A fiatalok nagyobb arányban érzik magukat boldognak, mint az idősebbek; a boldogok aránya a végzettséggel együtt is növekszik – derül ki a KSH felméréséből.
2015-ben hazánkban arra a kérdésre, hogy az elmúlt hónapban milyen gyakran volt boldog, a felnőtt lakosság 57 százaléka (2013-ban 56 százaléka) számolt be arról, hogy általában (többnyire vagy mindig) annak érezte magát. A megkérdezettek 15 százaléka (2013-ban 18 százaléka) ugyanakkor ritkán vagy soha, 28 százalékuk (2013-ban 26 százalék) csak időnként érezte boldognak magát – olvasható a KSH „Magyarország, 2015” című kiadványában.
A fiatalok körében lényegesen magasabb volt azok aránya, akik általában boldognak érezték magukat, a hosszabb munka- és élettapasztalattal rendelkező közép- és időskorúak között ugyanez a mutató jóval alacsonyabb. Nemek szerint nincsenek markáns különbségek, ugyanakkor az iskolai végzettség e mutató esetében is egyértelműen arra utal, hogy a magasabb végzettség az életminőség kedvezőbb értékelését eredményezi.
A boldogság
A boldogság nehezen definiálható fogalom, ugyanakkor az életminőséggel való kapcsolata vitathatatlan, és gyakori megléte, illetve hiánya az egyik legfontosabb dolog az emberek életében. Az örömérzet életünk egyik hajtóereje és célja is egyben – magyarázzák a statisztikai hivatal szakemberei.
Világszerte – a gazdag országokban éppúgy, mint a szegényekben, a demokratikus államokban éppúgy, mint a diktatúrákban – a boldogság a legtöbb ember számára a mindennapi életben való sikereket jelenti – írja Richard A. Easterlin, a University of Southern California professzora. Ez lehet a biztos megélhetés, a család, a jó egészségi állapot, a biztos és érdekes munkahely is. A mindennapi életet ezek a tényezők határozzák meg: olyan dolgok, amelyekkel az emberek foglalkoznak, és amelyekről úgy vélik, hogy bizonyos mértékig befolyásolni képesek őket.
Sok országban már hivatalosan is mérik a boldogságot (a 2013-as boldogság-világjelentés itt olvasható). A felmérések vizsgálata azt mutatja, hogy a boldogság és a különböző élethelyzetek közötti kapcsolat minden országban ugyanaz. A munkanélküliek, az egyedül élők, a rossz egészségi állapotban lévők, a kisebbségek tagjai és az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők mindenütt szignifikánsan kevésbé boldogok, mint az átlag.
