerűbb lehet. Amíg Amerikában és Európában stagnál a csokoládéfogyasztás, addig intenzív növekedés kezdődött a kínai piacon. Ez abban is mérhető, hogy jelentősen nőtt a kakaó tőzsdei ára. Kínában több mint 1 milliárdan élnek. Gondoljon csak bele, micsoda növekedés, ha a fejenkénti 15 dekához képest csupán néhány százalékkal emelkedik a fogyasztás.
– Mennyi időt töltött Sanghajban?
– Hat napig voltunk a partnerünknél, akivel kizárólagos szerződést kötöttünk a termékünk kínai bevezetésére és forgalmazására. Kimondottan európai gondolkodású úr, könnyen megértjük egymást. Kínában pedig a szó szoros értelmében ő van otthon, nála jobban senki nem érti a helyi viszonyokat, az üzleti gondolkodást. Pontosan tudja, hogy a márka csak akkor lehet sikeres, ha tudatos munkával építjük fel a brandet. Sanghajban márkaüzletet kell nyitnunk, és a helyi sajátosságokat figyelembe véve kommunikálnunk, hogy miért is jó a chocoMe és miért jobb másoknál. Rengeteg energiát és pénzt kell fektetni abba, hogy akár egy nagyobb kínai városon belül ismert legyen egy márka. A piac helyszíni megismerése mellett kihasználtuk az időt arra is, hogy a helyi alkalmazottainknak tréninget tartsunk. Sanghajban nyolcan dolgoznak a chocMe-nek, beleértve a vezetőt, a marketingest és az értékesítéssel foglalkozó kollégákat. A fő cél az volt, hogy még jobban megértessük velük a márka filozófiáját, mit és hogyan kell elmondani a vevőknek és a majdani vevőknek.
– Van kínai chocMe-szlogen?
– Kint minden márkának saját kínai neve van. Kulcsfontosságú, hogy a márkatörténet a kínaiaknak íródjon. Ez a történet olykor nem mindenben fedi a valóságot, de nagyon jól hangzik, s ha elhiszik a kínaiak és tetszik nekik, akkor a cég jó úton halad. A mi „kínai” történetünk még nem végleges, dolgozunk rajta. Hogy úgy mondjam, Kínában nem elég, ha jó egy termék, de a márkatörténetnek is el kell varázsolnia a vevőt. Kis csavart viszünk majd bele, de mindenképp igaz lesz a kinti sztorink.
– Nagy a csokis konkurencia?
– Meglepett, hogy egyelőre nagyon kicsi a választék, ezért végképp nem mindegy, hogy ki és mikor lép a kínai csokoládé piacra. Aki a növekedési időszak legelső fázisában nincs ott, annak később reménytelenné válhat a helyzete. A multik természetesen jelen vannak, de a manufaktúrák közül mi például kuriózumnak számítunk, ezért is akartunk az elsők között szerepelni.
– Hogyan indult az üzlet?
– Sanghajban pillanatnyilag egy luxus bevásárló központban árusítunk chocoMe termékeket, ha egyelőre nem is minta üzletben, de egy hét méter hosszú „minta folyosón”. Az élelmiszer osztályon árusítunk, de nem a csokoládé osztályon, hanem egy fő közlekedési folyosó egyik szakaszán, amelyet természetesen mi terveztünk és rendeztünk be.
– Mekkora jelenleg a forgalom?
– Igazság szerint elég rossz időpontban, idén májusban kaptuk meg az engedélyeket. Vagyis akkor kezdtünk csokit árusítani, amikor Sanghajban 40 fokos hőség mellett 80-90 százalékos a páratartalom. A légkondicionált áruházakban persze nem gond a vásárlás, de a csokoládé haza vitelére a nyár messze nem a legalkalmasabb évszak. A nyitás ellenére ebben az egy áruházban havi ezer dobozt tudtunk értékesíteni, ez a helyi viszonyokat ismerve egyáltalán nem rossz eredmény Emellett elindult az on-line értékesítés, egy nagy, import élelmiszerekre szakosodott webáruházba kerültünk be. Az üzlet, szerintem, ősztől indul be igazán.
– Mit tervez?
– A termék bevezetésére 1-3 évet szánunk. Viszonylag lassú felfutást prognosztizálok. Kínában például nincsenek Európában és Magyarországon megszokott és megszeretett kis csokoládé boltok. Ott minden a bevásárló központokra fókuszál, ahol könnyen „el lehet veszni” a rengeteg áru között. Teljesen más üzleti modellre van szükség. Magyarországon nekünk nem elsődleges célunk, hogy szuper áruházakban legyünk jelen, itthon a viszonteladók többsége kis csoki boltban, virágboltban, ajándék-, lakberendezési- és gourmet üzletben van. Ezzel ellentétben ezek az üzletkategóriák tulajdonképpen nem léteznek Kínában.
