Szigorítani kell és maradéktalanul végre kell hajtani a veszélyes hulladékot kezelő telepek ellenőrzését, meg kell alkotni a környezetvédelmi felelősséget megállapító uniós jogszabályt, és átláthatóságot kell teremteni a kártalanítás terén: ezek a főbb üzenetei az öt évvel ezelőtti magyarországi vörösiszap-katasztrófa kapcsán csütörtökön megszavazott parlamenti állásfoglalásnak.
„Kockázat mindig lesz, de az a cél, hogy javuljon a veszélyes hulladékok kezelésének biztonsága, hogy ne történhessen meg még egyszer a magyarországi vörösiszap-katasztrófa. Ehhez szigorítani kell a monitoring-rendszert, és garantálni kell, hogy a vörösiszapot a tagállami hatóságok a megfelelő, veszélyes hulladék kategóriába sorolják és eszerint szabályozzák” – mondta a jelentésért felelős olasz néppárti képviselő, Giovanni La Via.
2010. október 4-én az ajkai zagytározó beomlása miatt csaknem egymillió köbméter erősen lúgos vörösiszap ömlött ki a környezetbe, elárasztva Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhely településeket. A szerencsétlenségben tízen meghaltak, több mint 150-en megsérültek; a helyreállítás a Bizottság szerint 35 milliárd forintba került.
Az 572 szavazattal, 34 ellenszavazat és 59 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalás többek között az alábbi tanulságokat vonta le a vörösiszap-katasztrófa kapcsán:
- továbbra sem hajtják végre a tagállamok a veszélyes hulladékok kezelésére, a környezet védelmére vonatkozó uniós jogszabályokat, amelyek ráadásul helyenként – például az ellenőrzések terén – fogyatékosak;
- a vörösiszapot több tagállamban nem veszélyes hulladékként sorolják be, így a kezelésére kiadott engedélyek elégtelenek;
- az Európai Bizottságnak uniós stressztesztet kellene előírnia a zagytározók állapotának felmérésére;
- a tagállamoknak garantálnia kell a környezetvédelmi hatóságok függetlenségét;
- a tagállamoknak átlátható módon kell elvégeznie a károsultak kártalanítását; és
- a bizottságnak javaslatot kellene tennie a balesetek esetén igénybe vehető harmonizált pénzügyi biztosítékra vonatkozóan, és fel kellene mérnie, hogy a különösen nagy kárt okozó ipari katasztrófák esetében a „szennyező fizet” elven túl hogyan lehet megosztani az anyagi felelősséget.
Magyar képviselők hozzászólásai
Hölvényi György néppárti képviselő szerint a vörösiszap-katasztrófa „igazi tanulsága a szennyező elvének kudarca. Hiába rendelkezik ugyanis uniós szabály a felelősségről, kötelező pénzügyi garanciák nélkül a szennyező nem lesz képes az általa okozott károkat megtéríteni.” Ezért az Uniónak ki kellene dolgoznia egy uniós katasztrófabiztosítási rendszert a nagy ipari katasztrófák esetére. „Itt az ideje, hogy az Unió elvégezze a Kolontártól kapott házi feladatot.”
Szanyi Tibor szociáldemokrata képviselő a katasztrófa két tanulságaként az ellenőrző hatóságok viselte felelősségére és az összegyűjtött támogatás elosztásának átláthatóságára fókuszált. „Megmozdult az egész ország, mindenki próbált segíteni, de az állam által gondozott úton (…) nem volt egyértelmű, hova jutnak a támogatások.”
Az uniós hulladék irányelv rossz magyar átültetése, a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályok végre nem hajtása és az ellenőrző hatóságok gyenge teljesítménye is szerepet játszott az öt évvel ezelőtti katasztrófában a zöldek képviselője, Jávor Benedek szerint. „Fontos tapasztalat, hogy ‘a szennyező fizet’ elvét ma az unióban nem tudjuk hatékonyan alkalmazni”, így kerülhetett sor arra, hogy „a 120 millió eurós kárt a magyar adófizetőknek kellett fedezni, a károkozó egyetlen fillérrel sem járult ehhez hozzá”. Jávor felszólította a bizottságot, hogy álljon elő olyan jogszabályjavaslattal, amely megakadályozza, hogy a károkozó kivonja magát a felelősség alól.
Balczó Zoltán független képviselő a bírósági eljárások lassúságára hívta fel a figyelmet. „A katasztrófa után a büntetőperben még első fokú ítélet sem született, vagyis nincs személyes felelős. Milyen példát mutat ez?”
