Bérkiegészítést vagy költségfoltozást célzó pályázatok nem lesznek – mondta el Lázár János a Portfolio által megrendezett „Uniós Források 2016” konferencián, ahol a résztvevők többek között az erősödő korrupciós kockázatokról és a pályázatírók szerepéről is beszéltek.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a március 10-i rendezvényen hangsúlyozta: a 2007–2013-as ciklust – lehetőségeink szerint – rendkívül sikeresen zártuk, míg a visegrádi országok jelentős forrásveszteségeket szenvedtek el (Csehország a rendelkezésre álló keret 95,2 százalékát, Szlovákia 89 százalékát, Románia 74 százalékát tudta felhasználni), Magyarország a támogatások 108 százalékát használta fel. Ennek feltétele volt a sokak által vitatott és tagadhatatlanul kockázatos 2013-as intézményi átalakítás. Az uniós forrásokat nem ingyen kapjuk – szögezte le a miniszter. Érdemes számba venni az uniós tagsággal járó vámok kiesését, a kiáramló munkaerőt, vagy tőkét és ezeken felül azt a tényt, hogy a Magyarországon kiírt pályázatok jelentős részét is külföldi társaságok nyerik el, ami tovább növeli a tőkekiáramlást. Többek között ezért fontos – az előző támogatási ciklussal ellentétben – a fókuszt nem pusztán a pénz elköltésére, hanem a tartalmi elemekre, a tudatos és célszerű gazdaságélénkítésre helyezni. Bár a visegrádi országok között egyre szorosabbra fűződik az együttműködés a kohéziós alapok további folyósításának eléréséért, nem lehet tudni, hogy mi lesz 2020 után. Az elmúlt ciklus legnagyobb kritikája, hogy annak ellenére, hogy 9600 milliárd forint ömlött a gazdaságba, nem tapasztalható robbanásszerű fejlődés, tehát valami nincs rendben. A kormány legnagyobb felelőssége, hogy olyan fejlesztéspolitikát folytasson, ami javítja az ország versenyképességét és hosszú távon (2020 után is) segíti az ország növekedését.
2014 és 2020 között mintegy 12 ezer milliárd forint áll rendelkezésre, sok dolgon azonban változtatni kell. Az intézményrendszer átalakult, az előző ciklus záró kifizetései fontos tapasztalatokat jelentenek a munkatársaknak. Probléma, hogy az új rendszerek kiírásánál gyakori az automatizmusokban való gondolkodás: azaz, ha valamire igény volt a múltban, érdemes azt változtatások, javítások nélkül kiírni. Ezeket a rossz beidegződéseket meg kell szüntetni. Fontos cél a bürokráciacsökkentés, ennek elsődleges eszköze a digitalizáció lehet. Az elmúlt években a k+f projektek 60 százaléka bérkiegészítésként funkcionált, ezt gyökeresen kell megváltoztatni és megtölteni tartalommal úgy, hogy ténylegesen a kutatói aktivitás növekedését és az innovációt szolgálja.
Átalakítás előtt áll továbbá az értékelési rendszer. Az új irány, hogy ezt a feladatot ne lehessen kiszervezni, kizárólag állami tisztségviselők végezhessék, akik az államtól kapják a fizetésük. A pályázatokat két értékelő fogja vizsgálni mielőtt a Döntéselőkészítő Bizottság elé kerülnek. A cél, hogy a rendszer hatékonyabb, felelősségteljesebb és átláthatóbb legyen. Bérkiegészítési vagy költségfoltozási jellegű pályázatok a mostani időszakban nem lesznek, az értékelők minden esetben meg fogják vizsgálni, hogy az adott pályázat mennyiben fenntartható és képes megállni a saját lábán.
Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár és miniszter-helyettes szerint a magyar gazdasági növekedés nem csak az uniós forrásokon nyugszik, ha 2020 után nem lesz kohéziós alap, várhatóan egy piaci tisztulás lesz, ami eltűnteti a kevésbé versenyképes vállalatokat. A cél: a következő években a gazdaságot olyan irányba mozdítani, hogy az országon belüli igények nagy részét képesek legyenek magyar vállalkozások kiszolgálni, néhány tucat magyar társaság piacvezetővé váljon a régióban és ezen túl egy-két vállalkozás eljusson a világszínvonalra is. Ennek elérése érdekében azonban spártai szigorra van szükség a következő években: olyan pályázat, amely nem járul hozzá a gazdasági vagy foglalkoztatási növekedéshez, nem kaphat támogatást. Mindenki a kétutas Európától tart, azonban ennek kialakulása nagy lehetőség is lehet a közép-európai országoknak: létrejöhet egy egységes régiós piac, ami versenyképes közös platform lehet a jövőben.
