A NAV ellenőrzési tapasztalatai szerint még az önkéntes jogkövetésre törekvő, megfelelő szakmai háttérrel rendelkező adózóknál is előfordul a szakképzési hozzájárulás összegének téves meghatározása.
Egy kiemeltnek minősülő adózó ellenőrzése során például azt tárták fel a revizorok, hogy az adózó a szakképzési hozzájárulás alapjának a meghatározásakor:
- egyrészt azokat a munkavállalókat is figyelembe vette, akiknél 14,5%-os szociális hozzájárulási kedvezményt érvényesített,
- másrészt nem a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett munkabér (maximum 100 ezer forint) összegével, hanem a munkavállalóknak kifizetett bruttó munkabér (maximum 100 ezer forint) után számított szociális hozzájárulási adókedvezmény összegével csökkentette az adóalapot.
A szakképzési hozzájárulás alapja nem csökkenthető akkor, ha a munkáltató a munkavállalóval összefüggésben 14,5 százalék adókedvezményt érvényesít a szociális hozzájárulási adó terhére.
Abban az esetben azonban, ha a munkavállalóval összefüggésben a 19,5 százalék kedvezményt érvényesíti a kifizető, akkor a kedvezményezett adóalap után szakképzési hozzájárulást sem kell fizetnie.
A konkrét példában az adózó tévesen határozta meg a tanulószerződéssel rendelkező tanulók után igénybe vehető adócsökkentő tétel összegét is. Nem vette figyelembe ugyanis azt, hogy ha a tanulószerződés hónap közben szűnik meg, akkor az adott hónapból a tanulószerződés megszűnésének napjáig eltelt napok és az adott hónap naptári napjainak arányában kell meghatározni az alapcsökkentő tétel számított összegét.
Vonatkozó jogszabályok:
- A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésének c) és d) pontjai.
- A gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásánál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról szóló 280/2011. (XII. 20.) Kormány rendelet 3. §-ának és 5. § (6) bekezdésének előírásai.
