A kérdés megválaszolása azért okozhat nehézséget, mert a pótlékokra való jogosultság nagyban függ attól, hogy pontosan mit ért a munkáltató „műszakos” dolgozók alatt.

A munkajogi szabályozás munkaidő- és pihenőidő szervezésre vonatkozó joganyaga sokrétű, szerteágazó, ráadásul egyidejűleg a munka díjazására vonatkozó szabályokat is ismerni és alkalmazni kell.

Ha „műszakos” dolgozókról beszélünk, mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a munkaidő-szervezés egyik alappillére a munkáltató tevékenységének jellege: így például beszélhetünk megszakítás nélküli működésről, több műszakos vagy éppen idényjellegű tevékenységről. Ezek speciális munkajogi fogalmak, amelyek mind a munkaidő megszervezésére, mind a munka díjazására kihatással lehetnek.

Klasszikus értelemben a munkajog nem használja a „műszak” kifejezést, ugyanakkor a gyakorlatban széles körben elterjedt fogalomról van szó: általában akkor használják, ha munkáltatói tevékenység hosszabb időt vesz egy adott napon igénybe, mint az általános teljes munkaidő, azaz 8 óra. Gondoljunk például egy folyamatosan üzemelő közműszolgáltatóra vagy egy plázában működő üzletre. Ilyen esetben a munkáltató csak úgy tudja a működési időt „lefedni”, hogy több munkavállalót vagy munkavállalói csoportot foglalkoztat a működési időn belül – a gyakorlat ezt nevezi „műszaknak”. Például – leegyszerűsítve – egy csoport dolgozik 6-14 óráig, egy másik 14-től 22 óráig és egy harmadik 22-6 óráig; vagy, egy csoport 7-15 óráig, egy másik 9-17 óráig, egy harmadik 12-20 óráig (a gyakorlatban ez utóbbit hívják „ölelkező” műszakoknak).

A munkáltató tevékenységére figyelemmel a munkajog lehetővé teszi, hogy egyes speciális körülmények között (például megszakítás nélküli működés esetén) akár hat havi munkaidőkeretet is elrendelhessen a munkáltató vagy éppen vasárnapra vagy munkaszüneti napra rendelhessen el rendes munkaidőt.

Mindemellett a munka díjazására is figyelni kell. Például vasárnapi pótlékra (50 százalék pótlék) jogosult az, aki több műszakos tevékenységben dolgozik (azaz a munkáltató tevékenységének tartama hetente eléri a nyolcvan órát), de nem jogosult az, aki egy megszakítás nélküli munkáltatói működésben dolgozza le a munkaidejét. Műszakpótlékra (30 százalék) jogosult az, akinek a beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik (a rendszeresség kapcsán a munkajog konkrét eligazítást ad) és 18-6 óra között végez munkát, viszont nem kap ilyen díjazást a dolgozó, aki állandóan például 14 és 22 óra között dolgozik.

A fentiekből látható, hogy önmagában az a kérdés, hogy „Milyen pótlék jár a „műszakban dolgozóknak”?” – csak akkor válaszolható meg pontosan, ha tudjuk, hogy milyen működési körülmények között és milyen beosztás alapján végez munkát a munkavállaló.