Számos egyéni vállalkozó folytat gazdasági tevékenységet úgy Magyarországon, hogy munkavállalókat foglalkoztat. Ezzel önmagában nincs probléma, de vajon mi történik a munkavállalókkal, ha az egyéni vállalkozó sajnálatos módon elhalálozik? A kérdésre a Rátkai Ügyvédi Iroda válaszol.
A Munka törvénykönyve értelmében munkáltató az lehet, aki jogképes. Ennek megfelelően lehet munkáltató egy természetes személy (magánszemély), egy cég (például egy kft., bt.) vagy éppen egy egyéni vállalkozó is. Utóbbi azt a fogalmat takarja, ha egy természetes személy üzletszerűen, azaz rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett gazdasági tevékenységet végez. Ez esetben tehát azért érdekes a munkaviszony, mert a vállalkozó egyidejűleg természetes személy is, ennek minden velejárójával – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzésében.
Mi történik vajon abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó elhalálozik? Ez ugyanis nem csak a családtagoknak, barátoknak jelent érzelmi veszteséget, de munkajogilag is problémás helyzetet teremthet, hiszen az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság az egyéni vállalkozó halála napján – a törvény erejénél fogva – megszűnik. Adódik tehát a kérdés, hogy mi a sorsa az egyéni vállalkozó, mint munkáltató által létesített munkaviszonyokkal?
A Munka törvénykönyve szerint, ha a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, akkor a munkaviszony is megszűnik. Azonban a Polgári törvénykönyv értelmében az ember halálával a hagyatéka, mint egész száll az örökösre (például gyermekeire), de egyéb örökös hiányában az állam a törvényes örökös. Azaz végsősoron a természetes személy halálakor mindenképpen van jogutód (ha más nem, akkor a Magyar Állam), ezért alappal állítható, hogy a munkaviszonyok nem szűnnek meg automatikusan.
Nehezíti a helyzetet az, hogy az egyéni vállalkozókról szóló jogszabály értelmében az egyéni vállalkozó halála esetén annak özvegye, vagy özvegy hiányában (illetve annak egyetértésével) az egyéni vállalkozó örököse folytathatja az egyéni vállalkozói tevékenységet. A tevékenység folytatásának szándékát 90 napon belül lehet az illetékes hatóságnál bejelenteni. (Utóbbi akkor jelenthet még nagyobb problémát, ha az egyéni vállalkozó valamilyen speciális szaktudást, képzettséget igénylő tevékenységet folytatott és az özvegy vagy más örökös ilyen szaktudással nem rendelkezik.) Azaz, mintegy három hónap is eltelhet úgy, hogy a munkaviszonyok egyfajta „függő” helyzetben vannak, hiszen könnyen elképzelhető, hogy az özvegy az egyéni vállalkozó tevékenységét folytatni kívánja.
Mindeközben viszont az elhunyt bankszámlája zárolásra kerül, hiszen az a hagyaték részét képezi – így a munkabérek kifizetése akár el is lehetetlenülhet, továbbá jellemzően nincs olyan személy, aki a munkáltatói jogokat gyakorolhatná vagy a kötelezettségeket teljesíthetné, noha a munkaviszonyok továbbra is fennállnak.
„Az életben csupán két dolog biztos: a halál és az adó.” A Benjamin Franklinnek (mások szerint Christopher Bullocknak) tulajdonított mondást célszerű az egyéni vállalkozóknak is szem előtt tartani és már jó időben előre gondolkodni: valamilyen társasági formára váltani vagy kijelölni olyan személyt, aki a munkáltatói jogkört gyakorolja és adott esetben intézkedni tud a munkaviszonyok megszüntetéséről, feltéve, hogy az elhunyt egyéni vállalkozói tevékenységét senki nem folytatja tovább.
