A március 19-i HIPA-előleg befizetési határidő kapcsán Hegedüs Sándor, az RSM Hungary adóüzletágának vezetője foglalta össze az „optimalizálást” célzó székhely-áthelyezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és dilemmákat.
Magyarországon több száz olyan település van, amely nem vet ki iparűzési adót, s ezzel a vállalkozások számára adóoptimalizálási lehetőséget teremt. A helyi adóról szóló törvény logikája szerint azonban nem elég a székhely-áthelyezés az adókötelezettség teljes átcsoportosításához. A vállalkozásoknak arra is figyelniük kell, hogy ne keletkezzen telephelyük a székhely szerinti önkormányzat illetékességi területén kívül, különben meg kell osztaniuk az iparűzési adó alapját a székhely és telephely szerint illetékes önkormányzatok között – írja friss bejegyzésében Hegedüs Sándor, az RSM Hungary adóüzletágának vezetője.
Kis túlzással kijelenthetjük, hogy számos vállalkozó számára az iparűzésiadó-alanyiság elkerülése nem több, mint egy jól megfontolt stratégiai döntés, pedig az iparűzési adó be nem vezetésén kívül egyéb kedvezményezési lehetőségek is az önkormányzatok rendelkezésére állnak (pl. törvény adta lehetőségek között a vállalkozási szintű adóalap nagyságához kötött általános vagy egy-egy szektorra vonatkozó rendeleti mentességek, K+F rendeleti adómentesség stb.), amelyekkel orientálhatják a vállalkozások gazdasági letelepedését.
A társasági adó 9 százalékra csökkentésével korábban már erősödött Magyarország pozíciója a nemzetközi adóversenyben. Bár bővültek az itthon letelepedett, működő cégek lehetőségei, a hazai kkv-kat már nem érintette olyan előnyösen ez a változás, ugyanis a magyar termelő cégek számára már jó ideje az igazi terhet nem a tao, hanem a helyi iparűzési adó jelentette. Ebből az optikából nézve a forráshiányos települések adóversenye az egyik fontos tényező lehet a cégek országon belüli gazdasági letelepedése során. Az utóbbi években a székhely „belföldi adóparadicsomokban” történő bejegyzése, oda való áthelyezése, valamint iparűzésiadó-mentes településeken működő székhelyszolgáltatók igénybevétele közhelyszerű és könnyű megoldásként ivódott be a vállalkozói köztudatba, legyen szó akár adótervezésről, akár már egy ténylegessé vált kockázat enyhítéséről, utólagos kezeléséről.
Egy székhelyáthelyezés önmagában semmit nem old meg
Első ránézésre előnyös megoldásnak tűnik mind vállalkozói, mind önkormányzati oldalról egy falusi cím székhelyként történő bejelentése és a cégtábla kifüggesztése: az önkormányzat bérleti díjat kap és hozzájuthat más adóbevételhez is, a vállalkozó pedig mentesül az iparűzési adó megfizetése alól.
A helyi adóról szóló törvény logikája szerint azonban nem elég a székhelyáthelyezés az adókötelezettség átcsoportosításához/részleges megúszásához, hanem tényleges gazdasági tevékenységet is kell végezni a székhely szerinti önkormányzat illetékességi területén, illetve figyelni kell arra, hogy a végzett tevékenység más önkormányzat területén ne keletkeztessen telephelyet. Minden egyéb esetben meg kell osztani az illetékes önkormányzatok között a törvény mellékletében meghatározott bonyolult és nem kevés adminisztrációt igénylő módszerek valamelyike szerint.
Kérdés persze, hogy mennyire ellenőrzik, illetve bizonyos – mindenekelőtt e-kereskedelem vagy online végezhető tevékenységek esetében – mennyire ellenőrizhető és hogyan értelmezhető egy adott entitás gazdasági letelepedettsége. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy bizonyos körökben nagy népszerűségnek örvendő székhelyszolgáltatás fogalmilag megvalósulhat az ingatlan ténylegesen használata nélkül is, ugyanakkor egy ilyen jogviszony adóhatósági oldalon szinte automatikusan felveti a telephely máshollétének problémáját. A székhelyszolgáltatást mint tevékenységet a jogalkotó egyébként is stigmatizálta azzal, hogy 2017-től az ellenőrzés akadályozásával mint többlettényállási elemmel megfűszerezve az eljárásjogi szempontból hátrányos kockázatos adózói minősítést kapcsolta hozzá.
Mit adóztat a HIPA?
