Amikor magán- vagy szakmai életünkben „elakadunk”, több lehetőség is nyílik előttünk. Hogy ki milyen mélységben akarja – vagy képes – kezelni a hétköznapokban jelentkező problémákat, a hozzáállásától is függ. A lényeg, hogy – ha úgy érezzük – feltétlenül hívjunk segítséget, színes és széles a paletta, amelyről választhatunk. Megéri.

A legtöbb embernek lehet néha „elakadása” mind a magán-, mind a szakmai életében, amikor úgy érzi: nem tudja rutinból megoldani a dolgokat vagy éppen csak jól esne megbeszélni valakivel a problémáit. Különösen igaz ez vezetőknél, akik a legritkább esetben tudják kompetens személlyel megosztani az őket feszítő kérdéseket. Ezek lehetnek általános elbizonytalanodások vagy egészen konkrét rossz érzések, például „rendszeresen azon kapom magam, hogy estig dolgozom, lassan rámegy a házasságom is a munkára – rosszul osztom be az időmet?” Vagy: „jeleznem kell néhány munkatársamnak, hogy nem vagyok elégedett a munkájukkal, ugyanakkor szeretném megtartani a jó hangulatot (= a szeretetüket).” Esetleg: „húsz éve vagyok a cégnél, legszívesebben valami teljesen másba kezdenék, de mit és merre lépjek?” 

Ezek a kérdések mind igényelhetnek egy 5–10 órás coaching folyamatot vagy egy két órás tanácsadást, amely elindítja az embert egy másik úton – aztán azt vagy tudja járni önmaga, vagy újbóli segítséget kér –, de végződhetnek hosszú terápiával is. 

Az időgazdálkodás például látszólag könnyen megoldható feladat, sokan kínálnak gyors recepteteket, táblázatokat, applikációkat, különböző módszereket. De ha ezek mégsem működnek hosszú távon, akkor az okokat mélyebben kell keresni. Egy időgazdálkodási probléma eredhet abból is, hogy az ember nem akar abban a helyzetben jelen lenni (nem feltétlen tudatosan), más feladatokat könnyebben, gyorsabban meg tudna oldani. Lehet személyiségbeli gyökere is, amely az élet egyéb területein is jelentkezik. (Például valaki rendszeresen, mindenhonnan elkésik.) Lehet a túlzott kontrollvágy is az oka, aminek következtében nehéz delegálni a feladatokat, amire szintén kézenfekvő lehet egy, a szocializációnkban keresendő magyarázat. Ugyanígy önismeret szükséges ahhoz is, hogy valaki átlássa, hogy például túlságosan meg akar felelni minden elvárásnak (= mitől fél, mi történhet, ha veszít a kritizált munkatárs szeretetéből?), így vezetőként nehéz nemet mondania. Vagy – szintén önismeret hiányában – nehéz kitalálnia, hogy tulajdonképpen mi az az életstílus, ami igazán boldogságot okozna neki.

Minden ilyen gondolatnak megvannak a maga dimenziói, és az, hogy ki milyen szinten akarja, tudja megoldani a hétköznapokban jelentkező problémákat, a hozzáállástól függ. Kérdés, hogy az adott probléma mekkora kellemetlenséget okoz a hétköznapokban, milyen régóta tart, milyen következményei vannak (másra, önmagamra vonatkozóan), esetleg az élet egyéb területein is tetten érhető-e. Ha valaki bizonytalan abban, hogy mennyi időt, energiát (és őszinteséget) akar fordítani önmagára, legjobb, ha egy pszichológus végzettségű coachcsal kezd el dolgozni, mert ha szükséges, a coach jelezni fogja, hogy a hosszú távú megoldás mélyebb réteget érint. Másnak pedig épp elég az is, ha egy tapasztalt tanácsadóval megoszthatja a gondjait néhány órában. Mindkét út lehet eredményes – a lényeg, hogy ne habozzunk segítséget kérni, nagyon színes és széles a paletta, ahonnan választani lehet.