A feketefoglalkoztatás helyzetét jól jellemzi, hogy egy-egy álláshirdetésnél a munkáltatók a „bejelentett munkahelyet” egyfajta pluszként, pozitívumként tüntetik fel, holott annak kötelezőnek kellene lenni – olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentésében.
A feketefoglalkoztatás a vizsgálatokkal érintett munkavállalók 13 százalékát tette ki (5 972 fő), míg 2016. I. félévében 5 742 bejelentés nélküli munkavállaló volt a vizsgálatokkal érintett 57 935 főből (9,91 százalék). Árnyalja a képet, hogy 2016-ban kiemelt célpont volt a feldolgozóipari munkáltatók ellenőrzése, mely ágazatnak nem „tipikus” szabálytalansága a feketefoglalkoztatás és a szektor sajátossága miatt több munkavállalót érintettek az ellenőrzések.
A munkaügyi hatóság által vizsgált és meghatározó gazdasági ágazatokban – a gépipart leszámítva – nőtt a feketefoglalkoztatás aránya az ellenőrzéssel érintett munkavállalókra vetítve.
Az összes feketén foglalkoztatott munkavállalóhoz viszonyítva az építőiparban csökkent a feketén foglalkoztatottak aránya az elmúlt évben (35 százalékról [2 036 fő]; 32 százalékra [1 912 fő]). Ugyanakkor kifejezetten az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkavállalókkal összevetve növekedés tapasztalható (30 százalékról 32 százalékra), mely a 2017. évi „nyári” akcióellenőrzés eredményével egybevág. Az építőipari vállalkozások felelősek a korábbi tapasztalatokkal megegyezően – így jelenleg is – a legtöbb munkavállaló bejelentésének elmulasztásáért.
A mezőgazdasági vállalkozások valamennyi feketén foglalkoztatott munkavállaló 10 százalékát (606 fő) alkalmazták, amely a tavalyi hasonló időszak 4 százalékához (249 fő) képest kiugró növekedést mutat. Az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkavállalókhoz viszonyítva is kimagasló (2017. I. félév: 31% 2016 I. félév: 16%) a mezőgazdaság idei negatív – feketefoglalkoztatási – tendenciája.
A feldolgozóiparban az ellenőrzéssel érintett munkavállalók 7 százaléka (479 fő) volt feketén foglalkoztatva, mely a 2016-os félévhez képest növekedést jelent (4%, 509 fő). A gépiparban ez a szám alacsonyabb, mivel az ellenőrzéssel érintett munkavállalók mindössze 1%-át (102 fő) érintette a feketefoglalkoztatás, mely a tavaly féléves adatokhoz képest egyértelműen csökkenés. Az összes feketén foglalkoztatott munkavállaló 10 százaléka került ki a két szektorból (2016. első felében 12 százalék volt ez a szám).
A személy- és vagyonvédelmi munkáltatók adták a vizsgált időszakban a „feketemunkások” 12 százalékát (690 fő), ami a tavaly első félévben mért 15 százalékhoz (838 fő) képest ugyan csökkenést mutat, de az ellenőrzéssel érintett munkavállalók száma idén jóval alacsonyabb volt, mint 2016-ban. Ennek alapján 2017-ben az ágazatban dolgozó munkavállalók 29 százaléka volt feketén foglalkoztatva a tavaly hasonló időszakban mért 21%-hoz képest.
Az összes feketén foglalkoztatott munkavállaló 13,5%-a (807 fő) kereskedelmi vállalkozásoktól került ki, amely arány a tavalyi I. félévhez képest nőtt, akkor 10 százalék (552 fő) volt ez az adat. Az ágazatban ellenőrzött munkavállalókra vetítve is növekedés tapasztalható, mivel a kereskedelmi ágazatban dolgozók 10%-át foglalkoztatták a feketefoglalkoztatás valamelyik formájában, szemben a tavalyi év 8 százalékával. Érdemes megjegyezni, hogy 2016. I. felében a több ellenőrzéssel érintett munkavállaló ellenére is – ha csak minimálisan –, de javulás volt megfigyelhető 2015. hasonló időszakához képest a feketefoglalkoztatást tekintve, 2017. I felére ugyanez nem mondható el.
A feketefoglalkoztatással kapcsolatosan továbbra is megállapítható, hogy a bejelentés elmulasztása a leggyakoribb szabálytalanság, mely mind klasszikus munkaviszony, mind egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül előfordul.
Egyszerűsített foglalkoztatás eseten a bejelentés elmulasztása hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. Az időszakos, egy-egy napokra történő foglalkoztatás során az ellenőrzések elmaradásának reményében, egyszerűsített foglalkozásnál még nagyobb a „kockáztatási hajlandóság”, mint az Mt. szerinti munkaviszony esetében. Ha egy ilyen munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, akkor a „rendes” munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.
A bejelentés nélküli foglalkoztatással kapcsolatosan továbbra is gyakori az „adminisztrációs hibára” való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a „könyvelő elmulasztotta” a bejelentésüket. Előfordult az a magyarázat, hogy próbaidő után kívánta bejelenteni a munkavállalót a munkáltató, illetve hogy a munkavállaló „próbanapon” van, valamint védekezésként hozzák fel a foglalkoztatók azt is, hogy előző időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat. Utóbbi esetben sem mentesülhet a szabályszegő foglalkoztató a mulasztás következményei alól, arra hivatkozva, hogy korábbi esetekben szabályszerűen járt el.
Részmunkaidős bejelentés teljes munkaidős foglalkoztatás mellett meglehetősen gyakori szabálytalanság, de az esetek döntő többségében a bizonyítás nagyon nehéz, mivel a munkájukat féltő munkavállalók nem mernek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni, így a szabálytalansággal kapcsolatban magas a látencia.
Ritkábban fordul elő a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, amely az esetek többségében a jogszabályok téves alkalmazására vezethető vissza.
Harmadik országbeliek szabálytalan foglalkoztatása az utóbbi években már nem jellemző.
A gazdasági válság miatt bevezetett kis- és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartják vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat. A többség már tudatában van annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolnia és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”.
A feketefoglalkoztatás helyzetét jól jellemzi, hogy egy-egy álláshirdetésnél a munkáltatók a „bejelentett munkahelyet” egyfajta pluszként, pozitívumként tüntetik fel, holott annak kötelezőnek kellene lenni. Számtalanszor látni, hogy a közösségi portálokon egy-egy álláshirdetés során az álláskeresők érdeklődnek, hogy, a munkaviszonyukat bejelentik-e, illetve a teljes munkaidő bejelentésre kerül-e, olvasható a hatóság jelentésében.