A sajtó is sokat foglalkozott az iparűzési adó nemzetközi adózási szempontból felmerülő problematikus mivoltán túlmenően az egyes szektorokat (pl. fuvarozási ágazat) hátrányosan érintő versenytorzító hatásával, amely bizonyos esetekben fékező hatással bírhat a beruházásokra és a termelésre is.
Nemzetközi adózási szempontból egyrészt az EU-konformitás dilemmája merült fel, másrészt kettős adóztatási problémákat is felvetett az iparűzési adó nem egyértelmű besorolhatósága. A nyereségadókra, illetve forgalmi adókra egyaránt jellemző sajátosságokat mutató adónem a kereskedőknél mérettől függően eltérő mértékben árrést adóztat, azonban termelő tevékenység esetében az árbevételből nem engedi levonni a bérköltséget és az amortizációt, csak az anyagköltséget, így hátrányosan diszkriminálja a termelői ágazatot. Ennél rosszabbul járnak a szolgáltató cégek, amelyek lényegében a teljes árbevételük után megfizetik az adó mértékét.
Más módon, de az ingatlanfejlesztő szektort és a bizományosi tevékenységet végző cégeket is hátrányosan sújtja az alvállalkozói teljesítés, valamint a közvetített szolgáltatások elszámolhatóságát nehezítő szabályozás, és az arra épülő joggyakorlat. Véleményünk szerint az iparűzési adó irányultságából fakad, hogy kizárólag a saját teljesítményt adóztathatja. Ezért a közvetített szolgáltatások, valamint az alvállalkozói teljesítések akár éven túl történő elszámolhatóságára olyan alapvető és főszabály szerint nem korlátozható jogként kellene tekinteni, mint amilyen az áfában az adólevonási jog. Az analógia közös pontja, hogy a cél mindkét esetben az adóhalmozódás elkerülése.
Ezzel szemben az ingatlanfejlesztők életét nehezíti az a szabály, amely az ingatlan értékesítése évében nem engedi csökkenteni az adóalapot az előző évre eső alvállalkozói teljesítés összegével, így az értékesítés évében a teljes bevétel adóalapot képezhet. A bizományos cégek életét a közvetített szolgáltatások elszámolásának megítélésünk szerint túlzott formalizáltsága nehezíti meg. Mindez egy a formális szemléletet a tartalmi megközelítéssel szemben előnyben részesítő joggyakorlatnak ágyazott meg.
HIPA szerinti székhely a digitális világban
Napjainkban az elektronikus, online kereskedelem, illetve egyéb immateriális szolgáltatások térnyerése felveti, hogy miképpen lehet, illetve meg kell-e határozni egyáltalán az alapvetően virtuális térben folyó iparűzési tevékenység helyét. Ezáltal van-e adóztatási joga az önkormányzatoknak az ilyen tevékenységekkel összefüggésben? Amennyiben igen, úgy melyik gyakorolhatja a joghatóságát. Ez a probléma egyfelől kezelhető jogalkotási szinten a telephelyfogalom meghatározásában. Például a távközlési tevékenység, illetve a villamosenergia-kereskedelem terén a jogalkotó a fogyasztás helyét tekintette olyan körülménynek, amelyen keresztül megragadható a telephely, mint fizikai jelenlét.
Az online távkereskedelem esetében viszont megítélésünk szerint a tényleges gazdasági tevékenységhez kapcsolódó telephelyfogalommal szemben az inkorporációs szemlélet és a székhely elhelyezkedése fogja eldönteni az adókötelezettség helyét, ezáltal mértékét.
Az utóbbi években számos új intézményt vezettek be az iparűzési adóhoz kapcsolódóan, amelyek az adónem racionalizálása irányába mutatnak. Ilyen például a külföldi telephelyre jutó adóalap mentesítése, az adóalap- és adókedvezmények, bevallási adminisztráció egyszerűsítése. Mindemellett az alapvető rendszerhibák az írott jogban, ezáltal a jogalkalmazásban is továbbra is jelen vannak. Így egyrészt reális és jelentős léptékű kockázatot jelentenek a vállalkozások számára, másrészt az egyéb adóelőnyök (pl. gépjárműadó) korlátozása, a telephelyfogalom, illetve a székhelyszolgáltatás feltételeinek közelmúltbeli újraszabályozása további megfontolásokra késztetik a székhelyvadászókat is.
A HIPA-mentes magyarországi települések eloszlása megyénként
Az aktuális HIPA-kulcsokról a MÁK felületén tájékozódhatunk. A közel 3200 helyi önkormányzatból közel 300 olyan település található, amelyen a társaságokra nem vetnek helyi iparűzési adót.
