Az ázsiai labdarúgó biznisz mellett egyre nagyobb szerepet akarnak játszani a kínai nagyvállalatok az európai stadionokban is.
Kína focipolitikája egyszerre két legyet akar ütni egy csapásra, vagy akár hármat is. Egyrészt otthon hatalmas beruházásokat hajtanak végre a labdarúgó kluboknál, s ezzel egyben erősítik jelenlétüket az ázsiai klub szinten, emellett egyre több befektető igyekszik Európába.
Az európai jelenléttel olyan gazdasági vállalkozásokat fejlesztenek, amelyek a kínai piacon is jelentős vásárlóerőt jelentenek a különböző sportszergyártóknak. Másrészt lehetővé teszik, hogy kínai labdarúgók egyre nagyobb számban érkezzenek európai klubokhoz, így erős bajnokságokban játszva a nemzeti válogatottat is jobban erősíthetik.
A kínai sajtó már arról cikkezget, hogy Kína egyik legfontosabb célkitűzéseként labdarúgó-világbajnokságot akarnak nyerni. Igaz, évszámot még nem írnak, s abban is biztosak lehetünk, hogy a 2018-as oroszországi vb-n Kína aligha játszik majd meghatározó szerepet. Kína a FIFA ranglistáján jelenleg a 84. helyen áll, világbajnokságon eddig egyszer szerepelt, 2002-ben a Dél-Korea és Japán által közösen rendezett tornán; a csoportkörből nem jutott tovább.
A kínai cégek európai foci terjeszkedése jelenleg itt tart:
- CMC/Citic Capital – 13 százalékos részesedés az angol City Football Groupban (Manchester City).
- Rastar Group – 56 százalékos részesedés a spanyol Espanyolnál, Barcelona második számú csapatánál.
- Dalian Wanda Group – 20 százalékos részesedés a spanyol Atletico Madridnál.
- CEFC China Energy Company – 60 százalékos tulajdonrész a cseh Slavia Prágánál.
- Ledus – a francia Sochaux 100 százalékos tulajdonosa.
- United Vansen International Sports Company – a holland ADO Den Haag többségi tulajdonosa.
