Számtalan „rejtett titka” van a 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk.-nak, amely az 1878-as Csemegi-kódex, az 1961-es és az 1978-as büntetőkódex után az ország negyedik büntető törvénykönyve. A 465 paragrafusból álló jogszabály legérdekesebb rendelkezéseit és összefüggéseit Sereg András vette sorra.

Három és fél évtizedig ítélték el a bűnözőket a korábbi Btk., az 1978. évi IV. törvény alapján, amelyet kihirdetése óta több mint százszor módosítottak a különböző színezetű kormányok – emlékeztet a Jogi fórumon megjelent cikke bevezetésében Sereg András.

A 2013. július 1-jén hatályba lépett 2012. évi C. törvény három részre tagolódik: általános és különös részre, valamint az értelmező rendelkezésekre. Kónya István kúriai elnökhelyettes úgy véli, hogy a kódex általános része kontinuitást mutat az 1978-as Btk.-val, a változások javarészt inkább az egyes bűncselekmények szabályozásánál, a különös részben találhatók.

Ami az általános részt illeti, a törvény időbeli hatályával kapcsolatban az a főszabály, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ez a kitétel a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek azon részét fejezi ki, amelyet az Alkotmánybíróság 1992-ben „kiszámíthatóságnak” és „előreláthatóságnak” nevezett. Ezzel összhangban állapította meg az Alaptörvény, hogy „senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény”. A visszaható hatály kizárása alól azonban a Btk. 2. § (3) bekezdése kivételt tesz: „Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.” Már az „új” jelző használata is érdekes kodifikációs megoldás, pláne a visszaható hatály ilyen nagyvonalú kiterjesztése.

Szigorodtak az elévülés szabályai: korábban legalább három év, az új Btk. szerint minimum öt év az elévülési idő. Azaz hiába négy év a felső büntetési tétele egy adott bűncselekménynek, akkor is legalább öt évet kell várni az elévülésre. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények büntethetősége viszont egyáltalán nem évül el, noha a régi Btk. ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési idejét egységesen húsz évben állapította meg.

Olvassa tovább itt!