Nő a korrupciós kockázat
Rendkívül nagy vitát kavart a Budapesti Korrupciókutató Központ (CRCB) által a napokban kiadott tanulmány, amely részletesen bemutatja, hogy az elmúlt időszak közbeszerzéseinek három fontos tanulsága van: csökkent a versenyerősség (ezzel együtt nőtt azon pályázatok száma, ahol egyetlen induló van), torzultak az árak és nőtt a korrupciós kockázat. Tóth István János mutatta be a kutatást, amelynek alapvető adatait a kozbeszerzes.hu honlapról gyűjtötték. A vizsgálatok a korábbi megállapítások között is kimutattak korrelációt: például a versenyerősség csökkenésével és az EU-s források növelésével, a közbeszerzések korrupciós kockázata növekszik, transzparencia indexük csökken. Fontos felhívni a figyelmet a túlárazás problémájára is: az uniós pénzeket tartalmazó projekteknél átlagosan 30 százalékkal kérnek magasabb árat az egyes termékekért vagy szolgáltatásokért (meg kell jegyezni, hogy a 30 százalék körül igen nagy a szórás: van ahol nincs túlárazás, de olyan is, ahol 300 százalékos).
Tóth előadására a kormányzati szervek képviselői azzal válaszoltak, hogy a kritikákat igen nehéz a valóságban orvosolni. Például ahol egyetlen induló van, ott az irányító hatóság eszközei igen korlátozottak az indulók számának szélesítésére, a túlárazás pedig – bizonyos keretek között – természetes, hiszen ha valamire megnő a kereslet, annak az ára is növekedni fog.
A kutatási koncepció a fontos
Dr. Pálinkás József a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke elmondta, hogy a sikeres K+F projektekhez három dolog szükséges: kiváló kutatók, jó szakmai-értékelő rendszer és megfelelő finanszírozás. A 2014–2020-as ciklusban mintegy 1200 milliárd forint áll rendelkezésre kutatás-fejlesztésre, ekkora összeg még sosem volt, azonban a rendszer fenntartható, átlátható és kiszámítható működéséhez gyökeresen módosítani kell az eddigi gyakorlatokon. Mostantól a koordináló hatóságnak nem az egyetemi oktatók bérkiegészítéseinek támogatása, hanem a forrásokért való tökéletes verseny megteremtése lesz a célja és az, hogy ténylegesen a legjobb ötletek nőhessenek ki a felsőoktatásból.
A hivatal éves programstratégia alapján írja ki a versenypályázati portfóliót. A beérkezett pályázatot először független szakmai bírálók pontozzák, majd – ha eléggé színvonalas és illeszkedik a szakpolitikához – a hivatal megszavazza támogatását. Pálinkás minden szereplőt arra buzdít, hogy saját maga írja meg pályázatát, mert az eddigi tapasztalatok alapján egy pályázatíró közbenjárása csökkenti a koncepció átadását, projektek elbírálásában a hivatal a formai követelményeket kevésbé, a koncepciót viszont súlyozottan veszi figyelembe. Ha a kutatási ötlet izgalmas, de a pályázati dokumentáció hiányos, egy egyszerű hiánypótlással továbbjuthatunk, ha azonban a koncepció gyenge, az biztosan kiesik a rostán.
Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója nem temetné a pénzügyi intézményrendszert: a 7/13-as ciklusban a 40 ezer nyertesből 21 ezer társaság élt valamilyen pénzügyi konstrukcióval. A KAVOSZ-hoz körülbelül napi száz vállalkozó sétál be, és nem a hitel a probléma, hanem az, hogy 2016 van és még mindig a rendszer kialakításáról beszélgetnek. A piacon elképesztő méretű forráséhség van, ezt kellene a lehető leghamarabb kielégíteni. A kombinált hitelkonstrukciók jó irányt jelenthetnek, de ki kell mondani, hogy a vállalkozók a vissza nem térítendő támogatást jobban szeretik, mint bármilyen más forráslehetőséget. Krisán szerint amikor a pályázatírók számának csökkentéséről van szó, két dolgot kell figyelembe venni: az első, hogy valóban sok a kontár, a második viszont, hogy a jókra szükség van, mert egy átlagos vidéki termelő nem fogja tudni megírni saját pályázatát. A bürokrácia csökkentésével bizonyos tevékenységek (például engedélyeztetési eljárások) rendkívül óvatosan és körültekintően kell bánni, mert néhol ma is túl kicsi az infrastruktúra. A 14/20-as ciklus kiírásainak nagy vesztesei a nagyobb méretű vállalatok, a szolgáltatási szektor, a közepes méretű agrárvállalatok és a közép magyarországi régió. Utóbbi esetében elképesztő, hogy még mindig nem választották el a fejlett Budapestet a régió többi részétől.
Hortay Olivér
