Tavasszal olyan törvényjavaslatot terjeszt elő a Fidesz-frakció, amely megakadályozza, hogy adózatlan jövedelmek keletkezzenek a közösségi megosztáson alapuló kezdeményezések piacán – mondta a Magyar Időknek a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke.
– Ismét ringbe szállt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezető tisztségéért, ahol édesanyja, Szatmáry-Jähl Angéla évek óta a kereskedelmi tagozat vezetője. Ha nyer, más családtagja is szerephez juthat a kamara irányításában?
– Ezt a témát nagyon álszent módon kezeljük itthon. A családom sokat tett a kkv-k érdekképviseletéért, vagy azért, hogy a BKIK ma nem funkció nélküli szervezetként működik. A kamarai rendszer újraélesztésének édesanyám 1994 óta aktív résztvevője. Kereskedőcsaládba születtem, így az életszemléletemet alapjaiban határozta meg az iparosvilág. Nem politikusként ejtőernyőztem be a kamara élére, kezdő vállalkozóként a kereskedelmi tagozatban kezdtem. Az egyes tagozatok vezetőit négyévente, szakmai eredményeik alapján választják meg a küldöttek, ahogy az édesanyámat is. Más családtagom, a híresztelések ellenére, nem vesz részt a vezetésben.
– A dohánytörvényhez benyújtott módosító indítványa kapcsán terjedt el a sajtóban, hogy 12 trafikja van a Szatmáry családnak. Ez sem igaz?
– Több sajtó- és személyiségi jogi per indult emiatt annak idején. Nekem ugyanis egyetlen trafikom sem volt soha. Édesanyám viszont pályázott, és tényleg nyert koncessziós jogot, de nem tucatnyit, csupán egyet. A családom már a rendszerváltás előtt is élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozott. Az érdekeltségükbe tartozó öt-hat üzletben a trafiktörvény előtt is forgalmaztak dohányárut. Ilyen értelemben inkább vesztesei, mint nyertesei a trafiktörvénynek.
– Jó üzlet a BKIK elnökének lenni? A baloldali média támadta azzal, hogy a verseny nem is az elnöki székről, hanem a kamara kétmilliárdos büdzséjéről szól.
– Jót mosolyogtam ezen. A kamara vezetői társadalmi pozíciót töltenek be, semmiféle díjazásban nem részesülnek. Nemcsak az elnök, hanem az elnökség és a tagozatok vezetői sem kapnak fizetést. Mivel a kamarát a fővárosi választott cégvezetők irányítják, ezért vállalkozásaik sem lehetnek például beszállítói vagy tanácsadói a BKIK-nak.
– Ön már a választások első fordulójában megerősítette pozícióját, egyedüli elnökjelöltként vághat neki a jövő heti szavazásnak. Mit szól ahhoz, hogy felszámolás alatt lévő társaságokat igyekeztek beléptetni a kamarába, hogy így befolyásolják a választást?
– Megdöbbentett, hogy törvénytelen eszközökkel próbáltak beavatkozni az elnökválasztásba, amelyre a kamara 165 éves fennállása óta nem volt példa. Úgy próbáltak csalni, hogy négy ügyvéden keresztül vették volna névjegyzékbe a cégeket, amelyek képviseleti jogát a felszámolók gyakorolják. Így szavazatuk annyit ért volna, ahány felszámolás alatt álló vállalkozást képviselnek. Ezzel a tisztújítás kimenetele már a küldöttek megválasztásánál eldőlt volna.
– Lesz valamilyen következménye ennek?
– Ez a módszer nemcsak tisztességtelen, de törvénytelen is, ezért a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál panaszt tettünk, és a jövő héten döntünk arról, hogy bírósághoz fordulunk-e. A magam részéről az ügyet lezártnak tekintem, és nem akarok sárdobálásba kezdeni.
– Nem gondolja, hogy a vállalkozások érdekképviselete gyengébb az országos hatáskörű Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a fővárosi BKIK párhuzamos tevékenységével?
– Épp ellenkezőleg, a két szervezet inkább erősíti egymást. A fővárosi cégek a GDP több mint 40 százalékát adják, éppen ezért erős és autonóm érdekképviseletet igényelnek. Az MKIK integrációs és ernyőtevékenysége az országos programok lebonyolításában, az egységes érdekképviseletben, a kormányzati lobbi, illetve a területi kamarák munkájának összehangolásában elengedhetetlen. Az elmúlt négy évben gazdaságpolitikai javaslataink többségéből jogszabályok lettek a szakképzés fejlesztésétől kezdve a teljesítményösztönző adórendszeren át a hazai vállalkozások védelméig, továbbá a társasági nyereségadó csökkentésétől az átalányadózás bevezetéséig. A BKIK a legjelentősebb területi kamara: több mint négyezer tagvállalatot és 71 ezer regisztrált vállalkozást képviselünk.
– Miként egyeztethető össze kamarai elnöki posztja a kormány kereskedelempolitikáját képviselő miniszteri biztosi pozíciójával, amikor éppen az ön által képviselt cégek érdekében kell állást foglalnia?
– Kamarai elnökként tisztában vagyok a kkv-k problémáival, s ezeket az információkat fel tudom használni miniszteri biztosként, ahogy tettem ezt belgazdaságért felelős államtitkárként is. Jó példa erre a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv létrehozása, amely az építőiparban jelentősen csökkentette a körbetartozások arányát. Ma már nem lehetne úgy lenyúlni az alvállalkozók pénzét, mint a Viadom autópálya-építései, a Megyeri híd beruházása vagy a Tóváros lakópark esetében.
– Hogyan állnak helyt a piacon a budapesti cégek a közösségi megosztáson alapuló kezdeményezésekkel szemben, mint az Uber vagy az Airbnb?
– Abban tökéletesen igazuk van a taxisoknak, hogy a szabályozás mindenkire vonatkozik. Az ugyanakkor kevés lesz, ha csak annyit sikerül elérnünk, hogy az alternatív szolgáltatók befizessék az adót. Az azonos feltételeket műszaki, biztonsági téren is be kell tartatni. A főként a fővárosi ingatlanok bérbeadását érintő helyzet is ismert a kormányzat számára. Az adózatlan jövedelmek miatt a helyzet a turisztikai szállásadóknak is káros. Már tavaly megkezdődött a törvényi szabályozással kapcsolatos háttérmunka, a végső elképzelést az adójogszabályokkal együtt nyújtja be a kormány. A frakció részéről kidolgoztunk egy javaslatot, amely a jelenleginél jóval alacsonyabb, négyzetméter-alapú átalányadót vezetne be a természetes személyek esetében. Tehát kizárólag ezt az adónemet fizetnék a szállásmegosztásban részt vevő magánbérbeadók, maximum három lakásban limitálva az ilyen módon adózó ingatlanok számát. A javaslattal az adózók körét bővíthetnénk, de nem fojtanánk meg vele a közösségi megosztáson alapuló kezdeményezéseket. E megoldás mellé szigorú ellenőrzést is kell rendelni. Fontos, hogy ez a frakció javaslata, amelyet még a Nemzetgazdasági Minisztériumnak és a kormánynak is meg kell tárgyalnia.
