Az Új Ptk. a hatálybalépése óta számos új joggyakorlati kérdést vetett fel. Ilyen például a megbízási szerződések azonnali felmondása és a felmondással kapcsolatos kártérítési kötelezettség problémaköre.
A régi Ptk. és az annak alapján kialakult általános bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondás kártérítési kötelezettség nélkül is gyakorolható volt. Igaz volt ez azokra az esetekre, amelyekben a megbízó nem visszaélésszerűen, valamint megfelelően alátámasztható indok alapján élt a szerződésben biztosított jogával. Habár az Új Ptk. alapvetően a régi Ptk. alapján kialakult gyakorlatot vette át, még nem jegecesedett ki olyan egyértelmű gyakorlat, amely alapján megállapítható, pontosan mely esetekben nem köteles az azonnali felmondásból eredő károkat megtéríteni a megbízó.
A felmondás szabályai a régi Ptk. alapján
A régi Ptk. alapján a szerződésben rögzített jogával élő megbízó szerződésszerűen gyakorolhatja azonnali hatályú felmondási jogát, ha a jogszabályban rögzített általános jogelvek (pl.: együttműködés, jóhiszeműség, tisztesség, rendeltetésszerű joggyakorlás elve) szerint jár el. Ennek megfelelően a jogszabály biztosítja a megbízó azonnali felmondási jogát, rögzítve azonban, hogy a megbízó köteles helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.
A régi Ptk. 483. § (3) bekezdése szerint ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.
Mivel a joggyakorlat nem volt egyértelmű abban a tekintetben, hogy a fenti rendelkezést kizárólag a megbízott által történő felmondásra kell-e alkalmazni, a Legfelsőbb Bíróság 3/2006. számú jogegységi határozatában kimondta, hogy a bármelyik fél részéről történő, alapos ok nélküli felmondás kártérítő felelősséget von maga után.
Tehát az általánosan elfogadott bírói értelmezés szerint a kártérítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezés alkalmazandó mind a megbízó, mind a megbízott általi felmondás tekintetében. A főszabályhoz képest csupán egy kivételt tartalmaz a bekezdés második fordulata, amely szerint nem terheli kártérítő felelősség a felmondó felet ingyenes megbízás esetén, megfelelő felmondási idő biztosítása mellett.
A jogegységi határozat elvi éllel rögzíti, hogy visszterhes megbízási szerződés – alapos felmondási ok hiányában történő – azonnali hatályú felmondása esetén a megbízó köteles a megbízott kárát megtéríteni. Vagyis a megbízó abban az esetben tartozik kártérítési felelősséggel a megbízási szerződés felmondása miatt, ha értékelhető indok és alap nélkül mondja fel azt. Tehát az azonnali hatályú felmondás jogát ugyan bármikor, indok nélkül gyakorolhatja a megbízó, azonban ha ezt alapos ok nélkül, felelőtlenül vagy önkényesen tette, szemben a jogszabályban megfogalmazott általános jogelvvel, amely szerint a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni, akkor a régi Ptk. 483. § (3) bekezdése szerint a megbízottal szembeni kártérítési felelőssége fennáll.
A régi Ptk. magyarázata szerint minden olyan indokot alapos okként kell elfogadni, amely az adott körülmények között elfogadható és ésszerű magyarázatot ad a megbízó döntésére. Ilyen alapos ok lehet akár a másik fél magatartásától független, a szerződést felmondó fél körülményeit érintő indok is, vagy olyan valós, megfelelő tényekkel alátámasztott ok, amely a megbízó bizalmát a megbízottban, vagy a feladat ellátásának sikerében megingatja. A megbízási szerződésnek bizalomvesztés okából történő felmondása, feltéve, hogy a bizalomvesztés valós, alapos okon alapul, nem alapozza meg a megbízó kártérítési felelősségét, miután a jogszabály csak az önkényes, ésszerű okokkal alá nem támasztható, visszaélésszerű felmondáshoz fűzi a kártérítés jogkövetkezményét.
A fentiek szerint tehát amennyiben a megbízó a szerződésben is biztosított azonnali hatályú felmondás jogát alapos, megfelelő tényekkel alátámasztott okkal gyakorolja, abban az esetben a régi Ptk. alapján kialakult bírói értelmezés és ítélkezési gyakorlat szerint a felmondással a megbízottnak okozott kár tekintetében a megbízó jellemzően nem köteles helytállni.
A felmondás szabályai az Új Ptk. alapján
Az Új Ptk.-hoz fűzött indokolás szerint az Új Ptk. célja alapvetően a kialakult gyakorlat átvétele és törvényi szintre emelése volt, ugyanis a megbízási szerződéshez kapcsolódó kiterjedt bírói gyakorlat nem vetett fel olyan szempontokat, amely a szabályozás alapvető újragondolását indokolta volna.