– Ha beindul a kinti bolt, nyilván szükség lenne kapacitásbővítésre.
– Természetesen. De így voltunk ezzel a termék felfutásával kapcsolatban itthon is. Négy éve költöztünk át a korábbi kis helyről a mai manufaktúránkba. Négy éve ez talán feleslegesen nagy beruházásnak tűnt, de lassan kinőjük az üzemet. Olyannyira, hogy tavaly már újra bérelnünk kellett azt a kis helyet, ahonnan a cég indult. Maximum három év múlva biztos bővítenünk kell a gyártóhelyeket.
– Mennyire bonyolult a szállítás Kínába?
– Egyáltalán nem probléma Kínába eljuttatni a terméket, három-négy nap alatt odaér a csokoládé. A nemzetközi logisztikai cégek jó ideje felkészültek a gyors és pontos szállításra. A kínai hatóságok munkája viszont picit lassítja a folyamatot. Eleve azzal kell számolnunk, hogy egy hónapig karanténban áll a termék, vizsgálják, hogy egészségügyi szempontból minden rendben van-e.
– Hosszú távon akár a kínai gyártást is elképzelhetőnek tartja?
– Semmit nem lehet kizárni, de most nem gondolkodom ilyesmiben. Úgy gondolom, ha elveszítjük a napi kontrollt a termék gyártása felett, az veszélyeztetheti a minőséget. Ráadásul óriási beruházást jelentene egy kínai gyártóbázis felépítése, drágák a bérleti díjak, és ma már a munkaerő messze nem olcsó. Az alapanyagokat szintén ki kellene szállítani – vagyis nem biztos, hogy nyernénk ezen a megoldáson.
– Mennyiért lehet eladni Sanghajban a termékeiket?
– Jóval drágábban, mint itthon. Egy doboz édességünk átlagosan 130 jüanba, 5500 forintba kerül, vagyis két és félszer többe, mint Magyarországon. A kinti konkurencia egyébként hasonló árakkal dolgozik. A haszon persze nem két és félszeres, hiszen hatalmas költség a szállítás és a kinti árusítás, az áruházba kerülés díja, a polcpénz, a marketing – ezek jóval többe kerülnek, mint Európában.
– A sanghaji mintabolt terveiről már beszélt, de mi a helyzet a budapesti mintaüzlettel?
– A 13. kerületben a manufaktúránk melletti mintaboltunk folyamatosan nyitva van, itt fogadjuk például prezentációkra, kóstolókra a leendő hazai és külföldi partnereinket. Tény, hogy nem vagyunk frekventált helyen, itt nem járnak turisták, nincsen átmenő forgalom. A boltba célirányosan térnek be azok, akik már ismernek minket és közvetlenül nálunk akarnak vásárolni, mert azonnal megvásárolható valamennyi termékünk. A belvárosi mintaboltról egyébként nem tettem le, ám pillanatnyilag az ingatlanárak és a bérleti díjak nem nekünk dolgoznak. Presztízs szempontból mindenképp szükség lesz majd egy ilyen kis üzletre is, valamikor lesz is.
– Hány országba szállítanak, és melyik a legnagyobb piacuk?
– 25 országban vagyunk ott, igaz, akadnak kevésbé aktív partnerek. A legtöbb csokoládét a külpiacon most Oroszországban adjuk el, szerencsére erre nem vonatkozik az agrárstop. Igaz, néha a vámosok akadékoskodnak, hogy „tiltott” gyümölcs van egyes csokikon, de meg lehet értetni velük, ez csokoládé és nem friss gyümölcs. Nagyon erős a skandináv partnerünk is, aki négy országot lát el. Könnyen elképzelhető, hogy összejön az izlandi üzlet is. Kicsi, de egzotikus piac lenne, ahol magyar csokoládé először kerülne a polcokra.
– Az év végéig milyen feladatok várnak a cégre?
– Már most biztos, hogy két év stagnálás után az idén komoly a növekedés a magyar piacon. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy felhagytak a próbálkozással azok a csokoládékészítők, akik igyekeztek a chocoMe-t utánozni. Másrészt egyértelműen beérett a márka, amit az is bizonyít, hogy összesen 31 nemzetközi és hazai szakmai díjjal, éremmel tüntették ki a termékeinket. Két nagyon fontos helyre sikerült bejutnunk, a budapesti Vásárcsarnokba, ahol hatalmas a chocoMe-t is vásárló turistaforgalom. Idén tavasztól pedig ott vagyunk a Liszt Ferenc repülőtér fő duty free területén, amelyet a Heinemann üzemeltet – azóta kifejezetten sok csokoládét szállítunk a reptérre. Az itteni sikereinknek köszönhetően a Heinemann meghívott minket a nemzetközi tenderére. Remélem, hogy jövő évtől másfél tucatnyi repülőtér duty free üzletében is meg lehet majd vásárolni az édességeinket.
Szerdahelyi Csaba
Fotók: chocoMe
