Anders Borg, korábbi svéd pénzügyminiszter A Világgazdasági Fórum „Agenda” rovatában foglalta össze, melyek a világgazdaság előtt álló legnagyobb kihívások 2016-ban.
2016 kihívásokkal teli, nem éppen egyszerű éve lesz a világgazdaságnak – írja Anders Borg, Svédország korábbi pénzügyminisztere a Világgazdasági Fórum honlapján megjelent cikkében.
A globális gazdaság növekedésének üteme sok év után kissé felgyorsulhat. Az IMF prognózisa szerint a globális GDP-növekedés az idén 3,5 százalék lehet, ami jócskán elmarad ugyan a válság előtti évtized 4,5 százalékos éves átlagától, de meghaladja az elmúlt 5 évét.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság gazdasága „fenntartható módon” bővül, de lassabban, mint a válság előtt. Az eurózónában további expanziós lépéseket szorgalmaznak, és újabb, a növekedés gyorsítását célzó intézkedésekre lehet számítani. A beruházások és a termelékenység növekedési üteme mind az USA-ban, mind Európában lassú, az export pedig csak kis mértékben képes hozzájárulni a kilábaláshoz. A gazdasági növekedés emellett Ázsiában is gyenge, a világkereskedelem volumene pedig lassabb ütemben növekszik, mint a GDP. A gazdasági kilábalást nem kíséri az üzleti ciklus felívelése és számos tényező veszélyezteti.
Az első: a politikai populizmus éve következik?
2016 meglehet, a politikai populizmus éve lesz. A gyenge gazdasági aktivitás és a termelékenység lassú növekedése miatt a reálbérek és a fogyasztás is valószínűleg továbbra is csalódást fog kelteni. Amikor a valóság elmarad a várakozásoktól, mindig vannak sérelmek, amelyeket a politika saját javára ki tud használni. Donald Trump, Jeremy Corbyn, Alexis Tsipras, Nigel Farage, Marine Le Pen, Bernie Sanders, Pablo Iglesias Turrión és sokan mások politikai tőkét kovácsolnak a stagnáló életszínvonalból és a fokozódó gazdasági bizonytalanságból.
Számos tényező van, amely fokozza az elégedetlenséget és így a populizmus malmára hajtja a vizet. Az új munkalehetőségek egyre valószínűbb, hogy rövid távú vagy részmunkaidős szerződések lesznek, vagy éppen a dolgozóknak saját magukat kell foglalkoztatniuk – ők azonban a szociális ellátásoknak csak egy részére számíthatnak, és „állásuk” is bizonytalan. A képzettségre, szaktudásra és szociális készségekre vonatkozó követelmények jelentősen megemelkedtek, megnehezítve azoknak a helyzetét, akik be akarnak lépni a munkaerőpiacra. A szakszervezetek súlya ezzel párhuzamosan csökken. A munkaerő-piaci bizonytalanság erősödése, az érdekképviseletek alkupozíciójának gyengülése és az alacsony termelékenység miatt korlátozottak az esélyei annak, hogy magasabb béreket lehessen kialkudni.
Olyan időszakban, amikor a legtöbb fejlett gazdaságnak erős kormányra van szüksége, amely képes az átfogó, strukturális reformokra, a szavazók a rövid távú, „egyszerű” megoldásokat részesítik előnyben. A politikai bizalom helyreállítása érdekében a kormányoknak magasabb béreket, több munkahelyet és jobb életkörülményeket kell biztosítaniuk. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a gazdaság növekedésének a munkaerő-piaci rugalmasságot célzó intézkedésekkel adnak lendületet és próbálják javítani az üzleti környezetet.
Nyilvánvalóan fennáll a kockázata annak, hogy a populizmus aláássa a vezetőknek a hosszú távú kihívások megoldására tett kísérleteit, és egy negatív spirál alakul ki, amelyben a csalódottság még inkább aláássa a kormányokba vetett bizalmat.
Folyt. köv.
A cikket hamarosan folytatjuk. Anders Borg szerint a további nagy kihívások a világgazdaság előtt:
- A menekültválság
- Az egyesült királyságbeli szavazás az uniós tagságról
- Oroszország szerepe a világban
- A gyenge növekedés és a hullámzó piacok
- A kínai reformok
