Olvasom, hogy további szigorításokat terveznek idehaza a szobájukat interneten hirdetőkkel és kiadókkal szemben. Szerencsére a hatóság nem fél attól, amiről a szállodások hetek óta beszélnek, vagyis a díványturizmus nem fogja romba dönteni a magyar hotelipart.
Aki az olcsó megoldást keresi, és egy-két éjszakát kíván eltölteni egy-egy városban turistaként, az nem a háromcsillagos hotelek listáját böngészi majd, még annyira nem a négy- vagy ötcsillagosokét.
Nyilván mindig van min szigorítani, csak épp a jelenlegi szabályok – szerintem – tökéletesen alkalmasak arra, hogy minden rendben menjen. Minek újabb csavarokat belevinni egy-egy történetbe? Ha jó a szabály, azt be kell tartatni, ellenőrizni kell, és minden megy a maga útján.
Vonatkozik ez a díványosokra épp úgy, mint például a magyarországi Uber-sofőrökre, igaz, az ő esetükben éppen az Uber magyarázza, hogy rájuk nem vonatkozik az új taxis rendelet. Ezzel meg a hatóság nem ért egyet, elkezdték hát az ellenőrzéseket, megállapítják, hogy mi nem stimmel. Igaz, eddig egyetlen hír sem érkezett, hogy bírságot szabtak volna ki a közösségi taxisokra. Vagyis vagy az egyik, vagy a másik oldalon, de valami nagyon nem stimmel.
Az újat, az innovatív ötletet támogatni kell, aztán a piac majd eldönti, hogy mi a jobb. A versenyt lehet szabályozni, azonos feltételeket teremteni, de keresztbe feküdni botorság lenne.
Mi lett volna például a most 21 éves indiai fiatalemberrel, Ritesh Agarwallal a bürokrácia útvesztőjében? Története négy éve kezdődött, amikor kizárta magát Új-Delhiben található garzonjából. A fél éjszakát csatangolással töltötte, mert nem talált magának megfizethető árú és színvonalú szállodai szobát. Négy éve azt mondta, ha ez vele megtörténhetett, megeshet sok tízezer sorstársával vagy akár a kis pénzű utazókkal is.
Megálmodta az olcsó, no name hotelecskék hálózatát, ahol a recepciós nem zárja be este az ajtót és nem vonul el aludni, ahol ahogy a nagyoknál is, lehet bankkártyával fizetni, és ahol finom a koszt.
Négy év alatt a semmiből nőtte ki magát az Oyo Rooms hálózat – ma száz városban 2200 mini szállodát üzemeltetnek. Agarwal azt hitte, az induláshoz sokkal nehezebb lesz tőkét szereznie, de éppen azzal nyert, hogy a befektetőknek tetszett a fiatalos lendület.
Az Oyo Rooms berobbant az indiai piacra, a sokcsillagos szállodák mégsem akarják lesöpörni – más a vendégkör, elférnek egymás mellett. Szóval lehet így is csinálni. Észre kell venni a jó megoldásokat, és gondolkodni azon, hogyan tudnék annál is jobbat csinálni. Felesleges azonnal füstjeleket eregetni.
Szerdahelyi Csaba