A fentieknek megfelelően az Új Ptk. 6:278. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a szerződést bármelyik fél felmondhatja. A kommentár szerint ezt a felmondási jogot azonnali hatályú felmondási jogként kell értelmezni, ami nem azonos az Új Ptk. 6:213. § (3) bekezdése szerinti felmondási idővel történő felmondással.
Az Új Ptk. 6:278 (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megbízó felmondása esetén a megbízó köteles megtéríteni a megbízottnak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízott szerződésszegése miatt került sor.
Tehát a régi Ptk.-val szemben az új Ptk. – főszabályként – már csak az azonnali hatályú felmondás következményeként helyezi kilátásba a kártérítési kötelezettséget.
A fenti rendelkezés felveti, hogy egy pontról pontra kitárgyalt szerződés alapján a szerződésben rögzített jogával élő megbízó, aki szerződésszerűen gyakorolja azonnali hatályú felmondási jogát, kötelezhető-e a felmondással kapcsolatos kár megtérítésére. Kérdéses hogy az Új Ptk. alapján keletkezhet-e jogszerűen olyan kára a megbízottnak, amely megtérítésére a megbízó kötelezhető, és ha kötelezhető, milyen körben és jogcímen? Mivel a normaszöveg nem egyértelmű, kérdésként merül fel továbbá, hogy rendes felmondás esetén követelhető-e a felmondással okozott károk megtérítése.
A kártérítés szabályait az Új Ptk. számos ponton megváltoztatta. Az egyik legjelentősebb változás a személyiségi jogi szankciók körébe tartozó sérelemdíj jogintézményének a megteremtése. A sérelemdíj megjelenésével ugyanis a nem vagyoni kártérítés intézménye megszűnt, így kártérítés jogcímén a megbízott kizárólag vagyoni károkat követelhet.
A sérelemdíj követelését kizárja, ha az érintett hozzájárult az adott magatartáshoz. Tehát kérdésként merül fel, hogy ha a felek megállapodtak a szerződésben az azonnali hatályú felmondás lehetőségében, az értelmezhető-e a jogosult hozzájárulásaként az azonnali felmondáshoz. Amennyiben a jogosult hozzájárulásaként fogadjuk el az azonnali hatályú felmondás lehetőségének rögzítését – különös tekintettel arra, hogy a polgári jogi jogviszonyokban a felek saját mérlegelésük alapján önkéntesen vesznek részt, saját kockázatukra szerződnek, a kockázatokat a szerződéskötés előtt mérlegelik és gazdaságilag vizsgálják –, abban az esetben a hozzájárulás megadása kizárhatja a sérelemdíj iránti igényt. Fontos szempont továbbá, hogy a személyiségi jogok sérelme a szerződés azonnali hatályú felmondása esetén csak nagyon szűk körben értelmezhető, ami tovább csökkenti a sérelemdíj követelhetőségének valószínűségét. További változást jelent a régi Ptk. szabályaihoz képest, hogy az Új Ptk. 6. könyve részletes rendelkezéseket tartalmaz a szerződésszegéssel kapcsolatos kártérítés mértékére vonatkozóan.
Az Új Ptk. a következménykárok és az elmaradt vagyoni előny vonatkozásában fontos új szabályként vezeti be az előreláthatósági korlátot, amely alapján e kárelemeket még a szerződéses károkozás körében is csak az előreláthatóság bizonyítható fennállása esetén kell megtéríteni. Az Új Ptk. szerint a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Az Új Ptk. kommentárja alapján a klauzula arra ösztönzi a jogosultat, jelen esetben a megbízottat, hogy tájékoztassa a másik felet a lehetséges kárkövetkezményekről.
A megbízó azonnali hatályú felmondása esetén a megbízottnak kell bizonyítania, hogy milyen mértékű kára keletkezett, valamint azt, hogy a kár lehetséges bekövetkezését a megbízónak előre látnia kellett a szerződés megkötésének időpontjában. A kár mértékével kapcsolatban azonban az ítélkezési gyakorlat továbbra sem egységes, és az alkalmazott megoldás a szerződés típusától függően is eltérő lehet.
Összegzés
A régi Ptk. alapján kialakult gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondás kártérítési kötelezettség nélkül gyakorolható, azonban az Új Ptk. alatt még nem egyértelmű, pontosan mely esetekben nem köteles az azonnali felmondásból eredő károkat megtéríteni a megbízó. Mivel az Új Ptk.-hoz fűzött indokolás szerint az Új Ptk. alapvetően a kialakult gyakorlatot vette át, és emelte törvényi szintre, ezért várhatóan a régi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlathoz igazodó ítélkezési séma és jogszabály-értelmezés bontakozik majd ki, azt eredményezve, hogy a régi Ptk. feltételrendszere szerint (azaz nem visszaélésszerűen) gyakorolt felmondási jog nem keletkeztet kártérítési kötelezettséget. Az esetleges kockázatok azonban addig is mérsékelhetőek lehetnek a szerződések egyértelmű megszövegezésével.
dr. Hajnal Márton partner,
KCG Partners Ügyvédi Társulás
